Honnan lehet tudni, hogy melyik az igaz vallás a sokféle irányzat közül?




Kérdés: Honnan lehet tudni, hogy melyik az igaz vallás a sokféle irányzat közül?

Válasz:
Sokféle vallás létezik a világon, s ez nyilvánvalóan kihívás elé állítja azokat, akik tudni szeretnék, hogy melyik is az igazi közülük. Először gondoljunk át néhány kérdést általánosságban a témával kapcsolatban, majd nézzük meg, milyen megközelítéssel juthatunk helyes következtetésre Istennel kapcsolatban. Az a kihívás, hogy többen többféle választ adnak egy adott kérdésre, nem csupán a vallás témakörében merül fel. Ha leültetünk száz matematika hallgatót, eléjük rakunk egy bonyolult feladványt, valószínű, hogy sokuk rossz választ ad majd, de ez vajon azt jelenti-e, hogy nincs is helyes válasz? Természetesen nem. Azoknak, akik rosszul oldották meg a feladatot, csupán meg kell mutatni, hogy hol tévedtek, és el kell magyarázni nekik, hogy milyen módszerekkel juthatnak el a helyes megoldásra.

Az Istennel kapcsolatos igazságra vajon miként juthatunk el? Úgy, hogyha szisztematikus módszertant alkalmazunk, amely különféle ellenőrzések (tesztek) alkalmazásával elválasztja az igazat a hamistól, és így vezet el a helyes következtetésekre. Gondoljuk csak meg, milyen végeredményekre jutna egy tudós, ha csak úgy besétálna a laborba, és mindenféle vezérelv vagy cél nélkül kezdené el összevegyíteni a különböző anyagokat? Vagy hová vezetne, ha egy orvos vaktában írna fel gyógyszereket a páciensének a jobbulás reményében? Sem a tudósok, sem az orvosok nem ezt a gyakorlatot követik, hanem szisztematikus eljárásokat alkalmaznak, amelyek módszeresek, logikusak, evidensek, és bizonyítottan jó eredményekre vezetnek.

Miért gondoljuk akkor, hogy a teológiának – az Istenről szóló tudománynak – másképpen kellene működnie? Miért hisszük azt, hogy találomra és fegyelmezetlenül gyakorolva is helyes következtetésekre vezethet? Sajnos sokan mégis így állnak a teológiához, és részben ezzel magyarázható, hogy olyan sokféle vallás létezik. Ezek után térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miként juthatunk el igaz következtetésekre Istennel kapcsolatban. Vajon milyen szisztematikus megközelítést érdemes alkalmaznunk? Először is meg kell teremtenünk a keretet a különböző állítások igazának ellenőrzéséhez, majd szükségünk lesz egy „térképre” is, melynek mentén eljuthatunk a helyes következtetésre. Íme egy javasolt keret:

1. Logikai konzisztencia – egy hitrendszer állításainak logikai szempontból konzisztenseknek kell lenniük, és semmilyen tekintetben nem mondhatnak ellent egymásnak. A buddhizmus végcélja például a vágyaktól történő megszabadulás, ugyanakkor az egyénnek vágynia kell arra, hogy megszabaduljon a vágyaitól, ami ellentmondásos és logikátlan.

2. Empirikus adekvátság – alátámasztható-e (akár racionális, akár külsődleges, stb.) bizonyítékokkal az adott hitrendszer? A fontos állítások bizonyíthatósága iránti igény természetes és helyes, máskülönben nem lehetne azokat igazolni. A mormonok például azt tanítják, hogy Jézus Észak-Amerikában élt, holott ezt egyáltalán semmilyen módon, sem régészeti leletekkel, sem másképpen nem tudják alátámasztani.

3. Egzisztenciális (a létet érintő) relevancia – egy hitrendszernek igazodnia kell az általunk ismert valósághoz, és jelentős változást kell hoznia a hívő életében. A deizmus például azt állítja, hogy Isten megalkotta és működésbe hozta a világot, de nem avatkozik bele az emberek életébe. Milyen hatással van ez a hitrendszer bárkinek is a hétköznapi életére? Nyilvánvalóan semmilyennel.

Ha a fenti keretet alkalmazzuk egy adott vallási kérdésre, könnyebben eljuthatunk Isten helyes megismerésére, és könnyebben megtalálhatjuk a választ az élet négy nagy kérdésére:

1. Eredet – honnan jöttünk?
2. Etika – hogyan éljünk?
3. Cél – mi az élet értelme?
4. Végzet – hová tart az emberiség?

De vajon hogyan alkalmazhatjuk a fenti keretet Isten keresése közben? A legcélszerűbb, ha lépésről-lépésre, kérdés-válasz formában tesszük. A lehetséges kérdések listáját leszűkítve az alábbiak várnak megválaszolásra:

1. Létezik-e abszolút igazság?
2. Összeelegyíthető-e az értelem és a vallás?
3. Létezik-e Isten?
4. Megismerhető-e Isten?
5. Isten-e Jézus?
6. Törődik-e velem Isten?

Először is tudnunk kell, hogy létezik-e abszolút igazság. Ha nem létezik, akkor semmiben (sem lelki, sem más kérdésekben) nem lehetünk biztosak, és vagy agnosztikus álláspontra helyezkedünk, kétségbe vonva, hogy tudunk-e egyáltalán bármit is, vagy a pluralista nézetet tesszük magunkévá, és minden lehetséges álláspontot elfogadunk, mert nem lehet tudni, hogy melyik az igaz, vagy igaz-e egyáltalán bármelyik is.

Abszolút az az igazság, amely valósághű és megfelel a tárgyának, vagyis olyannak mondja azt, amilyen. Egyesek szerint nem létezik abszolút igazság, de ez az álláspont önmagára cáfol rá. Hiszen ha egy relativista például ezt mondja: „Minden igazság relatív”, azt is meg kell kérdőjelezni, hogy ez az állítása abszolút mértékben igaz-e. Ha igen, akkor mégiscsak létezik abszolút igazság, ha pedig nem, akkor fölösleges foglalkozni vele. A posztmodernizmus semmilyen igazságot nem fogad el abszolút igazságként, kivéve egyet: azt, hogy a posztmodernizmus igaz. Az abszolút igazság létezését tehát nem lehet abszolút biztossággal letagadni.

Ezenkívül az abszolút igazság szükségszerűen szűk tartományban mozog, és kizárja, hogy az ellentéte is igaz legyen. Kettő meg kettő az négy – más válasz nem lehetséges. Ez a törvényszerűség a különböző hitrendszerek és világnézetek összehasonlításakor válik kulcsfontosságúvá. Ha az egyik hitrendszer bizonyos állításai igaznak bizonyulnak, akkor bármely más hitrendszer annak ellentmondó állításait szükségszerűen tévesnek kell tartanunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az abszolút igazság független a belé vetett hittől és a vágytól. Nem számít, milyen mélyen hisz valaki egy hazugságban, attól az még hazugság marad. Hasonlóképpen, bármennyire szeretnénk, hogy igaz legyen egy állítás, sosem lesz azzá, ha egyszer hamis.

Az első kérdésre tehát az a válasz, hogy igenis létezik abszolút igazság. Következésképpen az agnoszticizmus, a posztmodernizmus, a relativizmus és a szkepticizmus egyaránt hamisnak tekintendő.

Ezzel eljutottunk a következő kérdéshez: használható-e az értelem/logika vallási kérdésekben? Egyesek szerint nem, de vajon miért nem? A logika nagyon is fontos a spirituális állítások vizsgálatakor, éspedig azért, mert segít megértenünk, hogy egyes állításokat miért kell elvetnünk, másokat pedig elfogadnunk. Nagyon is elengedhetetlen a logika a pluralizmus cáfolatához (amely szerint az igazsággal kapcsolatos minden állítás egyformán igaz és helytálló, még ha ellentmondanak is egymásnak).

Az iszlám és a judaizmus például azt állítja, hogy Jézus nem Isten, a kereszténység szerint viszont az. A logika legfontosabb törvényeinek egyike az ellentmondás kizárásának törvénye, amely szerint egy adott dolog nem lehet „A” és „nem A” egyazon időben és egyazon értelemben. Ha Jézus istenségére alkalmazzuk ezt a törvényt, akkor vagy a kereszténységnek van igaza, míg az iszlám és a judaizmus téved, vagy fordítva. Jézus nem lehet egyszerre Isten és nem Isten. A logika – megfelelően alkalmazva – hatásos fegyver a pluralizmussal szemben, mert egyértelművé teszi, hogy egymásnak ellentmondó állítások nem lehetnek egyszerre igazak. Ezzel egy az egyben megdől a „neked igaz, nekem viszont nem” gondolkodásmód is.

A logika a pluralisták által előszeretettel használt „minden út a hegy tetejére vezet” analógiát is keresztülhúzza. A logika rávilágít, hogy a maga eszközrendszerével minden hitrendszer más és más irányba, más végcél felé mutat. A spirituális igazság keresése hegy helyett inkább labirintussal szemléltethető, ahol egyetlen út vezet csupán el a célig, míg a többi zsákutcába torkollik. A felszínen mutathatnak ugyan hasonlóságokat a különböző vallások, de legfontosabb tanaik tekintetében merőben eltérnek egymástól.

A következtetés tehát úgy szól, hogy igenis használható az értelem és a logika vallási kérdésekben is. Ezzel kizárhatjuk a pluralizmust (mely szerint az igazsággal kapcsolatos minden állítás egyformán igaz és helytálló), hiszen logikátlan és ellentmondásos lenne elhinni, hogy egymással merőben ellentétes állítások egyszerre igazak legyenek.

A következő kérdés így szól: Létezik-e Isten? Az ateisták és a naturalisták (akik a fizikai világon kívül semmi más létezőt nem fogadnak el) azt mondják, hogy nem. Noha a történelem során tömérdek kötetet írtak tele és heves viták folytak a témával kapcsolatban, valójában nem nehéz választ adni erre a kérdésre. A helyes megközelítés érdekében először ezt a kérdést kell feltennünk: Miért létezik valami ahelyett, hogy semmi sem létezne? Más szóval: hogy’ kerültünk ide, és hogy’ került ide a bennünket körülvevő világ? Az Isten létezése mellett szóló érv nagyon egyszerűen bemutatható:

Valami létezik.
A valami nem állhat elő a semmiből.
Éppen ezért szükségszerű, hogy létezzen egy örök Létező.

Önnön létünket nem tagadhatjuk le, hiszen ahhoz, hogy tagadni tudjuk a létünket, léteznünk kell (ez azonban öntagadás lenne), a fenti első állítást tehát igazoltuk. Senki sem hiszi, hogy a valami előállhat a semmiből (vagyis hogy a „semmi” hozta létre a világmindenséget), így a második állítás is igaz. Szükségszerűen igaznak kell lennie a harmadik állításnak is: léteznie kell egy örök Létezőnek, aki mindenért felel.

Ezt a gondolatmenetet egyetlen ateista sem tagadja, csupán azt állítják, hogy maga az univerzum volt az a bizonyos örök létező. Ezzel csak az a probléma, hogy a tudományos bizonyítékok mind azt támasztják alá, hogy a világegyetemnek volt kezdete (a „nagy bumm”). Márpedig ha valaminek kezdete van, annak oka is van, tehát az univerzumnak is volt oka, és nem öröktől fogva létezik. Mivel örökkévaló forrásként csupán egy öröktől fogva létező univerzum vagy egy öröktől fogva létező Teremtő jöhet szóba, melyek közül az első lehetőséget kizártuk, az az egyetlen lehetséges következtetés, hogy léteznie kell Istennek. Isten létezésének e fenti igazolása kizárja az ateizmus mint hitrendszer helytállóságát.

Ez a következtetés semmit nem mond arról, hogy miféle Isten létezik, de mégis kizárja az összes panteista vallást. A panteista világnézetek ugyanis azt mondják, hogy a világmindenség az Isten, és a világmindenség öröktől fogva létezik, amiről tudjuk, hogy nem igaz. Következésképpen egy az egyben elvethetjük a hinduizmust, a buddhizmust és az összes többi panteista vallást.

Ezenkívül néhány érdekes dolgot is megtudunk e következtetés révén a világteremtő Isten létezéséről. Ez az Isten:

• természetfeletti (mivel az általa teremtett világon kívül létezik)
• felfoghatatlanul hatalmas (hiszen minden létezőt Ő teremtett)
• örökkévaló (önmagában létező, mivel az időn és téren kívül létezik)
• mindenütt jelenvaló (ő teremtette a teret, így az nem korlátozhatja őt)
• időtlen és sosem változó (Ő teremtette az időt)
• nem anyagi természetű (hiszen fölötte áll a térnek)
• személyes (személytelen dolog nem teremthet személyiséget)
• szükséges (mivel minden tőle függ)
• végtelen és egyetlen (mert két végtelen nem létezhet)
• sokszínű és mégis egységes (mivel a természet is sokszínséget mutat)
• intelligens (mindenki másnál inkább, hiszen Ő alkotott mindent)
• célja van (mivel szándékosan alkotott mindent)
• erkölcsös (az erkölcsi törvény nem létezhet törvényadó nélkül)
• törődő (máskülönben nem adott volna erkölcsi törvényeket)

Ez a Létező a judaizmus, az iszlám és a kereszténység Istenéhez nagyon hasonló tulajdonságokat mutat, és figyelemre méltó, hogy az ateizmus és a panteizmus elvetése után éppen ezek maradtak fenn a rostán a legnagyobb vallások közül. Vegyük észre azt is, hogy ezzel máris megválaszoltuk az élet nagy kérdéseinek egyikét: azaz hogy honnan jöttünk.

Lássuk most a következő kérdésünket: megismerhető-e Isten? Isten megismeréséhez vallás helyett kinyilatkoztatásra van szükség. Ha az emberiségnek meg kell ismernie ezt az Istent, akkor Istenen múlik, hogy kinyilatkoztatja-e magát a teremtményei számára. A judaizmus, az iszlám és a kereszténység egyöntetűen azt állítja, hogy birtokában van egy könyv, amelyben Isten kinyilatkoztatta magát az emberiségnek, a kérdés csupán az, hogy melyik az igazi (ha igaz egyáltalán bármelyik is). A kisebb különbségeket félretéve két területtel kapcsolatban merül fel vita e három vallás között: az egyik az Újszövetség, a másik pedig Jézus Krisztus személye. Az iszlám és a judaizmus egyöntetűen azt állítja, hogy az Újszövetség állításai hamisak, és egyformán tagadják, hogy Jézus a testet öltött Isten lenne, míg a kereszténység mindkettőt igaznak fogadja el.

Nincs még egy vallás a földön, amely mellett olyan tömérdek sok bizonyíték szólna, mint a kereszténység mellett. Ezek közé tartoznak a következők: az Újszövetség könyveiről rengeteg ókori kézirat maradt fenn; a dokumentumok nagyon korán, még a szemtanúk életében íródtak (némelyik mindössze 15 évvel Krisztus halála után); a beszámolók több forrásból származnak (az Újszövetség 27 könyvét kilenc szerző jegyezte fel); régészeti bizonyítékok is rendelkezésre állnak, s ezek közül egyetlen egy sem cáfolt rá az Újszövetség egyetlen állítására sem; az apostolok a halált is vállalták, de nem tagadták meg, hogy látták Jézust csodákat tenni és feltámadni a halálból; stb. A kereszténység ezzel nagyon magasra helyezi a mércét minden más vallás számára, már ami állításaik igazolását illeti. A bizonyítékok számbavétele után nem képzelhető el más helyes következtetés, mint az Újszövetség történelmi autentikussága mellett állást foglalni – hogy ti. az Újszövetség valósághűen számol be olyan eseményekről, amelyek csakugyan megtörténtek.

Jézus kilétével kapcsolatban figyelemre méltó tény, hogy Jézus testben megjelent Istennek állította magát. Szavai (pl. „mielőtt Ábrahám lett volna, ÉN VAGYOK”), tettei (pl. bűnbocsánat, az imádat elfogadása), bűntelen és csodákkal teli élete (amelyet arra használt, hogy bizonyítsa vele állításai igazát) és feltámadása mind alátámasztották ezt az állítását. Az Újszövetség szerzői írásaikban újra meg újra hangsúlyozták, hogy Jézus Isten.

Ám ha Jézus Isten, akkor igaznak kell lennie mindannak, amit mondott. És ha Jézus azt mondta, hogy a Biblia igaz és tévedésektől mentes (márpedig ezt mondta), akkor a Biblia minden szavát igaznak kell elfogadnunk. Amint azt fentebb láttuk, két egymásnak ellentmondó állítás nem lehet egyszerre igaz. Következésképpen semmilyen állítás nem lehet igaz sem az iszlám Koránban, sem a judaista írásokban, amely ellentmond a Bibliának. Az iszlám és a judaizmus egyaránt abban téved, hogy nem ismeri el Jézust testben megjelent Istennek, holott a bizonyítékok emellett szólnak. És mivel Isten megismerhető (hiszen kijelentette magát az írott Igén és Krisztuson keresztül), az agnoszticizmus minden formáját is el kell vetnünk. Végre választ kapunk az élet egy másik nagy kérdésére: az erkölcs kérdésére is, hiszen a Biblia egyértelmű utasításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként élje az ember az életét.

Szintén a Bibliában olvasunk arról is, hogy Isten nagyon is törődik az emberekkel, és szeretné, ha mindnyájan közelről ismernék Őt. Annyira törődik az emberrel, hogy Ő maga is emberré lett, hogy igazán megmutathassa magát teremtményeinek. Sok ember szeretett volna Istenné válni, de csak egyetlen Isten akart emberré lenni, mégpedig azért, hogy megmentse szeretett teremtényeit attól, hogy örökké el legyenek szakítva tőle. Ez a tény a kereszténység egzisztenciális relevanciáját (a hívő életére gyakorolt hatását) is igazolja, és az élet két másik nagy kérdésére: az élet céljának és az ember végzetének kérdésre is megadja a választ. Isten minden embert céllal teremtett, és mindnyájukra vár egyfajta végzet: vagy az örök élet Istennel, vagy a Tőle való örök elválasztottság. Ez a következtetés (és az a tény, hogy Isten Krisztusban emberré lett), a deizmusra is rácáfol, amely szerint Istent nem érdekli, hogy mi történik az emberekkel.

Láthatjuk tehát, hogy igenis rátalálhatunk az Istennel kapcsolatos végső igazságra, és sikeresen célba érhetünk a világnézetek útvesztőjében, ha alaposan megvizsgáljuk a különböző állításokat, és szisztematikusan elvetünk minden tévedést, míg végül mindent ki nem zárunk az igazságon kívül. A logikai konzisztencia, az empirikus adekvátság és az egzisztenciális relevancia tesztjét alkalmazva, valamint a helyes kérdéseket feltéve, helytálló és ésszerű következtetéseket vonhatunk le a vallással és Istennel kapcsolatban. Azzal bizonyára mindenki egyetért, hogy azért kell elhinni valamit, mert igaz – több okra nincs szükség. Ám az igazi hit sajnos akarat kérdése is, és bármennyi logikus érvet sorakoztassuk is fel az igazság mellett, némelyek mégis úgy döntenek, hogy letagadják Isten létezését, vagy nem az egyetlen célravezető úton indulnak el felé.



Vissza a magyar oldalra



Honnan lehet tudni, hogy melyik az igaz vallás a sokféle irányzat közül?