Ki tartozik a 144.000-hez?




Kérdés: Ki tartozik a 144.000-hez?

Válasz:
A Jelenések könyve mindig is kihívást jelentett az írásmagyarázók számára. Érzékletes képalkotás és szimbolizmus jellemzi a könyvet, melyet – a könyv egészéről alkotott előfeltevéseiktől függően – többen többféleképpen magyaráztak. Négy fő irányvonal különböztethető meg a Jelenések könyve értelmezésében: 1) a preterista (mely szerint a Jelenések könyvében olvasható események mindegyike vagy többsége bekövetkezett az I. század végére); 2) a hisztorikus (amely az egyház apostoli kortól a jelenkorig tartó történetének áttekintését látja a Jelenések könyvében); 3) az idealista (amely a jó és a rossz harcának ábrázolásaként tekint a Jelenésekre); és 4) a futurista (amely az eljövendő eseményekről szóló próféciának véli a Jelenések könyvét). A négy megközelítés közül csupán az utolsó magyarázza a Jelenéseket ugyanazzal a grammatikai-történeti módszerrel, mint a Szentírás többi könyvét. Ráadásul ez a módszer van leginkább összhangban azzal a ténnyel, hogy a Jelenések könyve is próféciaként utal önmagára (Jelenések 1:3; 22:7. 10. 18. 19).

Arra a kérdésre tehát, hogy „ki tartozik a 144.000-hez”, ugyancsak attól függően adhatunk választ, hogy melyiket tesszük magunkévá a fenti négy megközelítés közül. A futurista szemlélet kivételével valamennyi írásmagyarázati módszer szimbolikusan, az egyház jelképeként értelmezi a 144.000-ret, és a 144.000-res számot a teljes (azaz teljes számú) egyház jelképének véli. Olvassuk el azonban a pontos szöveget: „És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből” (Jelenések 7:4). Mint láthatjuk, semmi nem indokolja, hogy a 144.000-ret ne a zsidók tényleges számaként értelmezzük, melyen belül „Izráel fiainak minden törzséből” 12.000 fő kerül ki. Az Újszövetségben sehol nem találunk egyértelmű utalást arra, hogy az egyház Izrael helyébe lépne.

Ezek a zsidók meg lettek jelölve pecséttel, ami azt jelenti, hogy Isten különös védelmét élvezik mindennemű isteni ítélettel és az Antikrisztussal szemben is, hogy véghezvihessék küldetésüket a nyomorúság idején (lásd Jelenések 6,17, amikor az emberek rettegve gondolnak majd arra, hogy ugyan ki állhat meg Isten közelgő haragjával szemben). A nyomorúság ideje egy jövőbeni, hétéves időszak, amikor Isten ítéletet tart azok felett, akik elutasították, és beteljesíti Izráel népének megváltására vonatkozó tervét. Mindez annak megfelelően történik majd, amit Isten kijelentett Dániel prófétának (Dániel 9:24–27). A 144.000 zsidó tulajdonképpen „első zsengéje” (Jelenések 14:4) a megváltott Izráelnek, amelyről a korábbi próféciák szóltak (Zakariás 12:10; Róma 11:25–27), és az a küldetésük, hogy hirdessék az evangéliumot az elragadtatás utáni világban és a nyomorúság idején. Missziós munkájuknak köszönhetően milliók – „nagy sokaság […], amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből” (Jelenések 7:9) – jutnak majd hitre Krisztusban.

A 144.000-rel kapcsolatos félreértések javarészt Jehova tanúi tévtanításaiból erednek. Jehova tanúi állítása szerint legfeljebb 144.000-ren uralkodhatnak majd Krisztussal a mennyben és tölthetik Istennel az örökkévalóságot. Jehova tanúi azt hirdetik, hogy az úgynevezett „mennyei reménység” csak e 144.000 ember kiváltsága. Azok, akik nem tartoznak bele ebbe a csoportba, az úgynevezett „földi reménységnek” örvendhetnek – vagyis a földi paradicsomban lehet részük Krisztus és a 144.000 uralma alatt. Nyilvánvaló, hogy Jehova tanúi egyfajta kasztrendszert állítanak fel, melyben lesz egy uralkodó és egy uralom alá vetett réteg (az előbbihez a 144.000 kiváltságos tartozna). A Biblia azonban nem tanít semmiféle osztályrendszerről. Igaz ugyan, hogy a Jelenések 20:4 szerint lesznek majd olyanok, akik együtt uralkodnak Krisztussal ezer évig, és ezek az emberek az egyház (Krisztus-hívők), az ószövetségi szentek (Krisztus első eljövetele előtt elhunyt hívek), valamint a nyomorúság korabeli szentek (akik a nyomorúság idején fogadják be Krisztust) közül kerülnek majd ki. Ugyanakkor a Biblia nem korlátozza ennek a csoportnak a létszámát. Azonkívül az ezeréves királyság nem azonos az örökkévalósággal, amely az ezeréves királyság végén veszi kezdetét. Akkor Isten együtt lakik majd velünk az Új Jeruzsálemben. Ő lesz az Istenünk, mi pedig az Ő népe (Jelenések 21:3). Ekkor kapjuk meg a Krisztusban megígért és a Szentlélek által elpecsételt örökséget (Efézus 1:13–14), és örököstársai leszünk Krisztusnak (Róma 8:17).



Vissza a magyar oldalra



Ki tartozik a 144.000-hez?