Kérdés
Meddig kellett Ábrahámnak és Sárának Izsákra várnia?
Válasz
Ábrahám és meddő felesége, Sára története (kiket akkoriban még Ábrámnak, és Szárainak hívtak) az 1Mózes 12. fejezetében veszi kezdetét. Az 1-4. igeversek Isten azon legelső ígéretének szavait rögzítik, melyek az utódaiknak szánt egykoron birtokba veendő hazáról szólnak. Bár ebben az első közlésben közvetlenül a fiú utód mint Istentől való ajándék még nem kerül említésre, Isten már itt utalt az Ábrámmal kapcsolatos tervére. Ábrahám 75 éves volt, amikor először kapta az ígéretet, az 1Mózes 21:5 igeverse szerint pedig 100 éves volt, amikor Izsák megszületett. Sára ekkor már a 90. évét taposta. Ábrahám és Sára tehát 25 évet várt Isten ígéretének beteljesedésére.
Abban a 25 évben, amely a fiú magzat születésének ígérete, és Izsák születése között eltelt, Ábrám és Sára nem szűkölködött ötletekben, hogy miképp segíthetnék elő az ígéret mielőbbi teljesülését. Az egyik ilyen felvetés az volt, hogy Ábrahám háza minden javának felvigyázóját, Eliézert teszi meg örökösévé (1Mózes 15:2-3). Egy másik elképzelésük az volt, hogy Ábrahámnak Sára szolgálójától, Hágártól fogant fiú révén lehet örököse (1Mózes 16:1-2). Isten azonban mindkét esetben elvetette ezeket a férfiakat mint Ábrahám örököseit, rámutatva Ábrahámnak és Sárának az ígéret szó szerinti, csodálatos beteljesedésére.
Ábrahámot minden hívő atyjának is szokás nevezni (Róma 4:11-12), hiszen reagált Isten felszólítására, és elhagyta hazáját, továbbá hitt abban, hogy vénségére még fia születhet. Az 1Mózes 15:4-5 megismétli Isten Ábrahámnak tett ígéretét, mely szerint utódai olyanok lesznek, mint "a tenger fövenye". Bár Ábrahám öreg volt, és nem voltak fiai, soha nem kételkedett abban, hogy Isten megteszi, amit megígért. Nem értette, hogy az ígéretét hogyan váltja majd valóra, de mégis alázattal, igazságként fogadta Isten szavát. Mária ugyanígy reagált, amikor Gábriel angyal azt mondta neki, hogy ő lesz a születendő Messiás anyja (Lukács 1:26-38), még ha nem is értette, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen szűz volt. Mégsem kételkedett abban soha, hogy Isten megcselekszi mindazt, amit mondott. Az ilyen reakció a hit azon típusa, ami Istennek tetsző (Zsidók 11:6).
Az 1Mózes 15:6 annak az igazságát fejti ki, hogy az üdvösség hit által, minden emberi cselekedet nélkül lesz a miénk: Ábrahám "hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul." A Róma 4:3-5, valamint a Galata 3:5-7 igerészek részletesen tárják elénk ezt az igazságot. Épp úgy, ahogy Ábrahám is igaznak mondatott, mielőtt még bármi dicséretre méltó dolgot tett volna, úgy mi is az igazak közé számíttatunk, ha egyszerűen elhisszük, hogy Jézus Krisztus áldozata elegendő fizetség a bűneinkért (2Korinthus 5:21).
Ez a hit azonban olyan cselekedeteket eredményez, amelyek igazolják azt. A Jakab 2:14-18 igerész segít megérteni, hogy Ábrahámnak milyen hite volt. Az ő hite cselekvő hit volt. Azért mozdult, mert Isten azt mondta, hogy mozduljon. Bízott, mert Isten azt mondta, hogy bízzon. Felkészült egy fiú fogadására, mert Isten fiút ígért neki. Azzal, hogy a hite szerint cselekedett, Ábrahám bebizonyította, hogy bízik Istenben, és ez a bizalom lett jóváírva szellemi számlaegyenlegén. Az Isten ígéreteibe vetett hite átsegítette őt a várakozás évein. Soha nem kételkedett Isten jóságában vagy adott szavában, Isten ezért pedig igaznak tekintette őt.
English
Meddig kellett Ábrahámnak és Sárának Izsákra várnia?
