Kérdés
Mit mond a Biblia a keresztyének hadseregben történő szolgálatáról?
Válasz
A Biblia sok információt tartalmaz a hadseregben történő szolgálatról. Sok bibliai utalás csak analógia, de néhány vers közvetlenül ezt a kérdést tárgyalja. A Biblia nem mondja meg konkrétan, hogy helyes-e vagy nem helyes a katonai szolgálat. Ugyanakkor a keresztyének előtt nem kérdéses, hogy a Szentírásban végig nagy tiszteletnek örvend a katona, és az efféle szolgálat nem mond ellent a keresztyén világnézetnek.
Katonai szolgálattal először az Ószövetségben találkozunk (1 Mózes 14), amikor Kedorláómer, Élám királya és szövetségesei foglyul ejtik Ábrahám unokaöccsét, Lótot. Ábrahám Lót segítségére siet 318 kiképzett szolgával, és legyőzik az élámitákat. A felfegyverzett hadsereg nemes feladatot hajt végre: megmenti és megvédi az ártatlanokat.
Történelmének kései szakaszában Izráelnek állandó hadserege volt. Valószínűleg azért telt el sok idő a hadsereg létrehozásáig, mert Istenre, mint mennyei Harcosra tekintettek, aki népe katonai erejétől függetlenül megvédelmezi őket. Az állandó hadsereg létrejöttére csak azután került sor Izráelben, hogy Saul, Dávid és Salamon erős, központosított politikai rendszert fejlesztett ki. Először Saul alakított állandó hadsereget (1 Sámuel 13:2; 24:2; 26:2).
Dávid is folytatta, amit Saul elkezdett. Növelte a hadsereg létszámát, zsoldosokat hozatott más területekről, akik kizárólag őfelé kötelezték el magukat (2 Samuel 15:19–22), hadserege közvetlen irányítását pedig főparancsnokának, Jóábnak adta át. Dávid király uralma alatt Izráel agresszívabban támadó katonai politikát követett; bekebelezte például Ammónt, az egyik szomszédos államot (2 Samuel 11:1; 1 Krónika 20:1–3). Dávid forgó rendszerű hadsereget alakított ki: az év során tizenkettő, egyenként 24 ezer tagú csapat szolgált egy-egy hónapot (1 Krónika 27). Salamon királysága alatt béke uralkodott, de ő harci szekerekkel és lovasokkal tovább bővítette a hadsereget (1 Királyok 10:26). Az állandó hadsereg (bár Salamon halála után a királysággal együtt megosztottan, de) i.e. 586-ig létezett, amikor Izráel (Júda) politikai megszűnt létezni.
Az Újszövetségben Jézus elámult, amikor egy római százados odament hozzá. A Jézusnak adott válaszából kiderült, hogy teljesen tisztában van a tekintély kérdésével, és hisz Jézusban (Máté 8:5–13). Jézus nem térítette el a szolgálatától. Sok századost említ az Újszövetség, akik keresztyén, istenfélő és jellemes emberként kerülnek bemutatásra (Máté 8:5; 27:54; Márk 15:39–45; Lukács 7:2; 23:47; Cselekedetek 10:1; 21:32; 28:16).
Lehet, hogy a helyszín változik, de a mi hadseregeinknek is éppen olyan megbecsülés jár, mint a Biblia századosainak. A katona személyét nagy tisztelet övezte. Epafroditoszról például „testvérként” és „bajtársként” beszél Pál (Filippi 2:25). A Biblia ugyancsak hadászati szakkifejezésekkel — katonai fegyverzet képével, pl. sisak, pajzs és kard — bátorít, hogy legyünk erősek az Úrban, és vegyük fel Isten teljes fegyverzetét (Efézus 6:10–20).
Tehát a Bibliában közvetlenül és közvetett módon is szó van a katonai szolgálatról. A jellemes, emberséges és tisztességes szolgálatot végző keresztyén férfiak és nők biztosak lehetnek abban, hogy polgári kötelességeiket a mindenható Isten is elismeri és nagyra tartja. A tisztes katonai szolgálatot végzők a mi tiszteletünkre és hálánkra is méltók.
English
Mit mond a Biblia a keresztyének hadseregben történő szolgálatáról?
