Kérdés
Mi a predesztináció (az eleve elrendelés tana)? Vajon a predesztináció tana biblikus?
Válasz
A Róma 8:29–30 kijelenti, hogy „akiket eleve kiválasztott (angol: eleve ismert), azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Az Efézus 1:5 és 11 szerint, „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint… Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása alapján cselekszik.” Nagyon sok ember hevesen ellenzi az eleve elrendelés tanát. A predesztináció viszont biblikus doktrína. A lényeg, hogy megértsük mit jelent a predesztináció a Biblia tükrében.
A fenti igékben említett “eleve elrendelt” kifejezés a görög prooridzó szóból ered, amely “előre meghatároz”, “elrendel”, “előre eldönt” jelentésekkel bír. Tehát a predesztináció azt jelenti, hogy Isten rendelkezik bizonyos dolgok felől, mielőtt azok bekövetkeznek. Miről rendelkezett Isten az idők előtt? A Róma 8:29–30 szerint Isten előre elhatározta, hogy egyesek hasonlókká legyenek az Ő Fia képéhez; elhívottak, megigazítottak és megdicsőültek legyenek. Lényegében Isten előre elhatározta, hogy bizonyos emberek üdvösségre jutnak. Számos bibliai idézet utal arra, hogy a Krisztusban hívők kiválasztottak (Máté 24:22,31; Márk 13:20,27; Róma 8:33, 9:11, 11:5–7,28; Efézus 1:11; Kolossé 3:12; 1 Thesszalonika 1:4; 1 Timóteus 5:21; 2 Timóteus 2:10; Titusz 1:1; 1 Péter 1:1-2, 2:9; 2 Péter 1:10). A predesztináció az a bibliai tan, melyben Isten az Ő szuverén hatáskörében kiválaszt bizonyos embereket, hogy megmentse őket.
Az eleve elrendelés tana elleni legelterjedtebb ellenvetés az, hogy igazságtalan. Miért választana ki Isten bizonyos embereket, másokat pedig nem? A legfontosabb dolog, amit meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy senki sem érdemli meg az üdvösséget. Mindannyian vétkeztünk (Róma 3:23), és mindnyájan méltók vagyunk az örök ítéletre (Róma 6:23). Ezért Isten tökéletesen igazságos lenne, ha engedné, hogy mindannyian a pokolban töltsük az örökkévalóságot. Isten mégis úgy döntött, hogy némelyeket megment közülünk. Ő nem igazságtalan azokkal, akik nincsenek kiválasztva, mert ők azt kapják, amit megérdemelnek. Hogy Isten némelyekhez kegyelmes még nem jelenti azt, hogy igazságtalan a többiekkel. Egy ember sem érdemel Istentől semmit; ezért senki sem kifogásolhatja, ha semmit nem kap Istentől. Illusztrációként például vegyünk valakit, aki véletlenszerűen kiválaszt öt embert egy húszfős csoportból, akiknek pénzt ad. Fel lenne háborodva a tizenöt ember, aki nem kapott pénzt? Valószínűleg igen. Jogukban áll felháborodni? Nem, nincsen. Miért? Mert a férfi senkinek sem tartozott a pénzzel. Ő egyszerűen csak kegyes volt néhányukkal.
Ha Isten választja ki, hogy ki üdvözül, akkor ez nem aknázza alá a szabad akaratunkat, hogy Krisztust válasszuk, és benne higgyünk? A Biblia azt mondja, hogy van választási lehetőségünk — mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban megtartatik (János 3:16; Róma 10:9–10). A Biblia egyszer sem ír arról, hogy Isten bárkit is visszautasítana, aki hisz Őbenne vagy elfordulna attól, aki Őt keresi (5 Mózes 4:29). Valahogyan — Isten rejtélye, hogyan — a predesztináció együtt munkálkodik azzal, hogy az Atya vonzza az embert (János 6:44), és hogy az ember hisz és üdvözül (Róma 1:16). Isten eleve elrendeli, hogy ki jut üdvösségre, de nekünk ehhez Krisztust kell választanunk. Mindkét megállapítás egyaránt igaz. Róma 11:33 azt mondja, hogy „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!”
English
Mi a predesztináció (az eleve elrendelés tana)? Vajon a predesztináció tana biblikus?
