Mit jelent a helyettesítő teológia?




Kérdés: Mit jelent a helyettesítő teológia?

Válasz:
A helyettesítő teológia lényegében azt tanítja, hogy az egyház Izráel helyébe lépett Isten tervében. A helyettesítő teológia hívei szerint a zsidók ma már nem tekinthetők Isten választott népének, és Istennek nincs különösebb terve a zsidóság jövőjére nézve. Az egyház és Izráel kapcsolatára vonatkozó különféle elképzelések két táborba sorolhatók: vagy Izráel utódjának tekintik (helyettesítő/szövetségi teológia), vagy Izráeltől teljes mértékben különállónak tartják az egyházat (diszpenzációs teológia/pre-millennizmus).

A helyettesítő teológia azt tanítja, hogy az egyház Izráel helyébe lépett, és az Izráelnek adott megannyi bibliai ígéret mind a keresztyén egyházban teljesedik be, nem pedig Izráel nemzetében. Így aztán „elszellemiesíti” vagy „allegorizálja” a Bibliában az arról szóló próféciákat, hogy Isten megáldja és helyreállítja Izráelt az ígéret földjén, mondván, hogy azok az egyháznak ígért áldásokról szólnak. Komoly kétségeket vet fel e nézettel kapcsolatban például az a tény, hogy a zsidóság évszázadokon át fennmaradt, s különösen az, hogy létrejött Izráel modernkori állama. Ha Isten elvetette Izráelt, és nincs jövője a zsidó nemzetnek, vajon mivel magyarázható az a csoda, hogy az elmúlt két évezred alatt fennmaradtak, noha megannyi kísérlet történt a kiirtásukra? És mi lehet a magyarázat arra, hogy a XX. században, 1900 év elteltével ismét megjelent Izráel a nemzetek palettáján?

Az Újszövetség világosan azt tanítja, hogy Izráel és az egyház különbözik egymástól. A Biblia szerint az egyház merőben más, mint Izráel, és a kettőt sosem szabad összekeverni vagy felcserélni egymással. A Szentírás arra tanít, hogy az egyház egy teljes mértékben új közösség, amely pünkösd napján jött létre, és egészen addig fenn fog maradni, amíg Isten magához nem ragadja a mennybe (Efézus 1:9-11; 1Thesszalonika 4:13-17). Az egyháznak semmi köze az Iráelre vonatkozó átkokhoz és áldásokhoz. A szövetségek, ígéretek és figyelmeztetések kizárólag Izráelnek szólnak. Isten az elmúlt 2000 évben, a szétszóratás idején átmenetileg „félretette” a zsidóságot, és nem játszottak központi szerepet programjában.

Az elragadtatás után (1Thesszalonika 4:13-18) azonban helyre fogja állítani őket, és ismét ők állnak majd terve középpontjában. Az első esemény a nyomorúság lesz (Jelenések 6-19 részek). Isten ítéletet tart majd a világ fölött amiatt, hogy visszautasították Krisztust, Izráel pedig felkészül a nagy nyomorúság alatt a Messiás második eljövetelére. Amikor azután Krisztus a nyomorúság végén visszatér a földre, Izráel már készen áll arra, hogy elfogadja Őt. Izráel maradéka, aki túléli a nyomorúságot, üdvözül, és az Úr Jeruzsálem fővárossal megalapítja királyságát a földön. Krisztus királyként fog uralkodni, és Izráel vezető szerepet tölt majd be a nemzetek között, a többi nemzet képviselői pedig Jeruzsálembe utaznak, hogy dicsőítsék és imádják a Királyt. Az egyház Krisztussal együtt érkezik majd vissza a földre, és vele együtt uralkodik – szó szerint – ezer évig (Jelenések 20:1-5).

Az Ószövetség és az Újszövetség egyaránt amellett szól, hogy Isten Izráelre vonatkozó tervét a premillenizmus/diszpenzációs teológia alapján értelmezzük. A premillenizmus mellett szóló legerősebb érvet a Jelenések 20:1-7-ben találjuk, ahol hatszor is elhangzik, hogy Krisztus királysága 1000 évig tart majd. Az Úr a nyomorúság után visszatér és megalapítja országát Izráel nemzetével együtt. Krisztus uralkodik majd az egész földön, Izráel pedig a nemzetek élére áll. Az egyház együtt fog uralkodni Krisztussal (ténylegesen) ezer esztendőn át. Az egyház nem lépett Izráel helyébe Isten tervében. Noha Isten ma, a kegyelem korszakában elsősorban az egyháznak szentel figyelmet, nem feledkezett meg Izráelről sem, és egy napon helyre fogja állítani őket, hogy választott népeként betölthessék a nekik szánt szerepet (Róma 11).



Vissza a magyar oldalra



Mit jelent a helyettesítő teológia?