Miért kell megvallanunk a bűneinket, ha egyszer már bűnbocsánatot nyertünk (1János 1:9)?




Kérdés: Miért kell megvallanunk a bűneinket, ha egyszer már bűnbocsánatot nyertünk (1János 1:9)?

Válasz:
Pál apostol így írt: „hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel” (Efézus 1:6-8). Ez a bűnbocsánat a megváltáshoz kapcsolódik, amikor Isten elvette a bűneinket, és olyan messze vetette azokat tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól” (Zsoltárok 103:12). Ez afféle bírósági felmentés, melyben akkor részesít bennünket Isten, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust mint Megváltónkat. Múltbeli, jelenlegi és jövőbeni bűneink az igazságszolgáltatás szempontjából lettek elengedve, ami azt jelenti, hogy felmentést kaptunk a bűneinkért járó örök büntetés alól. Ugyanakkor földi életünk során gyakran szenvedünk bűneink következményeitől, s ezzel el is érkeztünk a fenti kérdéshez.

Az Efézus 1:6-8 és az 1János 1:9 között az a különbség, hogy János a megbocsátás egy másik, általunk „kapcsolati” vagy „családon belüli” megbocsátásnak nevezett formájáról beszél, amire például egy apa és egy fiú kapcsolatában kerülhet sor. Ha például egy fiú valamit elkövet az apja ellen – nem felel meg az elvárásainak vagy szabályainak –, az akadályt gördít kettejük kapcsolatába. Továbbra is az apja fia marad, de a kapcsolatukon csorba esik. Ez az állapot egészen addig fennáll, amíg a fiú el nem ismeri, hogy vétett az apja ellen. Istenhez fűződő kapcsolatunk is hasonlóan működik; nem lehet zavartalan mindaddig, amíg meg nem valljuk a bűnünket, de amint ezt megtettük, helyreáll a viszony közte és köztünk. Ezt jelenti a kapcsolati bűnbocsánat.

A „helyzeti” bűnbocsánat ezzel szemben azt a bírósági felmentést jelenti, amelyben minden Krisztus-hívő részesül. Krisztus testének a tagjaiként abban a helyzetben vagyunk, hogy bocsánatot nyertünk minden bűnünkre, amit valaha elkövettünk, vagy el fogunk követni. Krisztus megfizette az árat a kereszten, kiengesztelte Istent a bűn feletti haragja miatt, ezért nincs szükség több áldozatra vagy fizetségre. Jézus komolyan beszélt, amikor azt mondta, hogy „elvégeztetett”. A helyzeti megbocsátást ott és akkor megszerezte a számunkra.

Bűneink megvallása abban segít, hogy az Úrnak ne kelljen fegyelmeznie bennünket. Mindaddig, amíg rá nem szánjuk magunkat bűneink megvallására, garantáltan számíthatunk az Úr fegyelmezésére. Amint azt fentebb már leszögeztük, a megváltáskor megbocsáttattak a bűneink (helyzeti megbocsátás), de Istenhez fűződő napi kapcsolatunkra ettől függetlenül vigyáznunk kell (kapcsolati megbocsátás). Nem lehetünk igazán jó kapcsolatban Istennel akkor, ha megvallatlan bűnök vannak az életünkben. Éppen ezért haladéktalanul meg kell vallanunk a bűneinket Istennek, amint tudatára ébredünk, hogy vétkeztünk, mert csak így maradhatunk közeli kapcsolatban vele.



Vissza a magyar oldalra



Miért kell megvallanunk a bűneinket, ha egyszer már bűnbocsánatot nyertünk (1János 1:9)?