Kérdés
Van rá bizonyíték, hogy Isten meghallgatja az imádságot?
Válasz
Számtalan történetet idézhetnénk fel, amikor egy betegség elmúlt, egy vizsga sikerült, megtérésre és megbocsátásra került sor, kapcsolat helyreállt, éhes gyermek enni kapott, számla kifizetődött, és életek és lelkek menekültek meg az imádság hatékonysága által. Szóval igen, rengeteg bizonyíték van arra, hogy Isten meghallgatja az imádságot. A legtöbb bizonyíték azonban anekdotaszerű és személyes, és ez az olyanokat, akik szerint csak az számít bizonyítéknak, amit meg lehet figyelni, mérni vagy ismételni, nagyon zavarja.
A Szentírás világosan tanítja, hogy az imák meghallgatásra találnak. A Jakab 5:16 szerint „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének". Jézus azt tanította a tanítványoknak, hogy „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (János 15:7). Az 1János 3:22 ugyanezt az igazságot visszhangozza: „amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte" (1János 3:22).
Emellett a Szentírás tele van olyan történetekkel, amelyek meghallgatott imákról szólnak. Illés tüzet kért a mennyből (2Királyol 1:12), Ezékiás szabadulást (2Királyok 19:19), és az apostolok bátorságot (ApCsel 4:29) – ez csak három példa. Mivel ezeket az eseteket szemtanúk jegyezték le, világos bizonyítékként szolgálnak a meghallgatott imákra. Persze „tudományos" szempontból a Szentírás nem tartalmaz megfigyelhető bizonyítékokat. Viszont a Szentírás egyetlen állítását sem tudták még bizonyítottan megcáfolni, ezért nincs okunk arra, hogy ne higgyünk neki. Ami azt illeti, a bizonyítékok „tudományos" és „nem-tudományos" besorolása legjobb esetben is csak egy mesterséges és ködös megkülönböztetés. Ilyen különbségeket csak a priori lehet tenni, azaz az adatok kiértékelése előtt. Más szóval, amikor meg akarjuk vizsgálni az imádság hatékonyságát a megfigyelhető bizonyítékok fényében, nem az adatok motiválnak, hanem az előzetes filozófiai meggyőződés. Amikor ezeket az önkényes korlátokat elmozdítjuk, a bibliai adatok magukért beszélnek.
Időnként egy-egy kutatócsoport tudományos kutatást végez az imádság hatékonyságát illetően. Általában arra a következtetésre jutnak, hogy az imának nincs eredménye (vagy éppen negatív hatást ér el) például az egészségügyi ellátásra szorult emberek felépülési ideje alatt. Hogyan értelmezzük az ilyen tanulmányok eredményeit? Van biblikus magyarázat a meg nem hallgatott imádságra?
A Zsoltárok 66:18 ezt mondja: „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr." Az 1János 5:15 szerint akkor kapjuk meg, bármit is kérjünk, ha engedelmeskedünk Isten parancsolatainak. Jakab megjegyzi, hogy „ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni" (Jakab 4:3). Szóval a meg nem hallgatott imának lehet a megvallatlan bűn vagy a rossz indíték az oka.
Egy másik ok lehet a hit hiánya: „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól" (Jakab 1:6-7). A Zsidók 11:6 szintén a hitet nevezi meg az Istennel való kapcsolat elengedhetetlen feltételeként, amit mindig a Krisztus nevében történő imádság közvetít: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." A hit tehát szükségszerű az imádság megválaszolásához.
Végül, a keresztyénség néhány kritikusa azzal érvel, hogy mivel Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy kérjenek, amit akarnak, minden imádság meghallgatásra kellene találjon. Az ilyen kritika azonban teljesen figyelmen kívül hagyja az igevers első részében található feltételt: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek". Ez egyértelműen azt írja elő, hogy az Isten akaratával megegyezően kell imádkozni, más szóval, Isten azt az őszinte imádságot hallgatja meg, amely explicit vagy implicit módon, de azt kéri, hogy Isten akarata teljesedjen be. A kérő akarata másodlagos. Jézus maga is imádkozott a Gecsemáné kertjében (Lukács 22:42). A hit alázatos imája teret ad egy nemleges válasznak is. Ha valaki nem ilyen lelkülettel imádkozik, hanem elvárja, hogy az imája meghallgatásra találjon, annak nincs joga a válaszra.
Egy másik oka annak, amiért sok tanulmány az imádság hatástalanságáról számol be az, hogy lehetetlen kiiktatni az imádkozók lelki állapotával összefüggő változókat (egyáltalán hívő-e az illető), vagy a motivációét (csak azért imádkoznak, hogy bizonyítékot nyerjenek vagy a Szentlélek indította őket imádságra), vagy hogy hogyan imádkoznak (bevett formulákat mondanak, vagy igazi kéréseket visznek Isten elé), stb.
Még ha ki is lehetne iktatni az ilyen rejtett változókat, akkor is maradna egy mindent átívelő probléma: ha az imádságot empirikusan tesztelni lehetne, és rá lehetne erőszakolni, hogy következetes eredményeket szüljön, akkor ezzel megszűnne a hit szükséges volta. Nem tudjuk empirikus megfigyelések révén „felfedezni" Istent – ez csak hit által lehetséges. Isten nem olyan ügyetlen, hogy olyasmit áruljon el „véletlenül" magáról, amit ne akart volna. „...aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van" (létezik). A hit előfeltétel és prioritást élvez.
Megválaszolja-e Isten az imádságokat? Kérdezd meg bármelyik hívőt, és megtudod a választ. Minden hívő megváltozott élete kemény bizonyíték arra, hogy Isten meghallgatja az imákat.
English
Van rá bizonyíték, hogy Isten meghallgatja az imádságot?
