Elvárja-e Isten a keresztyénektől, hogy megtartsák a szombatot?




Kérdés: Elvárja-e Isten a keresztyénektől, hogy megtartsák a szombatot?

Válasz:
Pál apostol a következőket mondja a Kolossé 2:16–17-ben: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” A Róma 14:5-ben pedig ez áll: „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.” Ezekből az igeversekből világos, hogy a szombat megtartása nem Istentől jövő parancs, hanem szabad döntés kérdése a keresztyének számára. Egyike azoknak a területeknek, amelyekkel kapcsolatban arra int bennünket Isten Igéje, hogy ne ítéljük el egymást. Minden keresztyénnek magának kell teljes meggyőződésre jutnia a szombat vonatkozásában.

A Cselekedetek könyve első fejezeteiben az első keresztyének többségében zsidók voltak. Amikor pogányok is üdvösséget nyertek Jézus Krisztusban, a zsidó keresztyének nehéz kérdéssel találták szemben magukat. Vajon a mózesi törvény és a zsidó tradíció mely előírásait kellene betartatniuk a pogány keresztyénekkel? Az apostolok tanácskozásra gyűltek össze Jeruzsálemben, hogy megvitassák a kérdést (Cselekedetek 15), és a következő döntésre jutottak: „Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől.” (Cselekedetek 15:19–20). A szombat megtartása nem szerepelt tehát azon parancsolatok között, amelyeket a pogány hívők számára is jónak láttak előírni az apostolok. Aligha valószínű, hogy az apostolok elfelejtettek volna említést tenni a szombatról, ha Istennek lett volna ezzel kapcsolatos elvárása a keresztyénekkel szemben.

A szombattartásról folyó viták során gyakran az a feltételezés vezet tévedésekhez, mely szerint a szombat volt az istentisztelet napja. Egyes csoportok, így például a Hetednapi adventisták hite szerint Istennek az kedves, ha szombaton, azaz a sabbat napján tartunk istentiszteletet. A sabbattal kapcsolatos parancsolat azonban nem erről szólt, hanem arról, hogy a sabbat napján (szombaton) semmilyen munkát ne végezzenek az emberek (2 Mózes 20:8–11). A Szentírás sehol nem írja elő, hogy a sabbat legyen az istentisztelet napja. Noha a zsidók az ószövetségi, újszövetségi és a modern időkben is szombaton gyűltek össze istentiszteletre, a sabbat megtartására vonatkozó parancsnak nem ez volt a lényege. Ahol a Cselekedetek könyvében arról olvasunk, hogy egy összejövetelre a sabbat napján került sor, azt mindig zsidók rendezték, nem pedig keresztyének.

S hogy mikor gyűltek össze az őskeresztyének? A választ a Cselekedetek 2:46–47-ben találjuk: „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Ha mégis volt olyan nap, amikor a keresztyének rendszeresen találkoztak, az inkább a hét első napja volt (nálunk vasárnap), mintsem a sabbat (nálunk szombat) (Cselekedetek 20:7; 1 Korinthus 16:2). Krisztus vasárnap támadt fel, s az őskeresztyének ennek tiszteletére a vasárnapot tartották nem „keresztyén sabbatnak”, hanem olyan napnak, amelyet különös tekintettel Jézus Krisztus imádatának szenteltek.

Van-e bármi gond azzal, ha szombaton, azaz a zsidó sabbat napján tartunk istentiszteletet? A világon semmi! Végtére is minden nap imádnunk kell Istent, nem csupán vasárnap vagy szombaton! Ma sok gyülekezetben szombaton és vasárnap egyaránt van alkalom. Krisztusban szabadságot kaptunk (Róma 8:21; 2 Korinthus 3:17; Galata 5:1). És vajon jól teszi-e egy keresztyén hívő, ha megtartja a sabbatot, vagyis ha szombaton nem végez munkát? Ha erre érez késztetést, akkor teljes mértékben (Róma 14:5). Fontos azonban, hogy ne ítélje el azokat, akik másként döntenek (Kolossé 2:16). Ugyanakkor azok, akik nem tartják meg a szombatot, nem válthatnak ki megütközést azokból, akik fontosnak tartják a szombat megtartását (1 Korinthus 8:9). A Galata 5:13–15 versek jól összefoglalják a kérdést: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: ’Szeresd felebarátodat, mint magadat.’ Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!”



Vissza a magyar oldalra



Elvárja-e Isten a keresztyénektől, hogy megtartsák a szombatot?