Eltávozik-e a Szent Szellem a hívő életéből?




Kérdés: Eltávozik-e a Szent Szellem a hívő életéből?

Válasz:
Röviden: nem, a Szent Szellem soha nem hagyja el az igazi hívő keresztyént. Ez az Újszövetség számos szakaszából kiderül. Például a Róma 8:9 szerint „…akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” Ez a vers nagyon egyértelműen azt állítja, hogy ha valakiben nem lakik ott a Szent Szellem, akkor az az illető nincs újjászületve. Tehát, ha a Szent Szellem elhagyna egy keresztyént, az az ember elvesztené a Krisztus és közötte fennálló üdvözítő kapcsolatot. Ez viszont ellentétes azzal, amit a Biblia a keresztyének örök biztonságáról tanít. A János 14:16 egy másik olyan igevers, ami a Szent Szellem maradandó jelenlétéről beszél a hívő keresztyén életében. Itt azt állítja Jézus, hogy az Atya egy másik Segítőt ad, „hogy veletek legyen mindörökké.”

Erről a tényről olvashatunk az Efézus 1:13–14-ben is: „eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” Az a kép, hogy a Szent Szellemmel, mint pecsétjével eljegyzett, a tulajdonlásról beszél. Isten örök életet ígért mindenkinek, aki Krisztusban hisz, és ígérete zálogául elküldte a Szent Szellemet, hogy a hívő emberben lakozzék egészen megváltása napjáig. Ahhoz hasonlóan, mint amikor autó- vagy házvásárláskor előleget adunk, a Szent Szellem elküldésével Isten minden hívő keresztyénnek előleget adott a Vele való jövőbeni kapcsolatból. Az összes hívő keresztén elpecsételésének képét látjuk még a 2 Korinthus 1:22-ben és az Efézus 4:30-ban.

Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele előtt a Szent Szellemnek nem volt maradandó kapcsolata az emberekkel. Ott lakozott Saul királyban, de azután eltávozott tőle (1 Sámuel 16:14). Helyette inkább Dávidra szállt (1 Sámuel 16:13). Betsabéval való házasságtörése után Dávid attól félt, hogy elvétetik tőle a Szent Szellem (Zsoltárok 51:11). Betöltötte Becalélt, hogy a Szentsátor berendezését el tudja készíteni (2 Mózes 31:2–5), de ez nem maradandó kapcsolatként tárul elénk. Jézus mennybemenetele után mindez megváltozott. Pünkösd napjától kezdve a Szent Szellem maradandó lakozást vesz a hívő keresztyénekben (Cselekedetek 2). A Szent Szellem maradandó lakozásában teljesedik be Isten ígérete, miszerint mindig velünk lesz és soha nem hagy el bennünket.

Noha a Szent Szellem soha nem hagyja el a hívő keresztyént, a bűnünkkel kiolthatjuk (1 Thesszalonika 5:19) és megszomoríthatjuk Őt (Efézus 4:30). A bűn mindig következményekkel jár az Istennel való kapcsolatunkban. Noha az Istennel való kapcsolatunk Krisztusban biztonságban van, az eltitkolt bűnök gátolhatják életünkben az Istennel való közösségünket, és a Szent Szellem bennünk végzendő munkáját gyakorlatilag kiolthatják. Ezért olyan fontos, hogy megvalljuk bűneinket, mert Isten „hű és igaz…: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1 János 1:9). Tehát, miközben a Szent Szellem soha nem hagy el bennünket, jelenlétének áldása és öröme eltávozhat tőlünk.



Vissza a magyar oldalra



Eltávozik-e a Szent Szellem a hívő életéből?