A Timóteushoz írt 1. levél



Szerző: A Timóteushoz írt 1. levelet Pál apostol írta (1Timóteus 1:1).

Keletkezés ideje: A Timóteushoz írt 1. levél Kr. u. 62-66 között íródott.

A könyv célja: Pál azért írta ezt a levelet, hogy bátorítsa a szolgálatban Timóteust, aki az efézusi gyülekezet és talán Ázsia tartomány több másik gyülekezetének is a felvigyázója volt (1Tim 1:3). Ez a levél fekteti le az alapokat a vének kinevezéséhez (3:1-7), továbbá más gyülekezeti tisztségviselők kinevezésére vonatkozóan is útmutatással szolgál (3:8-13). A Timóteushoz írt 1. levél tehát a gyülekezet szervezeti felépítésével és igazgatásával kapcsolatos vezetői kézikönyvnek is tekinthető.

Kulcsigék: 1Timóteus 2:5: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”

1Timóteus 2:12: „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.”

1Timóteus 3:1-3: „Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas, nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár.”

1Timóteus 4:9-10: „Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek.”

1Timóteus 6:12 „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”

Rövid összefoglalás: Pál ezt a levelet írta elsőként a fiatal lelkipásztorhoz, Timóteushoz, aki korábban a munkatársaként szolgált. Timóteus édesanyja zsidó, apja azonban görög volt. Pál nem csupán mentorolta és vezette Timóteust, de fiaként is tekintett rá, Timóteus pedig apjaként viszonyult Pálhoz (1:2). Az apostol a hamis tanítókkal és tévtanokkal kapcsolatos figyelmeztetéssel kezdi levelét, később azonban túlnyomórészt a pásztortól elvárt viselkedéssel foglalkozik. Útmutatással szolgál az istentiszteletre (2. rész), majd arra vonatkozóan is, hogy milyen értékekkel bíró vezetőkre van szüksége a gyülekezetnek (3. rész). A levél legnagyobb részt a pásztoroktól elvárt magatartással, a hamis tanítók kérdésével, valamint azzal a felelősséggel foglalkozik, amellyel a gyülekezet a bűnös tagokkal, az özvegyekkel, a vénekkel és a rabszolgákkal szemben tartozik. Pál a levélben végig arra bátorítja Timóteust, hogy álljon meg szilárdan, tartson ki, és maradjon hű az elhívásához.

Kapcsolat az Ószövetséggel: A Timóteushoz írt 1. levél és az Ószövetség között érdekes kapcsolatot teremt az arra vonatkozó Páli idézet, hogy miért érdemelnek a vének „kétszeres megbecsülést”, valamint bizalmat abban az esetben, ha valamilyen vád merül fel velük kapcsolatban (5:17-19). Az 5Mózes 24:15, 25:4, valamint a 3Mózes 19:13 is arról beszél, hogy a munkásnak fizetés jár a munkájáért, mégpedig a megfelelő időben. Azonkívül a Mózesi törvény alapján csak két vagy három tanú vallomására lehetett valakit megvádolni (5Móz 19:15). A zsidó keresztények és a Timóteus által pásztorolt gyülekezetek minden bizonnyal jól ismerték ezeket az ószövetségi igéket.

Gyakorlati alkalmazás: Pál Isten és az ember közti közbenjáróként mutatja be Jézus Krisztust (2:5), aki mindenkinek Megváltója lesz, aki hisz benne. Ő az egyház Ura és Timóteus Őt szolgálja azzal, hogy az Egyházát szolgálja. Ezzel el is érkeztünk Pál Timóteushoz írt 1. levelének legfontosabb gyakorlati alkalmazásához. Pál olyan témákkal kapcsolatban tanítja Timóteust, akit „a hitben fiának” nevez, mint a Gyülekezet doktrínája, a Gyülekezet vezetése és a Gyülekezet igazgatása. A Timóteusnak adott utasításokat napjainkban is érdemes megszívlelni a gyülekezetek kormányzásával kapcsolatban. A pásztor munkája és szolgálata, valamint a vénekkel, illetve a diakónusokkal szembeni elvárások ma is éppoly fontosak és aktuálisak, mint Timóteus korában voltak. A Timóteushoz írt első Páli levél akár a helyi gyülekezet vezetését, igazgatását és pásztorolását taglaló kézikönyvnek is tekinthető. A benne foglalt útmutatások Krisztus egyháza valamennyi jelenlegi és leendő vezetőjéhez szólnak, és ma éppoly időszerűek, mint Pál idejében voltak. Ám azok számára is hasznos ez a könyv, akik nem töltenek be vezető szerepet a gyülekezeti közösségben, hiszen Krisztus valamennyi követőjének küzdenie kell a hitért, kerülnie kell a hamis tanításokat, továbbá meg kell állnia szilárdan a hitében, és ki kell tartania.



Vissza a magyar oldalra



A Timóteushoz írt 1. levél