Mit jelent az, hogy tiszteld apádat és anyádat?




Kérdés: Mit jelent az, hogy tiszteld apádat és anyádat?

Válasz:
Aki tiszteli az apját és az anyját, az tisztelettel beszél velük és róluk, tisztelettel cselekszik irányukban, és tiszteletteljesen viszonyul hozzájuk. A „tisztelet” szó görög megfelelőjének jelentése: „nagyra becsülni, értékeli”. Aki tisztel valakit, az nem csupán az érdemei, hanem a rangja vagy pozíciója miatt is megbecsüli az illetőt. Például egy ország polgárai talán nem értenek egyet elnökük döntéseivel, de ettől függetlenül tisztelniük kell őt, mivel ő az országuk első embere. Ugyanígy tisztelniük kell a szüleiket a fiatalabb és idősebb gyermekeknek egyaránt, akár „rászolgáltak” a megbecsülésre, akár nem.

Isten felszólít bennünket arra, hogy tiszteljük apánkat és anyánkat. Olyan fontosnak tartja a szülők tiszteletét, hogy a Tízparancsolatban is előírja (2Móz 20:12), majd az Újszövetségben megint a lelkünkre köti: „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. ’Tiszteld apádat és anyádat’: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: ’hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.’” (Ef 6:1-3) A szülők tisztelete az egyetlen parancs a Bibliában, amelyhez a hosszú élet ígérete kapcsolódik. Aki tiszteli a szüleit, áldott lesz (Jer 35:18-19), ezzel szemben azok, akiket az „erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás" jellemez, és akik az utolsó napokban istentelenül viselkednek, engedetlenek a szüleiknek (Róm 1:30; 2Tim 3:2).

Bölcs Salamon is arra intette a gyermekeket, hogy tiszteljék a szüleiket (Péld 1:8; 13:1; 30:17). Még ha nem is élünk többé közvetlenül a fennhatóságuk alatt, a szülők tiszteletére vonatkozó isteni parancs alól nem bújhatunk ki. Még maga Jézus, Isten Fia is alávetette magát földi szülei tekintélyének (Lk 2:51), és mennyei Atyjának úgyszintén (Mt 26:39). Krisztus példáját követve bánjunk mi is olyan tisztelettel a szüleinkkel, ahogyan mennyei Atyánkhoz közeledünk (Zsid 12:9; Mal 1:6).

Az tehát egyértelmű, hogy tisztelnünk kell a szüleinket, de vajon hogyan? Cselekedeteinkkel és hozzáállásunkkal egyaránt (Mk 7:6). Tartsuk tiszteletben kimondott és kimondatlan vágyaikat is. „A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.” (Péld 13:1) Jézus a Máté 15:3-9-ben arra emlékeztette a farizeusokat, hogy Isten parancsba adta a szülők iránti tiszteletet. A farizeusok engedelmeskedtek ugyan a törvény betűjének, de a maguk hagyományait is hozzátették, sőt végül fölébe helyezték annak. A szájukkal tisztelték ugyan a szüleiket, de a tetteikből fény derült valós indítékaikra. A tisztelet több a puszta szavaknál. A bibliai parancsban igei formában szerepel („tiszteld”), következésképpen megfelelő tetteket kíván.

Igyekezzünk úgy tisztelni szüleinket, ahogyan Istennek is dicsőséget próbálunk szerezni: gondolatban, szavainkban és tetteinkkel is. Gyermekkorban a szülők tisztelete és a szülőknek való engedelmesség szorosan együtt jár: a szülők meghallgatása, kéréseik teljesítése, és tekintélyük elismerése is beletartozik. A gyermekek a családban megtanult engedelmességnek később is hasznát veszik, mert tudni fogják, hogyan tiszteljék a kormányukat, a rendőri szerveket vagy munkahelyi felettesüket.

A szülők tisztelete nem azt jelenti, hogy követnünk kellene őket akkor is, ha rossz példával járnak előttünk (Ez 20:18-19). Amikor egy szülő olyasvalamit tanít a gyermekének, ami egyértelműen ellentmond Isten parancsának, a gyermek inkább Istennek kell, hogy engedelmeskedjen, mintsem a szüleinek (ApCsel 5:28).

A megbecsülés megbecsülést szül. Isten nem becsüli meg azokat, akik nem engedelmeskednek a szülők tiszteletére vonatkozó parancsának. Ha Isten előtt kedvesek és áldottak szeretnénk lenni, tisztelnünk kell a szüleinket. A tisztelet nem könnyű, nem mindig kellemes, és önerőből nem is lehetséges. Ugyanakkor nélkülözhetetlen ahhoz, hogy életünk elérje a célját: azaz Isten dicsőségére legyen. „Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.” (Kol 3:20)



Vissza a magyar oldalra



Mit jelent az, hogy tiszteld apádat és anyádat?