Mi történik azokkal, akiknek nem volt esélyük Jézusról hallani? Vajon Isten elítéli azokat is, akik soha nem hallottak Jézusról?




Kérdés: Mi történik azokkal, akiknek nem volt esélyük Jézusról hallani? Vajon Isten elítéli azokat is, akik soha nem hallottak Jézusról?

Válasz:
Minden ember felelős Istenek, akár hallott róla, akár nem. A Biblia elmondja, hogy Isten kinyilatkoztatta magát a természetben (Róma 1:20) és az emberek szívében (Prédikátor 3:11). A probléma az, hogy az emberi faj bűnös; mi mindannyian elutasítjuk Isten megismerését és lázadunk ellene (Róma 1:21-23). A kegyelemtől eltávolodva Isten átad minket szívünk bűnös kívánságainak, ám csak azért, hogy felismerhessük, milyen értelmetlen és nyomorult az élet nélküle. Ezt teszi Ő azokkal, akik elutasítják Őt (Róma 1:24-32).

Valójában nem az az igazi probléma, hogy néhány ember nem hallott még Istenről, hanem az, hogy sokan elutasítják azt, amit már hallottak Róla, és amit láttak a természetből. Az 5Mózes 4:29 azt állítja: “De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed”. Ez a vers egy fontos dolgot tanít nekünk: mindenki, aki igazán keresi Istent, azt Ő megtalálja. Ha valaki igazán vágyik Isten megismerésére, azzal Isten megismerteti magát.

A probléma az, hogy “nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent” (Róma 3:11). Az emberek visszautasítják Istenről szóló tudást, amely pedig jelen van mind a természetben, mind a szívükben, és ehelyett úgy döntöttek, maguk-csinálta “isteneiket” imádják. Ostobaság Isten korrektségén vitázni, amikor valakit olyat kárhozatra ítél, aki soha nem hallott még Jézus evangéliumáról. Az emberek azért felelősek Istennek, amit kijelentett nekik. A Biblia azt mondja, hogy az emberek elutasítják ezt a megismerést, ezért Isten igazságos ha kárhozatra ítéli őket.

Ahelyett, hogy azok sorsán vitatkozunk, akik még soha nem hallották az evangéliumot, mi, keresztények inkább tegyünk meg mindent, hogy minél többen hallják. Arra lettünk elhívva, hogy terjesszük az evangéliumot a népek között (Máté 28:19-20; Cselekedetek 1:8). Az a tény, hogy mi tudjuk, hogy az emberek elutasítják Istennek a számukra a természetben kinyilatkoztatott ismeretét, minket arra kell, hogy indítson, hogy hirdessük Jézus Krisztus általi megváltás jó hírét. Egyedül a Jézus Krisztus által elérhető isteni kegyelem mentheti meg az embereket bűneikből és ezáltal menekülhetnek meg a pokolbéli, örökké tartó Istentől való elszakítottságtól.

Ha azt feltételezzük, hogy azok, akik soha nem hallottak az evangéliumról, automatikusan bűnbocsánatot nyernek Istentől, akkor egy szörnyű problémába ütközünk. Ha azok, akik soha nem hallottak az evangéliumról, megmenekülnek... akkor intézzük el, hogy senki se hallhasson róla! A legrosszabb, amit tehetünk, hogy megosztjuk az evangéliumot valakivel, aztán rávesszük, hogy utasítsa vissza. Ha ez megtörténne, az a személy elítéltetne. Azok, akik nem hallanak az evangéliumról, mindenképp elvesznek – ha nem így lenne, nem lenne indítékunk az evangélizációra. Miért is kockáztatnánk meg azt, hogy emberek esetleg elutasítsák az evangéliumot és ezzel elítéljék magukat – ha egyszer megmenekülhetnének csupán azért mert még soha nem hallották az evangéliumot?



Vissza a magyar oldalra



Mi történik azokkal, akiknek nem volt esélyük Jézusról hallani? Vajon Isten elítéli azokat is, akik soha nem hallottak Jézusról?