Mit mond a Biblia az eutanáziáról?




Kérdés: Mit mond a Biblia az eutanáziáról?

Válasz:
Az eutanázia igen nehéz kérdés, ugyanis két oldala van, melyek között nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Egyfelől nem akarhatjuk a saját kezünkbe venni egy másik ember életét, és idő előtt véget vetni annak. Másfelől vajon hol az a pont, ahol hagyhatunk meghalni valakit ahelyett, hogy további erőfeszítéseket tennénk élete meghosszabbítása érdekében?

Végkövetkeztetésünket, miszerint Isten ellenzi az eutanáziát, annak az igazságnak a mindenek feletti szem előtt tartásával vonhatjuk le, hogy Isten szuverén Úr. Tudjuk, hogy a testi halál elkerülhetetlen (Zsoltárok 89:48; Zsidók 9:27). Ugyanakkor egyedül Isten dönthet arról, hogy mikor és hogyan érjen véget egy ember élete. Jób könyvében ez áll: „Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik” (Jób 30:23). A Prédikátor 8:8a-ban pedig így olvassuk: „Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs hatalma a halál napja fölött.” A halál vonatkozásában Istené a végső szó (lásd még 1Korinthus 15:26, 54-56; Zsidó 2:9, 14-15; Jelenések 21:4), de az eutanáziával az ember megpróbálja elbitorolni tőle ezt a jogkört.

A halál természetes dolog. Isten némelyeknél megengedi, hogy hosszas szenvedés után távozzanak az élők sorából, míg máskor rövidre szabja a szenvedés idejét. Senki nem akar szenvedni, de ez még nem jelenti azt, hogy az illető készen állna a halálra. Isten szándékai gyakran a szenvedéseken keresztül válnak nyilvánvalóvá. „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette…” (Prédikátor 7:14). A Róma 5:3 azt tanítja, hogy a megpróbáltatások kitartást szülnek. Isten meghallgatja azokat, akik a halálért kiáltanak, hogy megszabaduljanak a szenvedéseiktől, de az utolsó pillanatig értelmet ad az ember életének. Egyedül Ő tudja, hogy mi jó igazán, és az Ő időzítése tökéletes – még a halál terén is.

Ugyanakkor a Biblia nem írja elő számunkra, hogy próbáljuk meg mindenáron életben tartani embertársainkat. Ha valakit már csak a gépek tartanak életben, nem etikátlan cselekedet kikapcsolni a gépeket és engedni meghalni az illetőt. Aki már hosszú ideje vegetatív állapotban leledzik, és semmi remény a javulásra, megint csak nem Isten elleni vétek eltávolítani a tubust vagy kikapcsolni a gépet, ami még működteti a testét. Ha Isten életben akar tartani valakit, tubusok és/vagy gépek nélkül is meg tudja tenni.

Egy ilyen döntés meghozatala nehéz és fájdalmas. Soha nem könnyű azt mondani egy orvosnak, hogy kapcsolja le hozzátartozónkat az életműködéseit fenntartó gépről. Nem szabad idő előtt véget vetnünk embertársunk életének, ugyanakkor az sem helyes, ha mindenáron életben akarjuk tartani. Aki ilyen döntési helyzetbe kényszerül, legjobban teszi, ha Istenhez fordul bölcsességért (Jakab 1:5).



Vissza a magyar oldalra



Mit mond a Biblia az eutanáziáról?