Vajon a keresztyéneknek újra és újra bocsánatot kell-e kérniük a bűneikért?




Kérdés: Vajon a keresztyéneknek újra és újra bocsánatot kell-e kérniük a bűneikért?

Válasz:
Gyakori kérdésként merül fel, hogy mi történik, ha vétkezem, majd meghalok, még mielőtt lehetőségem lenne megvallani azt az adott bűnömet. Egy másik gyakori kérdés, hogy mi történik, ha bűnt követek el, de megfeledkezem róla és nem vallom meg Istennek. Mindkét kérdés téves feltételezésen alapul. Az üdvösség nem arról szól, hogy a hívő ember megpróbálja minden elkövetett bűnét megvallani és minden bűnéből megtérni, mielőtt meghal. Az üdvösség nem attól függ, hogy a keresztyén ember megvallotta-e minden vétkét vagy sem. Igen, azon nyomban be kell vallanunk bűneinket Istennek, ahogy tudatára ébredünk, hogy elkövettük őket. Ugyanakkor, nem kell folyton bocsánatot kérnünk tőle. Amikor Jézus Krisztusba vetjük hitünket, az összes bűnünk megbocsáttatik. Ebbe beletartozik a múltbeli, jelenbeli, jövőbeli, kicsi és nagy bűn egyaránt. A keresztyéneknek nem kell újra és újra bocsánatot kérniük a bűneikért ahhoz, hogy bűnbocsánatban részesüljenek. Jézus azért halt meg, hogy minden bűnünkért megfizesse az árat, és amikor bűneink megbocsáttatnak, akkor az összes bocsánatot nyer (Kolossé 1:14; Cselekedetek 10:43).

A mi részünk az, hogy megvalljuk azokat. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1 János 1:9). Ez az igevers arra buzdít bennünket, hogy „valljuk meg” bűneinket Istennek. A ’megvallani’ szó ’egyetértést’ jelent. Amikor megvalljuk bűneinket Istennek, akkor egyetértünk Ővele, hogy helytelenül cselekedtünk, vétkeztünk. A megvallással Isten folyamatosan megbocsát, mert ő „hű és igaz.” Mit jelent az, hogy Isten „hű és igaz?” Hű, mert megbocsátja azokat a bűnöket, amelyekkel kapcsolatban azt ígérte, hogy mindenkinek megbocsátja, aki elfogadja Jézust megváltójának. Ő igaz, mert Krisztus fizetségét számítja be a mi bűneinkért, azaz elismeri, hogy a bűnök engesztelést nyertek.

Ugyanakkor az 1 János 1:9 igenis azt sugallja, hogy bűneink bocsánata valamilyen módon az Isten felé való bűnvallásunkkal hozható összefüggésbe. Hogyan lehetséges ez, ha az összes bűnünk megbocsáttatik, amikor Krisztust befogadjuk megváltónkként? Úgy tűnik, hogy János apostol itt „kapcsolati” megbocsátásról beszél. Helyzetünkből fakadóan az összes bűnünk megbocsáttatik, amikor Krisztust befogadjuk megváltónkként. Ez a helyzeti megbocsátás biztosítja üdvösségünket és a mennyei örök otthon ígéretét. Amikor halálunk után Isten elé állunk, Isten nem fogja megtagadni tőlünk a mennybe jutást bűneink miatt. Ez a helyzeti megbocsátás. A kapcsolati megbocsátás fogalma ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy amikor vétkezünk, megbántjuk Istent és megszomorítjuk az ő Szellemét (Efézus 4:30). Noha Isten végső soron már megbocsátotta nekünk a bűnöket, amiket elkövetünk, de ezek továbbra is akadályoznak az Istennel való kapcsolatunkban. Az ifjú gyermeket nem dobják ki a családból, ha apja ellen vétkezik. Az Istennek tetsző apa feltétel nélkül megbocsát gyermekeinek. Ugyanakkor nem lesz jó kapcsolat apa és fia között, míg a kapcsolat helyre nem áll. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a gyermek bevallja a tévedését az apjának, és bocsánatot kér. Ezért valljuk meg vétkeinket Istennek: nem azért, hogy ezzel szerezzünk üdvösséget, hanem hogy ismét szoros kapcsolatban legyünk vele, aki szeret bennünket és már megbocsátott nekünk.



Vissza a magyar oldalra



Vajon a keresztyéneknek újra és újra bocsánatot kell-e kérniük a bűneikért?