Jézus valóban lézetett? Van történelmi bizonyíték Jézus létezésére?




Kérdés: Jézus valóban lézetett? Van történelmi bizonyíték Jézus létezésére?

Válasz:
Ha valaki felteszi ezt a kérdést, általában úgy érti: van-e “Biblián kívüli” bizonyíték. Azonban mi magunk nem tartjuk jó ötletnek, hogy a Bibliát ne számítsuk bizonyítékok hiteles forrásának Jézus Krisztus létezésére. Az Újszövetség többszáz Jézusra való utalást tartalmaz. Egyesek pedig az i.sz. II. századra, körülbelül száz évvel Krisztus utánra teszik egyes evangéliumok keletkezését. Ha mindez igaz, (mellyel egyébként vitatkozunk), még akkor is megbízhatóak az ókori írásos bizonyítékokra vonatkozó irányelvek szerint (azaz, hogy azon írásos leletek, melyek a megörökített esemény után következő kétszáz éven belül keletkeztek, hitelesnek tekintendők). Továbbá, a tudósok túlnyomó többsége (keresztények és nem keresztények egyaránt) elismerik, hogy Pál levelei (de minimum néhányuk) valóban Pál munkái az I. század közepéből, kevesebb mint 40 évvel Jézus halála után. Az ókori írásos bizonyítékokra vonatkozó irányelvek szerint ez szokatlanul erős bizonyíték egy Jézusnak nevezett izraeli férfi első századi létezése mellett.

Szintén fontos megjegyeznünk, hogy i.sz. 70-ben a rómaiak megszállták és elpusztították Jeruzsálemet és Izrael nagy részét, lakosságát pedig lemészárolták. Egész városokat romboltak szó szerint a földig! Nem lepődnénk meg tehát, ha a Jézus mellett szóló bizonyítékok nagy része elveszett volna. A szemtanúk nagy részét valószínűleg megölték. Ezen körülmények minden bizonnyal korlátozták a szemtanúktól származó, Jézusról szóló beszámolók számát.

Tekintve, hogy Jézus munkássága leginkább a Római Birodalom egy jelentéktelen területére korlátozódott, meglepő mennyiségű információt nyerhetünk pogány történetírók műveiből. A legfontosabb Jézus mellett szóló történelmi bizonyítékok többek között a következőket tartalmazzák:

Az I. századi római Tacitus, akit az egyik leggondosabb ókori történetíróként tartanak számon, megemlíti a babonás “keresztényeket” (akiket Krisztusról neveztek el), akik elnyomástól szenvedtek Poncius Pilátus alatt, Tibériusz császár idejében. Szvetoniusz, Hadriánusz császár főírnoka írt egy Chrestus (Krisztus) nevű férfiról, aki az I. században élt. (Annals 15.44 ).

Julius Africanus idézi Thallus történetírót egy, a Jézus keresztrefeszítését követő sötétségről történő értekezésben (Fennmaradt iratok, 18).

Josephus Flavius a valaha élt leghíresebb zsidó történetíró. Antiquities című művében Jakabra úgy hivatkozik mint annak a Jézusnak a fivérére, akit Krisztusnak is neveztek. Van ugyanakkor egy ellentmondásos rész (18:3), amely ezt írja: Ebben az időben volt ez a Jézus, bölcs ember, ha egyáltalán jogos embernek hívni. Merthogy ő volt az, aki meglepő tetteket vitt végbe… Ő volt a Krisztus… megjelent nekik újra a harmadik napon, amint azt az isteni próféták előre megmondták ezeket, és még tízerzernyi más csodatetteket róla.” Egy másik verzió azt mondja: “Ebben az időben volt egy bölcs ember, Jézus. Jó vezető volt, és erkölcsösnek ismerték. És sokan a zsídók és más népek közül a tanítványai lettek. Pilátus kereszthalálra ítélte őt. Ám azok, akik tanítványai voltak, nem tagadták meg tanítványságukat. Jelentették, hogy megjelent nekik három napra a keresztrefeszítése után, és hogy életben volt; tehát talán ő volt a Messiás, akiről a próféták sok csodát jövendöltek.” (Angolból fordította a Fordító)

Ifjabb Plinius a Levelek 10:96-ban feljegyezte a korai keresztények dicsőitési szokásait, többekközött hogy a hívők Jézust mint Istent imádták, hogy erkölcsösek voltak, és megjegyzéseket tesz a szeretetvendégségre és az úrvacsorára is.

A Babiloni Talmud (Szanhedrin 43a) megerősíti Jézus keresztrefeszítését Húsvét előestéjén, valamint a Jézus elleni vádakat, úgymint boszorkányság valamint a zsidók istentagadásra való buzdítása.

Mara Bar-Serapion igazolja, hogy Jézust bölcs és erkölcsös embernek ismerték, sokak Izrael királyának tekintették, hogy a zsidók megölték, valamint hogy követői tanításaiban tovább él.

Azután ott vannak a gnosztikus írások (Az igazság evangéliuma, János apokrif irata, Tamás evangéliuma, Értekezés a feltámadásról, stb.), melyek mindegyike említi Jézust.

Samosatai Lucianus egy második századi görög író volt, aki elismeri, hogy a keresztények Jézust imádták, aki új tanításokat vezetett be, és meghalt értük. Elmodja, hogy Jézus tanításai magukban foglalták pl. a hívők testvéri közösségét, a megtérés fontosságát, és a más istenek megtagadását. A keresztények Jézus törvényei szerint éltek, halhatatlannak hitték magukat, és a halálfélelem hiánya, az önkéntes odaszánás, valamint a vagyonról való lemondás jellemezte őket.

Igazából csaknem sikerülhet rekonstruálni az evangéliumot csupán a korai keresztény iratok segítségével: Jézust Krisztusnak hívták (Josephus), csodákat tett, Izraelt új tanításokba vezette be, hogy megölték értük húsvétkor (Babiloni Talmud) Júdeában (Tacitus), de istennek vallotta magát és azt mondta, visszatér (Eliézár), ahogyan követői hitték, valamint hogy Istenként imádták őt (Ifjabb Plinius).

Összefoglalva: hisszük, hogy túláradó mennyiségű bizonyíték létezik Jézus Krsiztus létezése mellett mind a bibliai, mind a világi történelemben. Talán a legnagyobb bizonyíték Jézus létezésére az, hogy az első században keresztények ezrei, beleértve a tizenkét apostolt, készek voltak mártírként az életükkel fizetni Jézus Krisztusért. Az ember csak olyan ügyért hajlandó meghalni, miről hiszi, hogy igaz, de senki sem halna meg egy hazugságért.



Vissza a magyar oldalra



Jézus valóban lézetett? Van történelmi bizonyíték Jézus létezésére?