Mit mond a Biblia a haragról?




Kérdés: Mit mond a Biblia a haragról?

Válasz:
A harag kezelése nagyon fontos kérdés. Keresztény lelkigondozók tapasztalatai szerint a lelkigondozásra jelentkezők mintegy 50%-a nehézségekkel küzd a harag kezelése terén. A harag megakaszthatja a kommunikációt és szétszakíthatja a kapcsolatokat, s ráadásul sokakat megfoszt az örömtől és a lelki egészségtől. Sajnálatos módon az emberek hajlamosak kimagyarázni és igazolni a haragjukat ahelyett, hogy vállalnák érte a felelősséget. A haraggal – ilyen vagy olyan mértékben – mindenkinek gondja akad. Hál’ Istennek a Bibliában találunk útmutatást azzal kapcsolatban, hogy miként kezeljük Isten szerinti módon a haragunkat, és hogyan legyünk úrrá a bűnös harag fölött.

A harag nem minden esetben bűn. Van olyan fajtája is, amelyet kifejezetten jóváhagy a Biblia – ezt gyakran „jogos felháborodásként” emlegetjük. Isten is haragra gerjed olykor (Zsolt 7:7; Mk 3:5), és a hívőket is felszólítja a haragra (Ef 4:26). Az Újszövetség két szóval fejezi ki a „haragot”: az egyik szó szenvedélyt és energiát jelent, a másik pedig dühöngést és forrongást. A harag a Biblia szerint egyfajta Istentől jövő energia, amely a problémamegoldást hivatott elősegíteni. A bibliai harag példái között említhetjük azt az esetet, amikor Pál szembeszegült Péterrel, aki rossz példát mutatott (Gal 2:11-14), amikor Dávid felháborodott a Nátán prófétától hallott igazságtalanságon (2Sám 12), vagy amikor Jézus haragra gerjedt annak láttán, hogy egyes zsidók megszentségtelenítik az istentiszteletet a jeruzsálemi templomban (Jn 2:13-18). Vegyük észre, hogy sem Pál, sem Dávid, sem pedig Jézus nem önmagát védte, hanem vagy másokat vagy egy alapelvet vett a védelmébe.

A harag akkor válik bűnné, amikor önző indítékokból ered (Jak 1:20), elferdíti Isten célját (1Kor 10:31), vagy amikor állandósul az életünkben (Ef 4:26-27). Bűn, ha az ember a harag által gerjesztett energiát nem a probléma, hanem egy másik ember ellen fordítja. Az Efézus 4:25-29 arra biztat, hogy szeretettel szóljuk az igazságot, szavainkkal építsünk másokat, és ártó vagy romlott beszéd ne hagyja el a szánkat. Sajnos a bukott emberre nagyon is jellemző a mérgező beszéd (Róm 3:13-14). Akkor válik bűnné a harag, amikor nem szabunk neki korlátokat, s így még több fájdalmat szül (Péld 29:11), sőt gyakran helyrehozhatatlan károkat okoz. Akkor is bűnös a harag, amikor a haragvó fél nem hajlandó lecsillapodni, tartósan neheztel valakire, vagy magában forrong (Ef 4:26-27). Ez a magatartás depresszióhoz vagy ingerlékenységhez vezethet, és az illető hajlamossá válhat arra, hogy jelentéktelen dolgok miatt is zúgolódjon, amelyeknek semmi közük az eredeti problémához.

Úgy kezelhetjük bibliai módon a haragot, ha felismerjük és belátjuk, amikor önző módon haragszunk, és/vagy rosszul kezeljük a haragunkat (Péld 28:13; 1Jn 1:9). Ezzel a beismerő vallomással Isten felé és azok felé is tartozunk, akiknek a haragunkkal fájdalmat okoztunk. Ne becsüljük alá a bűnünk súlyát azzal, hogy kifogásokat keresünk rá, vagy másra hárítjuk a felelősséget!

Akkor tudjuk bibliai módon kezelni a haragunkat, ha Istenre tekintünk a próbák közepette. Különösen fontos ez, ha valamilyen sérelem ért bennünket. A Jakab 1:2-4, a Róma 8:28-29 és az 1Mózes 50:20 is arra emlékeztet, hogy Isten szuverén Úr, aki minden körülményünket és minden velünk kapcsolatba kerülő embert a kezében tart. Semmi nem történhet velünk az Ő akaratán vagy tudtán kívül. Azt is leszögezik ezek a versek, hogy Isten egy jó Isten (Zsolt 145:8, 9, 17), aki csak olyan dolgokat enged meg az életünkben, amelyek a javunkat és másoknak is a javát szolgálják. Ha alaposan elgondolkozunk ezen az igazságon, s hagyjuk, hogy a fejünkből a szívünkbe is eljusson, másként fogunk reagálni, amikor megbántanak bennünket.

Akkor kezelhetjük bibliai módon a haragunkat, ha teret engedünk Isten haragjának. Különösen nagy szükség van erre igazságtalanság esetén, vagyis amikor „gonosz” emberek „ártatlanokat” bántanak. Az 1Mózes 50:19 és a Róma 12:19 is arra figyelmeztet, hogy ne akarjunk Isten szerepében tetszelegni. Isten igazságos, tehát bátran bízhatunk abban, hogy Ő, aki mindenről tud, és mindent lát, igazságosan fog cselekedni (1Móz 18:25).

Akkor kezeljük bibliai módon a haragunkat, ha nem fizetünk rosszal a rosszért (1Móz 50:21; Róm 12:21). Ez a kulcs ahhoz, hogy a haragunkat szeretetre tudjuk fordítani. A tetteink a szívünkből erednek, és vissza is hatnak a szívünkre, vagyis meg tudják változtatni a szívünk állapotát (Mt 5:43-48). Másképpen: úgy változhatnak meg az érzéseink egy embertársunk iránt, ha változtatunk a viselkedésünkön vele szemben.

Ahhoz, hogy bibliai módon kezelhessünk a haragunkat, kommunikálnunk is kell a probléma megoldása érdekében. Az Efézus 4:15, 25-32 versekben a kommunikáció négy alapszabályáról olvasunk:

1) Legyünk őszinték, és beszéljünk (Ef 4:15, 25)! Az emberek nem tudnak olvasni a gondolatainkban. Mondjuk meg tehát az igazat, de tegyünk ezt szeretetben.

2) Ne halogassunk (Ef 4:26-27)! Ne hagyjuk felgyülemleni a haragunkat egészen addig, amíg kicsúszik a kezünkből az irányítás. Foglalkozzunk a problémával, és mondjuk el, hogy mi bánt bennünket, mielőtt még idáig fajulnának a dolgok.

3) A problémát célozzuk meg, és ne a másik embert (Ef 4:29, 31)! Mindeközben ügyeljünk arra, hogy ne emeljük fel a hangunkat (Péld 15:1).

4) Cselekedjünk, ne pedig reagáljunk (Ef 4:31-32)! Bukott természetünkből eredően ösztönös reakciónk gyakran bűnös (31. v.). Érdemes „elszámolni tízig”, s közben végiggondolni, hogy miként is kellene Isten szerinti módon cselekednünk (32. v.), valamint emlékeztetni magunkat arra, hogy a harag a problémamegoldást hivatott elősegíteni, nem pedig még nagyobb problémákat okozni.

Végezetül tennünk kell azért, hogy megoldjuk a probléma ránk eső részét (ApCsel 12:18). Arra nincs ráhatásunk, hogy mások miként cselekszenek vagy reagálnak, de amin nekünk kell változtatnunk, az csak rajtunk áll. Az indulatosságon nem lehet egyik napról a másikra fölülkerekedni, de ha imádkozunk, tanulmányozzuk Isten Igéjét, és ráhagyatkozunk Isten Szent Szellemére, legyőzetjük a lelkünkben dúló, nem Isten szerinti haragot. Ahogyan meggyökerezni is úgy tudott az életünkben a harag, hogy rendszeresen teret engedtünk neki, a helyes cselekvést is addig kell gyakorolnunk, amíg szokásunkká nem válik.



Vissza a magyar oldalra



Mit mond a Biblia a haragról?