Mi a hinduizmus, és miben hisznek a hinduk?




Kérdés: Mi a hinduizmus, és miben hisznek a hinduk?

Válasz:
A hinduizmus az egyik legrégebbi ma ismert, szervezett vallás. Szent iratainak keletkezése Kr. e. 1400-1500-ra nyúlik vissza. Több millió istenével egyben ez az egyik legsokszínűbb és legösszetettebb vallás is. A hinduizmust számos különböző szekta követi, és az alapvető hitelvek is ettől függően változnak. Noha a harmadik legnagyobb világvallás, elsősorban Indiában és Nepálban gyakorolják.

A hinduizmus által legfontosabbnak tartott írás a Védák, s ezt követik az upanisádok, a Mahábhárata és a Rámájana eposz. Ezek az írások himnuszokat, imákat, filozófiákat, rituálékat, verseket és történeteket tartalmaznak, és a hinduk ezekre alapozzák hitüket. További szent iratok a bráhmanák, a sutrák és az aranyakák.

Habár a hinduizmus politeista vallás, és feltehetően mintegy 330 millió istent ismer, van egy „főistene” is: Brahma. A hindu hit szerint Brahma a világmindenség összes létező elemében jelen van. Egyszerre személytelen és megismerhetetlen, és három különböző formában létező, melyek a következők: Brahma – a teremtő; Visnu – a megtartó; és Siva – a romboló. Brahma e három „arca” a három isteni létforma számos további megtestesülése révén is megismerhető. A hindu teológiát nehéz lenne összefoglalni, mert a különböző hindu iskolák csaknem minden teológiai rendszerből tartalmaznak elemeket. A hinduizmus lehet:

1) monista – csak egy dolog létezik (Sankara iskolája)
2) panteista – csak egy isteni dolog létezik, így Isten azonos a világgal (brahmanizmus)
3) panenteista – a világ Isten része (Ramajuna iskolája)
4) teista – csak egy Isten van, aki különbözik a teremtett világtól (bhakti hinduizmus).

Más hindu iskoláknál a hinduizmus ateista, deista, sőt nihilista változataival is találkozunk. Ha a hinduizmus ennyiféle különböző hitet jelenthet, joggal merül fel a kérdés, hogy mi tesz egy vallási csoportot „hinduvá”. Az egyetlen döntő tényező a Védákról alkotott nézet. Ha szekta szent iratnak tekinti a Védákat, hindunak számít, míg ha nem fogadja el, akkor nem tekinthető hindunak.

A Védák nem csupán teológiai könyvek. Gazdag és színes „teomitológiát” tartalmaznak, vagyis olyan vallásos mitológiát, amely szándékosan ötvözi a mítoszt, a teológiát és a történelmet annak érdekében, hogy történeti elbeszélés formájában vessen meg vallásos gyökereket. Ez a „teomitológia” olyan mélyen gyökerezik India történelmében és kultúrájában, hogy aki a Védákat elveti, az mintha Indiával fordulna szembe. Éppen ezért a hinduizmus minden hitrendszert elvet, amely nem teszi magáévá az indiai kultúrát valamely mértékben. Ha egy vallási rendszer elfogadja az indiai kultúrát és India teomitologikus történelmét, akkor is „hinduként” ismerik el, ha teista, nihilista vagy ateista. A nyugati ember számára nehezen érthető az ellentmondások ilyetén elfogadása, hiszen a nyugati ember logikus összefüggéseket igyekszik teremteni vallási nézeteiben, és arra törekszik, hogy azokat racionális érvekkel meg lehessen védeni. Ám, ha igazságosak akarunk lenni, be kell látnunk, hogy a keresztények sem tűnnek egy szemernyivel sem logikusabbnak, amikor azt állítják, hogy Jahvéban hisznek, a hétköznapokban azonban gyakorlatilag ateistaként élnek, és életvitelükkel megtagadják Krisztust. A hinduk esetében az ellentmondás pusztán logikai természetű. A keresztényeknél az ellentmondás inkább képmutatásnak nevezhető.

A hinduk azt vallják, hogy az emberek isteni természettel bírnak. Mivel Brahma mindenben jelen van, a hinduizmus szerint mindenki isten. Az atman vagyis az én egy Brahmannal. Minden Brahmanon kívül létező dolog illúzió csupán. A hindu hívő célja, hogy szelleme eggyé váljon Brahmannal, azaz többé ne az „egyéni én” formájában létezzen, amely csak illúzió. Ezt az állapotot nevezik „moksának”, vagyis szabadságnak. A hindu hívek úgy gondolják, hogy a moksa elérésig újra meg újra reinkarnálódnak annak érdekében, hogy mind inkább eljussanak az igazság felismerésére (vagyis annak tudatára, hogy egyedül Brahman létezik, semmi más). Az egyes emberek reinkarnációját karmájuk határozza meg, mely nem más, mint a természet egyensúlyteremtő ereje által irányított ok-okozat törvénye. A múltbeli cselekedetek hatással vannak arra, hogy mi történik a jövőben, az illető előző és a következő életeit is beleértve.

Noha a fentiekben csak rövid összefoglalást adtunk a hinduizmusról, ebből is nyilvánvaló, hogy a hinduizmus csaknem minden tana ellentétben áll a bibliai kereszténységgel. A keresztény hit szerint egy Isten van, aki személyes és megismerhető (5Móz 6:5; 1Kor 8:6); egyetlen Szentírás létezik; Isten teremtette a földet minden rajta élővel együtt (1Móz 1:1; Zsid 11:3); az embert Isten a maga képmására alkotta, és mindenkinek csak egy élete van (1Móz 1:27; Zsid 9:27-28); az üdvösséget csakis Jézus Krisztuson keresztül lehet elnyerni (Jn 3:16; 6:44; Zsid 9:27-28). A hinduizmus mind vallási rendszer ott bukik meg, hogy nem ismeri el Jézust egyetlen testet öltött Isten-emberként és Megváltóként, akin kívül senki más nem üdvözítheti az emberiséget.



Vissza a magyar oldalra



Mi a hinduizmus, és miben hisznek a hinduk?