Kérdés
Ószövetség kontra Újszövetség — mi a különbség?
Válasz
Az Újszövetség tanításainak és eseményeinek alapját az Ószövetség fekteti le. A Biblia progresszív kinyilatkoztatás. Aki bármelyik jó könyv első felét kihagyja, és a közepétől kezdve próbálja csak megérteni, az nehezen fog eligazodni a szereplők, a történet és a végkifejlet szövevényeiben. Ehhez hasonló módon az Újszövetség is csak úgy válik teljesen érthetővé, ha az ószövetségi események, személyek, törvények, áldozati rendtartás, szövetségek és ígéretek beteljesedéseként tekintünk rá.
Ha csak az Újszövetség állna rendelkezésünkre, akkor az evangéliumok olvasásakor nem tudnánk, hogy miért várták a zsidók a Messiást (a Megváltó–Királyt). Az Ószövetség nélkül nem értenénk, hogy miért jön el ez a Messiás (lásd Ézsaiás 53), és nem azonosíthatnánk a Messiást a Názáreti Jézussal a vele — például szülőhelyével (Mikeás 5:2); halálával (Zsoltárok 22, különösen az 1., 7–8., 14–18. versek; Zsoltárok 69:21), feltámadásával (Zsoltárok 16:10) és szolgálata további számos részletével (Ézsaiás 52:19, 9:2) — kapcsolatos nagyszámú prófécia segítségével.
Az Ószövetség nélkül nem értenénk az Újszövetségben felbukkanó zsidó szokásokat. Nem értenénk, hogyan csavarták ki Isten törvényét a farizeusok saját hagyományuk beemelésével. Nem értenénk, miért haragudott Jézus annyira a templom megtisztításakor. Nem értenénk, hogy ugyanaz a bölcsesség áll rendelkezésünkre, amellyel maga Krisztus is megválaszolt ellenfeleinek.
Az újszövetségi evangéliumok és az apostolok cselekedeteiről szóló könyv sok, több évszázaddal azelőtt keletkezett ószövetségi prófécia beteljesedését örökíti meg. Az evangéliumokban található, Jézus születésével, életével, csodáival, halálával és feltámadásával kapcsolatos körülményekben a Messiás első eljöveteléről szóló ószövetségi próféciák beteljesedése érhető tetten. Ezekben a részletekben tárul elénk hitelesen, hogy Jézus a megígért Krisztus. Sőt, még az újszövetségi próféciák is (sok közülük a Jelenések könyvében található) korábbi, ószövetségi próféciákra épülnek. Ezek az újszövetségi próféciák Krisztus második eljövetelének eseményeivel kapcsolatosak. A Jelenések könyvében nagyságrendileg három versből kettő ószövetségi versekre épül vagy ezekre utal.
Mivel a Szentírás progresszív kinyilatkoztatás, az Újszövetségben olyan tanítások is kibontakoznak, amelyekre az Ószövetségben csak célzásokat találunk. A Zsidókhoz írt könyvben láthatjuk, hogy Jézus a valód főpap, és az ő egyetlen áldozata minden addigi áldozat helyébe lép, hiszen ez utóbbiak csak puszta ábrázolásai voltak az eredetinek. Az Ószövetség bocsátja rendelkezésünkre a törvényt, amelynek két része van: a parancsolatok és az ezeknek való engedelmességből vagy engedetlenségből származó áldások és átkok. Az Újszövetség egyértelművé teszi, hogy Isten azért adta ezeket a parancsolatokat az embernek, hogy az ráébredjen: szüksége van a megváltásra; soha nem is akarta, hogy ezek által üdvözüljünk (Róma 3:19).
Az Ószövetség leírása szerint az áldozati rendtartás, amit Isten az izraelitáknak adott, csak átmenetileg fedte el bűneiket. Az Újszövetség azt tanítja, hogy ez a rendszer Krisztus áldozatára utalt előre; az üdvösség kizárólag őrajta keresztül érhető el (Cselekedetek 4:12; Zsidók 10:4–10). Az Ószövetség tanúja volt az Édenkert elvesztésének; az Újszövetség bemutatja, hogyan szerezte azt vissza a második Ádám (Krisztus), és hogyan kerül majd helyreállításra egy nap. Az Ószövetség bemutatja, hogyan szakadt el Istentől az ember a bűn miatt (1 Mózes 3), az Újszövetség pedig azt hirdeti, hogy az ember Istennel való kapcsolata helyreállhat (Róma 3–6). Az Ószövetség megjövendölte a Messiás életét. Az evangéliumok elsősorban Jézus életét jegyzik fel, a levelek pedig értelmezik az életét és útba igazítanak bennünket, hogy milyen választ adjunk mindarra, amit ő tett.
Az Ószövetség nélkül nem értenénk azokat az ígéreteket, amelyeket Isten még ezután fog beteljesíteni a zsidó népen. Ennek eredményeként nem látnánk tisztán, hogy a nyomorúság hétéves időszakában kifejezetten a zsidó néppel fog együttműködni, akik első eljövetelekor elutasították, második eljövetelekor viszont elfogadják majd. Nem értenénk, hogyan illeszkedik Krisztus jövőbeli ezeréves uralma a zsidóknak adott ígéretekhez vagy hogyan kerülnek a képbe a pogányok. Azt sem látnánk, hogy miként fonja ismét egybe a Biblia vége a Biblia elején szétbomló szálakat, hogyan állítja Isten helyre a Paradicsomot, amilyennek eredetileg szánta a teremtett világot.
Összefoglalva, az Ószövetség fekteti le az önmagát az egész világ bűneiért feláldozó Messiás eljövetelének alapjait, és erre hívatott felkészíteni az izraelitákat (1 János 2:2). Az Újszövetség Jézus Krisztus életéről számol be, majd arra tekint vissza, hogy mit tett ő, és hogy mi milyen választ adjunk az örök élet ajándékára, életünket hálával éljük mindazért, amit ő értünk tett (Róma 12). Mindkét szövetség ugyanazt a szent, irgalmas és igaz Istent tárja elénk, akinek el kell ítélnie a bűnt, de akinek szíve vágya, hogy a bukott bűnös emberiséget visszavezesse magához, a bűnbocsánat egyedüli módja, azaz Krisztus engesztelő áldozata által. Mindkét szövetségben Isten kinyilatkoztatja magát nekünk, és megmutatja, hogyan jöjjünk hozzá Jézus Krisztus által. Mindkét szövetségben megtaláljuk mindazt, ami az örökélethez és a kegyességhez kell (2 Timóteus 3:15–17).
English
Ószövetség kontra Újszövetség — mi a különbség?
