Valóban szabad akaratuk van-e az embereknek?




Kérdés: Valóban szabad akaratuk van-e az embereknek?

Válasz:
Ha „szabad akarat” alatt azt értjük, hogy Isten lehetőséget ad a sorsunkat alapvetően befolyásoló döntések meghozatalára, akkor valóban kijelenthetjük, hogy szabad akaratunk van. A világ jelenlegi bűnös állapota Ádám és Éva egykori döntésének a közvetlen következménye. Isten a maga képmására teremtette az embert, s ehhez a döntéshozatal képessége is hozzátartozott.

Ugyanakkor a szabad akarat nem azt jelenti, hogy az ember bármit megtehet, ami jólesik neki. Lehetőségeink arra korlátozódnak, amire természetünknél fogva képesek vagyunk. Az ember eldöntheti például, hogy átsétál-e egy hídon vagy sem, viszont nem dönthet úgy, hogy inkább átrepül fölötte – a repülés képességével ugyanis nem lett felruházva. Hasonlóképpen: az ember hiába döntene úgy, hogy igazzá teszi (megigazítja) önmagát – (bűnös) természete miatt képtelen megszabadulni a bűntudattól (Róma 3:23). A szabad akaratnak tehát természetünk szab határokat.

Ám ez a korlátozottság semmilyen mértékben nem mentesít bennünket elszámolási kötelezettségünk alól. A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy nem csupán képességet kaptunk a választásra, hanem felelősséget is azért, hogy helyesen döntsünk. Isten az Ószövetségben kiválasztott ugyan egy nemzetet (Izráelt), de a nép minden egyes tagjának saját magának kellett az Isten iránti engedelmességet választania. Ráadásul azok is dönthettek úgy, hogy hisznek Istenben és követik őt, akik nem tartoztak Izráel népéhez (például Ruth vagy Ráháb).

Az Újszövetség újra meg újra azt parancsolja a bűnösöknek, hogy „térjenek meg” és „higgyenek” (Máté 3:2; 4:17; Cselekedetek 3:19; 1 János 3:23). Minden megtérésre való felszólítás egy-egy döntésre való felhívás. A hitre vonatkozó parancs arra enged következtetni, hogy a hallgató dönthet úgy, hogy engedelmeskedik neki – ha akar.

Jézus így fogalmazta meg egyes hitetlenek problémáját: „mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (János 5:40). Világos ebből, hogy jöhettek volna Jézushoz, ha akartak volna; az volt a problémájuk, hogy másként döntöttek. „Amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7), és „nincs mentségük” azoknak, akik kívül rekednek az üdvösségen (Róma 1:20-21).

De hogyan választhatja az ember a jót, ha egyszer korlátozza őt bűnös természete? A szabad akarat egyedül Isten kegyelme és ereje által válhat csakugyan „szabaddá” abban az értelemben, hogy az ember képes legyen az üdvösséget választani (János 15:16). A Szent Szellem munkálkodik az illető akaratában és azon keresztül, s ennek köszönhetően születik újjá (János 1:12-13) és válik új teremtéssé, „aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efézus 4:24). A megváltás Isten munkája, ugyanakkor indítékainkról, vágyainkról és tetteinkről magunk döntünk, ezért Isten joggal kéri azokat számon rajtunk.



Vissza a magyar oldalra



Valóban szabad akaratuk van-e az embereknek?