Kérdés
Azt tanítja-e az 1Péter 3:21, hogy a keresztség/bemerítkezés feltétele az üdvösségnek?
Válasz
Mint minden vers vagy szakasz esetében, először itt is meg kell vizsgálnunk, hogy mit tanít a Biblia többi része a témában. A keresztség és üdvösség kérdésében a Biblia világosan tanítja, hogy az üdvösség kegyelemből, a Jézus Krisztusba vetett hit által szerezhető meg, nem pedig bármiféle cselekedet révén, beleértve a keresztséget is (Efézus 2:8-9). Ennélfogva bármilyen értelmezés, amely azt a következtetést szűri le, hogy a keresztség vagy bármilyen más cselekedet feltétele az üdvösségnek, téves. Bővebb információért kérlek, olvasd el a „Csak hit által vagy hit és cselekedetek által van üdvösségünk?" c. cikkünket.
Azok, akik szerint a bemerítkezés feltétele az üdvösségnek, nagy előszeretettel fordulnak az 1Péter 3:21-hez, hogy alátámasszák nézetüket, mert ott az áll, hogy „titeket is megment ... a keresztség". Tényleg azt állította Péter, hogy a keresztség üdvösséget szerez számunkra? Ha azt tenné, ellentmondana a Szentírás sok más szakaszának, amelyekből világosan látszik, hogy az emberek még az előtt megtérnek (amit az igazol, hogy megkapják a Szentlelket), hogy megkeresztelkedtek volna, vagy anélkül, hogy egyáltalán megkeresztelkedtek volna. Jó példa olyanra, aki már a bemerítés előtt üdvöt nyert, Kornéliusz és háza népe az ApCsel 10-ben. Onnan tudjuk, hogy már a bemerítkezés előtt üdvösséget nyertek, hogy ennek bizonyítékaként megkapták a Szentlelket (Róma 8:9; Efézus 1:13; 1János 3:24). Péter azért engedte meg, hogy megkeresztelkedjenek, mert üdvösségük bizonyítást nyert. A Szentírás számos szakasza világosan tanítja, hogy az üdvösséget akkor nyerjük el, amikor elhisszük az evangéliumot, amely időpontban Isten „eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel" (Efézus 1:13).
Szerencsére azonban nem kell találgatnunk, hogy mire gondolt Péter ebben a versben, mert magyarázatot ad: „nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért". Noha Péter a keresztséget az üdvösséghez köti, nem a bemerítési aktusra utal (nem a szenny eltávolítására a testről). A vízbe való alámerülés nem tesz egyebet, mint leviszi a piszkot. Péter viszont arra utal, amit a bemerítkezés jelképez, és az az, ami üdvözít minket (könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által). Más szóval, Péter a keresztséget a hittel köti össze. Nem a bevizesedés az, ami üdvözít, hanem a „könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért", amit a bemerítkezés jelképez. Az első mindig az Istenhez való könyörgés. Először jön a hit és a megtérés, majd utána a bemerítkezés, amely révén nyilvánosan azonosulunk Krisztussal.
Dr. Kenneth Wuest, a Word Studies in the Greek New Testament című írás szerzője, kiváló magyarázatot ad erre a szakaszra. „Az apostol nyilvánvalóan vízkeresztségre gondol, nem a Szentlélek keresztségére, hiszen arról beszél, hogy az özönvíz idején a víz megmentette a bárka lakóit, és ebben a versben pedig a keresztség megmenti a hívőt. De azt mondja, hogy az csak jelképesen üdvözít, azaz, a vízkeresztség csak jelképe a valóságnak, az üdvösségnek. Nem valójában üdvözít, csak jelképesen. Az ószövetségi áldozatok jelképei voltak a valóságnak, az Úr Jézusnak. Nem üdvözítették valóságosan a hívőt, csak tipológiailag. Nem vitás, hogy ezek az áldozatok a keresztyén vízkeresztség analógiáját képezik. A szerző pusztán azért használja őket, hogy illusztrálja a jelkép fogalmát és használatát."
A vízkeresztség tehát típusában üdvözíti a hívőt. Az ószövetségi zsidó már az előtt üdvözült, hogy áldozott volna. Az áldozat csak egy külső bizonyítéka volt annak, hogy hitét Isten Bárányába vetette, akinek az áldozatok a típusát jelentették... A vízkeresztség a hívő belső hitének a külső megnyilvánulása. A személy abban a pillanatban üdvözül, hogy hitét az Úr Jézusba veti. A vízkeresztség látható bizonyságtétel a hitéről és az üdvösségről, amit a hitére kapott válaszként. Péter tudatosan felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy nem a bemerítésből fakadó megújulást hirdeti (nem azt állítja, hogy aki bemerítkezik/megkeresztelkedik, az újjászületik), mivel azt mondja, hogy „nem a test szennyének lemosása" a lényeg. A keresztség, magyarázza Péter, nem mossa le a test szennyét sem szó szerinti értelemben (ahogy a fürdő megtisztítja a testet), sem átvitt értelemben (a lelket sem tisztítja meg). Egyetlen ceremónia sem hat igazán a lelkiismeretre. Ehelyett Péter elmagyarázza, hogy mit ért „megmentés" (üdvösség) alatt: „Istentől tiszta lelkiismeretet kaptok" (Egyszerű ford.), és hogy ezt miként lehet elérni: „a feltámadt Jézus Krisztus által" úgy, hogy a hitre jutott bűnös azonosul vele a feltámadásában."
Részint azért zavarkeltő ez a szakasz, mert a bemerítkezés célját mint a Krisztusban való hit és a vele való azonosulás nyilvános megvallását sok tekintetben behelyettesítették a „Krisztus melletti döntéssel" vagy „a megtérő ima elmondásával". A keresztség ebből a szempontból háttérbe kerül mint olyasvalami, amire csak később kerül sor. Ezzel szemben az az eshetőség, hogy valaki megvallja Krisztust Megváltójaként és nem merítkezik be az első adandó alkalommal, Péter és minden első századi keresztyén számára elképzelhetetlen lett volna. Ezért nem meglepő, hogy Péter szoros összefüggésbe hozza a bemerítkezést az üdvösséggel. Péter azonban világossá teszi ebben a versben, hogy nem maga a rituálé ment meg (üdvözít), hanem az a tény, hogy hit által, a „jó lelkiismeret keresése" (Károli) által egyek vagyunk Krisztussal az Ő feltámadásában (1Péter 3:21). Ezért a keresztség, amelyről Péter azt állítja, hogy megment, olyasvalami, amit a Krisztus helyettes, a bűnösnek megigazulást szerző áldozatába vetett hit előz meg (Róma 3:25-26, 4:5). A bemerítkezés egy külső jele annak, amit Isten tett „újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által" (Titusz 3:5).
English
Azt tanítja-e az 1Péter 3:21, hogy a keresztség/bemerítkezés feltétele az üdvösségnek?
