Mikor jött el az idő a házasságkötésre?




Kérdés: Mikor jött el az idő a házasságkötésre?

Válasz:
A házasságkötés alkalmas ideje egyénenként és élethelyzetenként más és más. Az egyes emberek érettsége és élettapasztalata nagyon eltérő lehet; egyesek már 18 évesen készen állnak a házasságkötésre, míg mások soha nem válnak igazán alkalmassá. Az a tény, hogy az USA-ban a válások aránya meghaladja az 50%-ot, azt bizonyítja, hogy az amerikai társadalom nem életre szóló szövetségként tekint a házasságra. Ez azonban világi gondolkozásmód, amely általában szöges ellentétben áll Istenével (1Kor 3:18).

A sikeres házassághoz biztos alapokra van szükség, melyeket már az előtt meg kell vetni, hogy az ember bárkivel is járni, vagy bárkinek is udvarolni kezdene. Keresztény életünknek sokkal többről kell szólnia annál, hogy vasárnaponként eljárunk a gyülekezetbe és olvasgatjuk a Bibliát. Személyes kapcsolatra van szükségünk az élő Istennel, mely azonban csak akkor jöhet létre, ha bízunk Jézus Krisztusban és engedelmeskedünk neki. Tanulmányozzuk a házasság témáját, ismerjük meg Isten elképzelését ezzel kapcsolatban, és csak azután vágjunk bele! Senki ne adja nősülésre/férjhez menetelre a fejét, amíg nincs tisztában azzal, hogy mit mond a Biblia a szeretetről, az elkötelezettségről, a szexualitásról, a férj és a feleség szerepéről és Isten velünk szemben támasztott elvárásairól. Fontos az is, hogy járjon előttünk jó példával legalább egy keresztény házaspár. Egy idősebb, tapasztaltabb házaspártól sokat megtudhatunk a sikeres házasság titkáról, a (testi intimitáson túlmenő) bensőséges kapcsolat megteremtéséről, a hit fontosságáról, stb.

A leendő házaspárnak afelől is meg kell győződnie, hogy elég jól ismerik egymást. Tudniuk kell, mit gondol a másik a házasságról, a pénzügyekről, a másik családjával való kapcsolattartásról, a gyermeknevelésről, az önfegyelemről vagy a férj és a feleség kötelességeiről, és tisztában kell lenniük jövendőbelijük hitbeli érettségével is. Sokan elhiszik a vőlegényükről/menyasszonyukról, hogy keresztény, hiszen annak mondja magát, és csak utólag jönnek rá, hogy semmi nem áll a szavak mögött. Minden házasulandó párnak érdemes felkészítésre járnia egy keresztény házassági tanácsadóhoz vagy lelkipásztorhoz. A lelkészek gyakran nem is hajlandóak összeadni a párokat mindaddig, amíg nem vettek részt bizonyos alkalommal a jegyesoktatáson.

A házasság nem csupán kötelezettségvállalás, hanem Istennel kötött szövetség is. Aki házasságot köt, arra tesz ígéretet, hogy élete végéig a másik mellett marad, szegénységben és gazdagságban, betegségben és egészségben, izgalmakban és unalmas időkben egyaránt. Egy keresztény házasságnak minden megpróbáltatást ki kell állnia, legyen az vita, harag, katasztrófa, veszteség, depresszió, keserűség, függőség vagy magány. Soha nem szabad azzal az elképzeléssel házasságot kötni, hogy valaha – akárcsak végső megoldásként is – szóba jöhet a válás. A Bibliában úgy olvassuk, hogy Istennel minden lehetséges (Lk 18:27), és ebbe nyilvánvalóan a házasság is beletartozik. Ha egy pár azzal az elhatározással lép frigyre, hogy kitartanak egymás mellett, és Istent helyezik az első helyre, a legelkeserítőbb helyzetben sem merülhet fel köztük a válás lehetősége.

Ne feledjük, hogy Isten meg akarja adni nekünk a szívünk vágyát, de ez csak akkor lehetséges, ha vágyaink egyeznek az Övével. Egyesek azért kötnek házasságot, mert úgy érzik, hogy „így a jó”. Az embernek az együttjárás első időszakában, sőt olykor még a mézeshetekben, -hónapokban is összeszorul a torka az izgalomtól, amikor megpillantja szíve választottját. Ilyenkor mondják azt, hogy „dúl a szerelem”. Sokan arra számítanak, hogy ez az érzés örökre kitart, pedig nem ez a dolgok rendje. A lángoló érzések mindig alábbhagynak, ami csalódást kelthet, vagy akár váláshoz is vezethet, de a sikeres házasságban élő párok tudják, hogy ilyenkor sem kell ellaposodnia a kapcsolatnak. A torokszorító érzéseket felváltja a mélyebb szeretet, az erősebb elkötelezettség, a szilárdabb alapokon nyugvó kapcsolat és a megrendíthetetlen biztonságérzet.

A Biblia világosan tanítja, hogy a szeretet nem érzéseken alapul. Ha így lenne, nem parancsolná Isten, hogy szeressük az ellenségeinket (Lk 6:35). Igazán szeretni azonban csak akkor tudunk, ha teret engedünk életünkben a Szent Szellem munkájának, és megteremjük az üdvösség gyümölcsét (Gal 5:22-23). A szeretet mindennapi döntés amellett, hogy meghalunk magunknak és az önzésnek, s helyette hagyjuk, hogy Isten ragyogjon rajtunk keresztül. Pál az 1Korinthus 13:4-7-ben elmondja, hogy miként szeressük embertársainkat: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” A házasságkötésre akkor jött el az idő, ha képesek vagyunk úgy szeretni a másik embert, amiről a fenti igeversekben olvasunk.



Vissza a magyar oldalra



Mikor jött el az idő a házasságkötésre?