Ezsdrás könyve



Szerző: Ezsdrás könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány szerint Ezsdrás próféta írta. Érdekes megjegyezni, hogy amikor Ezsdrás a 7. részben megjelenik a színen, az addig E/3 személyű elbeszélés E/1 személyre vált, ami Ezsdrás szerzősége mellett szól.

Keletkezés ideje: Ezsdrás könyve vélhetően Kr. e. 460 és 440 között íródott.

A könyv célja: Ezsdrás könyve azokról az eseményekről tudósít, amelyek a babiloni fogságból való hazatérés idején, valamint az azt követő években, mintegy száz év leforgása alatt történtek Izráel földjén, Kr. e. 538-tól kezdődően. Ezsdrásnál a templom újjáépítése áll a figyelem középpontjában. A könyv kiterjedt származási jegyzéket tartalmaz — elsősorban annak alátámasztásául, hogy Áron leszármazottjai joggal tartanak igényt a papságra.

Kulcsigék:

Ezsd 3:11: „Énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját.”

Ezsd 7:6: „…ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az ÚR adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az ÚRnak az ereje.”

Rövid összefoglalás: Ezsdrás könyve a következő részekre tagolódik: 1-6. rész — Az első visszatérés Zerubbábel vezetésével és a második templom felépítése. 7-10. rész — Ezsdrás szolgálata. Mivel a 6. és a 7. rész eseményei között jóval több, mint fél évszázad telt el, a könyv első részének szereplői már nem éltek akkor, amikor Ezsdrás megkezdte jeruzsálemi szolgálatát. Ezsdrás és Nehémiás könyvében is Ezsdrás az egyetlen kiemelkedő személyiség. Mindkét könyv bűnvalló imával zárul (Ezsd 9; Neh 9), melyet követően a nép felhagy korábbi bűnös szokásaival. Ezsdrás könyve említést tesz Haggeus és Zakariás prófétákról (5:1), akik bátorító üzenetet hirdettek – ahogyan a nevüket viselő prófétai könyvek is bátorító jellegűek.

Ezsdrás könyvének cselekménye ott kezdődik, amikor a zsidók egy része visszatér Jeruzsálembe a babiloni fogságból, hogy újjáépítsék a templomot, és Artahsasztá rendeletéig tart, amelyről azután Nehémiás könyvének első része is tudósít. Ezsdrás korában Haggeus, Nehémiás idején pedig Zakariás volt a legnagyobb próféta.

Mit vetít előre a könyv: Ezsdrás könyvében a „maradék” bibliai témájának folytatását láthatjuk. Ha katasztrófa vagy ítélet sújtotta az emberiséget, Isten akkor is megőrzött egy kicsiny maradékot — így Noét és családját az özönvíz idején; Lót családját Sodoma és Gomora pusztulásakor vagy a 7000 izráeli prófétát az Aháb és Jézabel által elrendelt üldözés alatt. Amikor az izraeliták fogságba kerültek Egyiptomban, Isten kiszabadította onnan maradékát, és bevitte őket az Ígéret Földjére. Az Ezsdrás 2:64-67 szerint mintegy ötvenezer ember tért vissza Júdea földjére, ám ez ahhoz a számhoz képest, ahányan Dávid király idején voltak az izraeliták, olyan kevésnek tűnt, hogy így fogalmaztak: „az ÚR, mert megengedte, hogy maradjanak közülünk megmenekültek” (9:2). A maradék témája az Újszövetségben is folytatódik, ahol Pál azt mondja, hogy „most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint” (Róm 11:5). Noha az akkor élő emberek többsége elutasította Jézust, Isten megőrzött egy maradékot, akik elfogadták Krisztust és részesei lettek a kegyelem szövetségének. Az azóta eltelt évszázadok során mindig volt a hűségeseknek egy maradéka, akik a keskeny úton jártak, amely az örök életre visz (Mt 7:13-14). Ezt a maradékot a Szentlélek ereje őrizte és őrzi, aki elpecsételte őket és megőrzi őket egészen az utolsó napig (2Kor 1:22; Ef 4:30).

Gyakorlati alkalmazás: Ezsdrás könyve a remény és a helyreállás krónikája. A keresztény hívő számára, akinek az életében fel-felüti a fejét a bűn és az Isten elleni lázadás, óriási reményt jelent, hogy Isten megbocsátó Isten, aki nem fordít hátat övéinek, ha azok bűnbánattal és megtört szívvel közelednek hozzá (1Jn 1:9). Az izraeliták Jeruzsálembe való visszatérése és a templom újjáépítése minden keresztény hívő életében megismétlődik, aki visszatér a bűn és az Isten elleni lázadás fogságából és Krisztusnál szeretetteljes, befogadó otthonra lel. Nem számít, mennyi ideig voltunk távol, az Úr hajlandó megbocsátani és visszafogadni bennünket a családjába. Készségesen megmutatja, hogyan építhetjük újjá az életünket és miként támadhat fel halott állapotából a szívünk, hogy a Szentlélek temploma lehessen. Ahogyan a jeruzsálemi templom újjáépítését is Isten felügyelte, életünk helyreállítását is Ő maga vezényli le, hogy azután neki szolgálhassunk.

Isten ellenségei megpróbálták megakadályozni a templom újjáépítését, ami jól szemlélteti lelkünk ellenségének jellemző taktikáját. Sátán azokon keresztül próbál becsapni bennünket és meghiúsítani Isten terveit, akik látszólag támogatják Isten céljait. A 4. rész 2. versében mintha csak azoknak a megtévesztő beszédéről olvasnánk, akik Krisztus tisztelőinek állítják magukat, ám valójában nem építő, hanem romboló szándék vezérli őket. Óvakodjunk az ilyen csalóktól, az izraeliták példáját követve feleljünk nekik, és ne hagyjuk, hogy rászedjenek bennünket hízelgő szavaikkal és hamis hitvallásukkal!



Vissza a magyar oldalra



Ezsdrás könyve