Miért ne vétkezzem többé, ha üdvösséget nyertem, és megbocsáttattak a bűneim?




Kérdés: Miért ne vétkezzem többé, ha üdvösséget nyertem, és megbocsáttattak a bűneim?

Válasz:
Hasonló kérdésre ad választ Pál apostol a Róma 6:1-2-ben: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?” A Bibliától teljesen idegen az a gondolat, hogy az ember addig higgyen csak Jézus Krisztusban, amíg megváltást nyer, majd folytassa korábbi életvitelét. A Krisztus-hívők új teremtmények (2Korinthus 5:17). A Szent Szellem átformál bennünket, hogy a test cselekedeteinek folytatása helyett (Galata 5:19-21) megteremjük a Lélek gyümölcseit (Galata 5:22-23). A keresztyén élet megváltozott élet, mint ahogyan a keresztény ember is megváltozott ember.

A keresztyénséget az különbözteti meg minden más vallástól, hogy arra épül, amit Isten tett értünk Jézus Krisztus által – vagyis egy isteni cselekedetre. Ezzel szemben az összes többi világvallás azon alapul, amit nekünk kell megtennünk Isten jóindulata és bocsánata elnyerése érdekében – vagyis emberi cselekedeten. Minden más vallás azt tanítja, hogy meg kell tennünk bizonyos dolgokat, míg másoktól tartózkodnunk kell, ha ki akarjuk érdemelni Isten szeretetét és kegyelmét. A keresztyénség, vagyis a Krisztus-hit szerint azért teszünk meg bizonyos dolgokat és mondunk nemet másokra, amit Krisztus tett értünk.

Hogyan haladhatna tovább bárki is, aki megmenekült a bűn büntetésétől, az örök pokoltól, ugyanazon a pokolba vezető úton, mint előtte? Hogyan vágyakozhatna vissza a korábbi fertőbe az, akit Isten megmosott bűnei mocskából? Hogyan folytathatná úgy az életét valaki, aki megértette, hogy mit tett értünk Jézus Krisztus, mintha ez nem is lenne fontos? Hogyan vétkezhetne tovább az, aki ráébredt, hogy Krisztus milyen kínokat élt át a bűnei miatt, semmibe véve Krisztus szenvedéseit?

A Róma 6:11-15-ben ez áll: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!”

Aki tehát igazán megtért, abban fel sem merülhet, hogy folytassa bűnös életvitelét. Minthogy megtérésünk merőben új természetet szül, arra kezdünk vágyni, hogy többé ne vétkezzünk. Igen, időnként továbbra is elkövetünk bűnöket, de ahelyett, hogy élvezettel dagonyáznánk a mocsárban, megutáljuk, és szeretnénk szabadulni belőle. Elképzelhetetlen ötlet, hogy „hasznot húzzunk” Krisztus áldozatából, majd továbbra is bűnben éljünk. Ha valaki keresztyénnek tartja magát, de még mindig a régi, bűnös élete után vágyakozik, felmerül a kérdés, hogy csakugyan üdvösséget nyert-e. „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok.” (2Korinthus 13:5)



Vissza a magyar oldalra



Miért ne vétkezzem többé, ha üdvösséget nyertem, és megbocsáttattak a bűneim?