János evangéliuma



Szerző: A János 21:20-24 szerint a szerző nem más volt, mint „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, márpedig a történeti érvek mellett a bibliai szövegben rejlő bizonyítékok is amellett szólnak, hogy ez a személy Zebedeus egyik fia, János apostol lehetett (Lk 5:10).

Keletkezés ideje: Kr. u. 135 körülre datálható papirusztöredékek arra engednek következtetni, hogy János evangéliumát ekkorra már lejegyezték, másolták és terjesztették, és bár némelyek véleménye szerint Jeruzsálem lerombolása (Kr. u. 70) előtt íródott, a Kr. u. 85-90 elfogadottabb keletkezési dátum.

A könyv célja: A János 20:31 a következőképpen fogalmazza meg a könyv célját: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” A három szinoptikus evangéliummal ellentétben János nem kronológiai sorrendben kíván beszámolni Krisztus életéről, hanem istenségét szeretné bemutatni és igazolni. Jánost nem csupán az a cél vezérelte, hogy erősítse a hívek második generációjának a hitét és hitet ébresszen másokban, hanem a gyülekezetek körében terjedő hamis tanításokat is ki akarta igazítani. János azt hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus az „Isten Fia”, vagyis teljes mértékben Isten és teljes mértékben ember, szemben azzal a tévtanítással, miszerint „Krisztus lelke” rászállt az ember Jézusra a megkeresztelkedésekor, majd elhagyta őt a kereszten.

Kulcsigék: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. […] Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (János 1:1,14).

„Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29).

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16).

„Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29).

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10).

„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (János 10:28).

„Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26)

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:35)

„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6)

„Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?" (János 14:9)

„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (János 17:17)

„Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (János 19:30)

„Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29)

Rövid összefoglalás: János mindössze hetet választott ki Jézus csodatételei közül, hogy bizonyítsa istenségét és bemutassa szolgálatát. E jelek és történetek némelyike kizárólag János evangéliumában szerepel. János a leginkább teológiai szemléletű a négy evangélista közül, és sok esetben nála találjuk meg a magyarázatot a másik három evangéliumban említett eseményekre. János sokat beszél a Szentlélek Jézus mennybemenetele utáni eljöveteléről. Bizonyos gyakran használt szavak és kifejezések – úgy mint hinni, bizonyságtétel, Vigasztaló, élet - halál, sötétség - világosság, szeretet, „Én vagyok…” – jól mutatják evangéliumának visszatérő témáit.

János evangéliuma nem a születésétől, hanem a „kezdet”-től fogva mutatja be Krisztust, aki nem más, mint az „Ige” (Logosz), aki mindvégig jelen volt a világ teremtésénél (1:1-3), majd később testté lett (1:14), hogy hibátlan áldozati bárányként elvehesse a bűneinket (1:29). János lelki témájú beszélgetéseken keresztül mutat rá, hogy Jézus a Messiás, és érteti meg, hogy miként szerzett megváltást a kereszten elszenvedett váltsághalálával (3:14-16). A zsidó vezetőket újra meg újra magára haragította azzal, hogy rendreutasította őket (2:13-16), szombaton is gyógyított, saját magát pedig Isten tulajdonságaival ruházta fel (5:18; 8:56-59; 9:6,16; 10:33). Jézus előre felkészítette tanítványait közelgő halálára, valamint a feltámadása és mennybemenetele után rájuk váró szolgálatra (János 14-17). Ezután önként vállalta a kereszthalált (10:15-18), ahol maradéktalanul kifizette bűnadósságukat (19:30), hogy aki csak belé veti a bizalmát és elfogadja Megváltójául, megmeneküljön (3:14-16). Végül feltámadt a halálból, s ezzel még a legkétkedőbb tanítványait is meggyőzte afelől, hogy valóban Ő az Isten és a Mester (20:24-29).

Kapcsolat az Ószövetséggel: János az Ószövetség Isteneként mutatja be Jézust, ez pedig Jézus hét ízben is elhangzó „én vagyok” kijelentésében érhető tetten a leginkább. Azt mondta magáról, hogy Ő az „élet kenyere” (Jn 6:35), akit azért adott Isten, hogy csillapítsa népe lelki éhségét, ahogyan az izraelitákat mennyei mannával lakatta jól a pusztában (2Móz 16:11-36). Azt is mondta, hogy Ő „a világ világossága” (Jn 8:12) – ugyanaz a világosság, amelyet Isten megígért a népének az Ószövetségben (Ézs 30:26, 60:19-22), és amely ígéret az Új Jeruzsálemben teljesedik majd be teljesen, amelynek Krisztus, a Bárány lesz a lámpása (Jel 21:23). Az „én vagyok” kijelentések két helyen is „jó pásztor”-nak, valamint „a juhok ajtajának” nevezi Jézust. Ez egyértelmű utalás arra, hogy Jézus az Ószövetség Istene, Izráel Pásztora (Zsolt 23:1, 80:1; Jer 31:10, Ez 34:23) és az egyetlen Ajtó, amely a juhok karámjába – vagyis az üdvösséghez – vezet.

A zsidók hittek a feltámadásban, és éppen e tanítás révén próbáltak olyan kijelentéseket kicsikarni Jézusból, amelyeket azután felhasználhatnak ellene, ám a Lázár sírjánál elhangzott szavait, amikor azt mondta, hogy „én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25) minden bizonnyal döbbenettel hallgatták. Jézus nem kevesebbet állított magáról, mint hogy fel tudja támasztani az embereket, mert hatalma van élet és halál felett, ilyen kijelentéssel pedig senki nem állhat elő Istenen kívül. Ugyanígy tagadhatatlanul összekapcsolta Jézust az Ószövetséggel az a kijelentése is, miszerint Ő „az út, az igazság és az élet" (Jn 14:6). Az Ő útja az a „szent út”, amelyről Ézsaiás jövendölt (Ézs 35:8); Ő teremtette meg a Zakariás 8:3-ban említett igaz várost, amikor Ő, aki maga az „igazság”, Jeruzsálemben volt, s apostolaival együtt az evangélium igazságait hirdette; az az állítás pedig, hogy Jézus maga volt „az Élet”, azt jelenti, hogy Ő az élet Teremtője és a megtestesült Isten (Jn 1:1-3). Végül „igazi szőlőtő”-ként (Jn 15:1, 5) Izráel népével azonosult, akiket több helyen is az Úr szőlőjének nevez az Ószövetség. Mint Izráel szőlőjének igazi szőlőtöve, Jézus „az igazi Izráel” Uraként mutatkozott be – melybe azok tartoznak bele, akik hittel jönnek hozzá, tudniillik „nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak” (Róm 9:6).

Gyakorlati alkalmazás: János evangéliuma mindmáig hasznos segítségünk az evangélizációban (a János 3:16 minden bizonnyal a legismertebb igevers, még ha sokan nem is értelmezik helyesen), ezért gyakran használják evangélizációs bibliatanulmányozások során. Azokból a történetekből, amikor Jézus Nikodémussal vagy a samáriai asszonnyal találkozott (3-4 rész), sokat tanulhatunk Jézustól a személyes evangélizációt illetően. Halála előtt a tanítványokhoz intézett vigasztaló szavai (14:1-6, 16, 16:33) vagy a hívekért elmondott, és a 17. részben olvasható „főpapi imája” számunkra is nagy megnyugvással szolgálhatnak olyan nehéz időkben, amikor a halál elragadja tőlünk valamelyik Krisztusban hívő szerettünket. A János evangéliumában Krisztus istenségével kapcsolatban olvasható tanítások abban is segítenek (1:1-3,14; 5:22-23; 8:58; 14:8-9; 20:28, stb.), hogy rácáfolhassunk azoknak a hamis kultuszoknak a tanításaira, amelyek Jézust Istennél kevesebbnek állítják.



Vissza a magyar oldalra



János evangéliuma