Kérdés
Isten miért a fáraót büntette Ábrám hazugsága miatt (1Mózes 12:17)?
Válasz
Az 1Mózes 12. fejezetében Ábrám és felesége, Szárai (nevüket Isten csak később változtatta Ábrahámra és Sárára) a Kánaán földjén elterebélyesedő éhínség miatt Egyiptomba kényszerült. Ábrám arra utasította feleségét, hogy Egyiptomba érve mondja majd azt az ott élőknek, hogy valójában nőtestvére, nem pedig a felesége. Ennek a húzásnak a nyers önvédelem volt a célja: mivel Szárai annyira gyönyörű volt, ezért Ábrám - ismerve az akkori egyiptomi emberek mentalitását - joggal tartott attól, hogy valaki az életére tör, csupán hogy Szárait elragadva feleségévé tegye őt. Az a terv, hogy a nőtestvérének adja ki magát, azt volt hivatott szavatolni, hogy Ábrámot jól-, de legalább is nem rosszul fogadják majd. (Ebben az időben a hajadon nő az apja-, annak hiányában pedig a legidősebb fitestvére gyámsága alatt állt - ez nem csupán a világ nagyobb felén úzus mindmáig, hanem individualista nyugati kultúrkörünkben is lépten-nyomon találkozhatunk e gyakorlat maradványaival, gondoljunk csak a lánytestvére becsületét védelmező báty archetipikus alakjára. E tény ismeretében válik csak érthetővé, hogy a megtörtént eseményről szóló beszámoló további kibontása során miért találjuk azt, hogy Ábrám jutalmaztatik meg Száraiért - a fordító megjegyzése).
Szárai olyan szemrevaló volt, hogy szépsége Egyiptom uralkodója, a fáraó figyelmét is felkeltette. Parancsolt tehát alattvalóinak, és az asszony bevittetett a fáraó házába, Ábrámnak pedig sok ajándék, értékes javak adattak (1Mózes 12:16). Az 1Mózes 12:17 igeverse így tárja elénk az ezt követő eseményeket: "De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért." Ez szintén nem éppen egyszerűen érthető a mai kor olvasója számára: Miért történt ez, hiszen a király maga is csupán csak áldozata volt Ábrám és Szárai megtévesztésének.
Ezen csapások mentén kibontakozó események azonban jól rávilágítanak arra, hogy Isten miért így járt el. Amikor a fáraó ugyanis (még a nász elhálása előtt) ráeszmélt, hogy Szárai valójában Ábrám felesége, magához hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: "...Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el" (1Mózes 12:18-19). Ha Isten nem bocsátotta volna a csapásokat a fáraóra és annak egész háza népére, akkor talán soha nem derült volna fény arra, hogy valami nagyon nincs rendjén. Az uralkodóra és házára tört nyomorúság okának kutatása vezetett végül ahhoz, hogy kiderült, Szárai voltaképp Ábrámnak a felesége, és nem a nőtestvére. Ha a fáraó megtartotta volna magának Szárait, akkor Ábrámnak nyilván nem született volna fia Száraitól, Isten neki tett ígérete pedig nem teljesült volna (1Mózes 12:2; 17:19). Ábrám hibázott, amikor hazudott, Isten viszont kegyelmesen közbelépett, hogy az Ábrámmal kötött szövetségét megtartsa.
Végül a fáraó visszaadta Ábrám feleségét, egyúttal pedig mindkettejüket királyi védelme alá helyezte: "És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala" (1Mózes 12:20). Ábrám bűne ellenére Isten azon munkálkodott, hogy beteljesítse ígéretét. Így végül aztán Ábrám feleségével, Száraival együtt, a király védelme alatt, és ráadásul még több (anyagi) jóval hagyta el Egyiptom földjét.
Ez az eset egy igen szemléletes példája annak, hogy Isten a teljesebb kép kibontakozása, a magasabb terv érvényesülése érdekében időnként megengedi, hogy rossz dolgok történjenek egy adott személy életében. Isten arra használta a fáraó háza népének nyomorúságát, hogy jót hozzon Ábrám és Szárai életébe, leszármazottukon, az Úr Jézus Krisztuson keresztül pedig a teljes emberiségre. Lehet, hogy mi emberek nem mindig látjuk át, miért történnek rossz dolgok, de ez nem jelenti azt, hogy a rossz dolgok teljesen öncélúak volnának, azaz soha semmi jó ne származna belőlük. Isten az élet minden történését egy magasabb célnak rendeli alá (Jeremiás 29:11). Ahogy azt a Szent Lélek Pál apostolon keresztül ma is tanítja: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak" (Róma 8:28). (Érdemes kicsit elidőzni annak megértésén, hogy ebben a "minden"-ben a hívő ember életének legkudarcosabb, legemberpróbálóbb és legtragikusabb napja is bennefoglaltatik - a fordító megjegyzése).
Ábrám balga módon önnön ravaszságában bízott, így igyekezett életét menteni. Végtére azonban rajtakapták a hazugságon. Isten bebizonyította, hogy az Ő ereje tökéletes a megtartásra, és hogy Ő az egyetlen, Akinek hatalma van szabadulást adni - minden helyzetből. E történet által azt is felismerhetjük, hogy Isten tervében minden dolog, így maga a szenvedés is, egy messze nagyobb, magasztosabb célt szolgál. Az Ő akarata szuverén, nevét pedig megdicsőíti. Újra és újra.
English
Isten miért a fáraót büntette Ábrám hazugsága miatt (1Mózes 12:17)?
