Mózes 1. könyve (a Teremtés könyve)



Szerző: Mózes 1. könyvének nem ismert a szerzője. A hagyomány mindig is Mózesnek tulajdonította, és határozott érvek nem szólnak e feltevés ellen.

Keletkezés ideje: Mózes 1. könyve nem adja meg keletkezésének dátumát. Feltehetően valamikor Kr. e. 1440 és 1400 között, vagyis az Egyiptomból való kivonulás és a Mózes halála közötti időben íródott.

A könyv célja: Mózes 1. könyvét a Biblia „melegágyaként” is szokás emlegetni, a Biblia legfontosabb tanításainak „csírái” tudniillik már Mózes 1. könyvében is felbukkannak. Az ember bűnbeesése mellett a megváltás ígéretét is megörökíti (1Móz 3,15). A teremtés, az ember bűnössége, a megigazulás, az engesztelés, a harag, a kegyelem, az isteni szuverenitás és a felelősség kérdéséről és sok egyéb doktrínáról is szó esik ebben a világ és az emberiség eredetét ismertető könyvben.

Mózes 1. könyve az élet számos nagy kérdésére választ ad, mint például a következők: (1) Honnan jövünk? (Isten teremtett bennünket – 1Móz 1:1) (2) Miért vagyunk itt? (azért, hogy kapcsolatban lehessünk Istennel – 1Móz 15:6) (3) Hová tartunk? (van egy hely, ahová a halálunk után kerülünk – 1Móz 25:8). Mózes 1. könyve a tudósokhoz, a történészekhez, a teológusokhoz, a háziasszonyokhoz, a földművesekhez, a világutazókhoz és egyáltalán: minden emberhez szól. Nagyszerű bevezetése az emberiségre vonatkozó isteni terv történetének – vagyis a Bibliának.

Kulcsigék: 1Móz 1:1: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.”

1Móz 3:15: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.”

1Móz 12:2-3: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

1Móz 50:20: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”

Rövid összefoglalás: Mózes 1. könyve két részre osztható: az őstörténetre és a pátriárkák történetére. Az őstörténeten belül olvashatunk (1) a teremtésről (1Móz 1-2); (2) az ember bűnbe eséséről (1Móz 3-5); (3) az özönvízről (1Móz 6-9); valamint (4) a szétszóratásról (1Móz 10-11). A pátriárkákról vagy másképpen az ősatyákról szóló feljegyzések négy nagyszerű férfiú életét örökítik meg: (1) Ábrahámét (1Móz 12-25:8); Izsákét (1Móz 21:1-35-29); (3) Jákobét (1Móz 25:21-50:14) és (4) Józsefét (1Móz 30:22-50:26).

Isten jó világot teremtett, amelyben nem volt bűn. Az embert azért alkotta, hogy személyes kapcsolatban legyen vele. Ádám és Éva vétkeztek, s ezzel gonoszságot és halált szabadítottak a világra. A gonoszság nőttön-nőtt a világban egészen addig, mígnem mindössze egyetlen család maradt, akikben Isten valami jót is fel tudott fedezni. Isten özönvizet bocsátott a földre, hogy elsöpörje színéről a gonoszságot, de Noét és családját az állatokkal együtt megmentette a pusztulástól. Az emberek az özönvíz után ismét sokasodni kezdtek, és benépesítették az egész világot.

Isten Ábrahámot választotta, hogy rajta keresztül támasszon magának választott népet, és közülük születhessen meg a megígért Messiás. A kiválasztott vérvonalban Ábrahám után a fia Izsák, azután pedig Izsák fia, Jákob következett. Isten Jákob nevét Izráelre változtatta, és az ő tizenkét fia lett a tizenkét izraelita törzs ősatyja. Istennek úgy tetszett, hogy Egyiptomba küldje Jákob József nevű fiát. Valójában testvérei irigysége és kegyetlensége folytán került oda, ám Isten jóra fordította a testvérek gonosz szándékát, s végül József mentette meg Jákobot és családját a pusztító éhínségtől, akkorra ugyanis igen nagy befolyásra tett szert Egyiptom földjén.

Mit vetít előre a könyv: Számos újszövetségi téma Mózes 1. könyvében gyökerezik. Jézus Krisztus az asszony Magva, aki elpusztítja Sátán erőit (1Móz 3:15). József története azt példázza, hogy Isten Fiának áldozata Isten tervében az emberiség javát szolgálta, még ha azokat az embereket gonosz szándék is vezérelte, akik keresztre feszítették. A Bibliában sok helyen olvasunk „maradékról”, s közülük Noé és családja az első. Isten a nehéz körülmények közepette és a legrosszabb esélyek dacára is megőrzött egy maradékot, akik hűek maradtak hozzá. A babiloni fogság után visszatérhetett Jeruzsálembe az izraeliták maradéka; Isten az Ézsaiás és Jeremiás könyvében leírt üldözések alatt is megőrzött egy maradékot; 7000 pap elrejtőzött Jézabel haragja elől, így ők életben maradhattak; Isten azt ígéri, hogy a zsidók maradéka egy napon elfogadja majd az igazi Messiást (Róm 11). Az Ábrahám hitt Istennek, s később ez a hit lesz Isten ajándéka és a megváltás alapja zsidók és pogányok számára egyaránt (Ef 2:8-9; Zsid 11).

Gyakorlati alkalmazás: Mózes 1. könyvének kiemelkedő fontosságú témája, hogy Isten öröktől fogva létezik, és Ő teremtette a világot. A szerző nem próbál érvelni Isten létezése mellett; egyszerűen megállapítja, hogy Isten mindenek felett való, s mindig is az volt, és az is marad. Ugyanígy bízhatunk a Mózes 1. könyvében közölt többi igazságban, még ha némelyek tagadják is azokat. Kultúrától, nemzetiségtől és nyelvtől függetlenül minden ember elszámolással tartozik a Teremtő felé. Mindnyájunkat elválaszt tőle a bűn, amely az ember bukásával jött be a világba, ám Isten egy kicsiny nemzeten, Izráelen keresztül kinyilatkoztatta és minden ember számára megismerhetővé tette üdvözítő tervét.

Isten alkotta a világmindenséget, a földet és minden élőt, s joggal bízhatunk benne, hogy mindennapi problémáinkkal is törődik. Ha Isten kézbe vesz egy reménytelen helyzetet, amilyen például a gyermektelen Ábrahám és Sára helyzete volt, csodálatos dolgok történhetnek, csak bíznunk kell benne, és engedelmeskednünk neki. Józsefhez hasonlóan bennünket is érhetnek szörnyűségek és igazságtalanságok, de Isten mindig nagyobb jót hoz ki belőle, ha hiszünk benne és mindenható tervében. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8:28).



Vissza a magyar oldalra



Mózes 1. könyve (a Teremtés könyve)