Mit mond a Biblia a démoni megszállottságról?




Kérdés: Mit mond a Biblia a démoni megszállottságról? Ma is lehetséges ez? Ha igen, mik a jelei?

Válasz:
A Bibliában találkozunk olyan emberekkel, akik démoni megszállottság, illetve befolyás alatt éltek. Ezekből a példákból megismerhetjük a démoni befolyás néhány tünetét, és betekintést nyerhetünk abba, hogyan vesz uralmat egy démon az ember életén. Ehhez kapcsolódóan néhány bibliai idézet: Máté 9:32–33; 12:22; 17:18; Márk 5:1–20; 7:26–30; Lukács 4:33-36; 22:3; Cselekedetek 16:16–18. Néhány versben ezek közül a démoni megszállottság olyan testi betegségeket okoz, mint például a beszédképtelenség, az epilepsziás tünetek, a vakság stb. Más esetekben az egyének életében gonosz dolgok cselekvését idézi elő, amelyre Júdás a legjobb példa. A Cselekedetek 16:16–18-ban olvashatunk egy szolgálólányról, akit egy szellem a jövendőmondás képességével ruházott fel. A gadarai megszállott — akiben démonok sokasága lakozott (Légió) — emberfeletti erővel rendelkezett és a sírboltokban élt meztelenül. Saul királyt, miután fellázadt Isten ellen, egy gonosz szellem gyötörte (1 Sámuel 16:14–15; 18:10–11; 19:9–10), mely szemmel láthatóan depresszív hatással volt rá, valamint egyre növekvő vágyat keltett benne, hogy Dávidot megölje.

Tehát széles skálája van a démoni megszállottság lehetséges tüneteinek, úgymint az olyan testi romlás, ami nem tudható be semmilyen valóságos élettani problémának; személyiségbeli változás, mint például depresszió vagy agresszivitás; természetfeletti erő; szerénytelenség; antiszociális viselkedésmód; és talán a természetes úton nem megszerezhető információk megosztásának képessége. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb — ha nem az összes — esetben ezeknek a jellemvonásoknak lehet más magyarázata is, tehát nem szabad minden depressziós vagy epilepsziás egyént megszállottnak tekinteni. Másrészről, a nyugati kultúrákban nem veszik elég komolyan a Sátán emberek életében végzett munkáját.

A testi és érzelmi megkülönböztető jegyek mellett szellemi tulajdonságok is utalhatnak démoni befolyásoltságra. Ilyen lehet például a megbocsátás megtagadása (2 Korinthus 2:10–11), a tévtanokba vetett hit és ezek terjesztése, különösen Jézus Krisztus személyére és az Ő váltságművére vonatkozólag (2 Korinthus 11:3–4, 13–15; 1 Timóteus 4:1–5; 1 János 4:1–3).

A keresztyének életében a démonok jelenlétével kapcsolatban Péter apostol a példa arra, hogy hívők is lehetnek ördögi befolyás alatt (Máté 16:23). Némelyek az erős démoni uralom alatt álló keresztyénekre azt mondják, hogy “démonizáltak”, de a Szentírásban egyetlen példát sem találunk a Krisztusban hívők démoni megszállottságára. A legtöbb teológus abban hisz, hogy keresztyén ember nem lehet megszállott, mivel a Szent Szellem lakozik benne (2 Korinthus 1:22; 5:5; 1 Korinthus 6:19), és Isten Szelleme démonokkal nem vállal közösséget.

Nem kapunk pontos magyarázatot arra, hogyan nyitja meg valaki az életét a megszállottság előtt. Júdás a kapzsisággal nyitotta meg szívét a gonosznak, — ha az ő példája mérvadónak tekinthető (János 12:6). Tehát megtörténhet, hogy ha valaki engedi, hogy szívét megtűrt bűnök irányítsák, akkor az utat nyit a démonok számára, hogy belépjenek az életébe. Misszionáriusok tapasztalataiból merítve úgy tűnik, a démoni megszállottság a pogány bálványok imádásához és okkult tárgyak birtoklásához is kapcsolódik. A Szentírás újra meg újra kapcsolatba hozza egymással a bálványok imádatát a démonok imádatával (3 Mózes 17:7; 5 Mózes 32:17; Zsoltárok 106:37; 1 Korinthus 10:20), tehát nem meglepő, hogy a bálványimádás démoni megszállottsághoz vezethet.

A fenti bibliai igékre és a misszionáriusok tapasztalataira alapozva megállapíthatjuk, hogy sokan (akár tudatosan, akár tudatlanul) egy-egy bűn melengetésével vagy okkult dolgokban való részvétellel nyitják meg életüket a démonok számára. Példát találunk még az erkölcstelenségre, a droggal/alkohollal való, az ember tudatállapotát megváltoztató visszaélésre, lázadásra, keserűségre és transzcendentális meditációra.

Még egy dolgot figyelembe kell venni. Sátán és a seregei semmit nem tehetnek, amit Isten nem enged meg nekik (Jób 1–2). Ezért — miközben azt gondolja, hogy saját céljait valósítja meg — Sátán valójában Isten jó céljainak beteljesedését segíti elő, ahogy ez Júdás árulásakor is történt. Néhányan egészségtelen vonzalmat éreznek az okkult és démoni dolgok gyakorlása iránt. Ez bölcstelen és nem bibliai. Ha Istent követjük, magunkra öltjük az Ő fegyverzetét és bízunk az Ő erejében (Efézus 6:10–18), nincs okunk félni a gonosztól, mert Isten minden felett uralkodik!



Vissza a magyar oldalra



Mit mond a Biblia a démoni megszállottságról? Ma is lehetséges ez? Ha igen, mik a jelei?