Kérdés
Milyen hatással volt Augustus Caesar a bibliai történelemre?
Válasz
Augustus Caesar születési neve Gaius Octavius volt. Ő volt Julius Caesar unokaöccse, fogadott fia és választott utódja. Julius halála után Octavianusnak (ahogy akkor nevezték) meg kellett küzdenie a hatalom megszilárdításáért, de amikor végre szert tett az első római császárságra, Julius császári vonalából ő uralkodott a leghosszabb ideig, pontosan Kr. e. 63-tól egészen Kr. u. 14-ig. Az Augustus (“tiszteletreméltó”) nevet i. e. 27-ben kapta.
Augustus császár csak egyszer szerepel az Újszövetségben, a Lukács evangéliumának 2. fejezetében feljegyzett jól ismert karácsonyi történet elején: “És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék” (1. igevers). Ezen rendelet következtében Józsefnek vissza kellett térnie ősei vidékére, Betlehembe, és magával vitte Máriát, aki már várandós volt a kis Jézussal. A Betlehemben töltött idő közben Jézus megszületett, ahogyan azt Mikeás próféta megjövendölte: “De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mikeás 5:2).
Az a népszámlálás, ami arra kényszerítette Józsefet és Máriát, hogy Betlehembe menjenek, volt Augustus Caesar legnyilvánvalóbb behatása a bibliai történelem folyására; vannak azonban egyéb, Augustus Caesar személyéhez kapcsolódó olyan tények is, melyek az evangéliumok első századi olvasói számára bírtak jelentőséggel.
Octavianus az Augustus nevet kapta, ami annyit tesz, “nagy”, “tiszteletre méltó” vagy “tiszteletre érdemes”, ami azt volt hivatott jelölni, hogy méltó az imádatra. Julius Caesart Kr. e. 42-ben a szenátus hivatalosan divus Iulius (“az isteni Julius”) néven istenített. Ez vezetett ahhoz, hogy fogadott fiát, Octavianust divi filius (“az isten fia”) néven emlegették, ezt a címet pedig Augustus Caesar is magáévá tette. Az Augustus által kibocsátott érméken Caesar képe és olyan feliratok szerepeltek, mint például “isteni Caesar és Isten fia”. Egy egyiptomi felirat “a Nagy Mennyei Megváltó ragyogásától fénylő csillagnak” nevezi Augustus Caesart. Tény, ami tény, Kr. e. 17-ben valóban egy szokatlan csillag jelent meg az égen; Augustus ünnepséget rendelt el, Vergilius pedig kijelentette: “Eljött a korszakok fordulópontja”. Augustus uralkodása alatt a császárimádat (kultikus) követése robbanásszerűen megnőtt, különösen Kis-Ázsiában, amely később a keresztényüldözés központjává vált. (Kis-Ázsia volt az a terület, amelyet Pál apostol első két missziós útja során bejárt, valamint a Jelenések könyvében levelet kapó hét gyülekezet helyszíne).
Abból, amit Augustusról és a rá irányuló vallásos tiszteletről tudunk, világos, hogy Lukács úgy meséli el Jézus történetét, hogy az Augustus által hamisan követelt címek valódi birtokosának Krisztus tekintendő. Nem Augustus az, aki a Megváltó és az Úr, hanem “...született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a
Dávid városában” (Lukács 2:11). Nem Augustus, hanem Jézus Isten Fia (Lukács 1:32). És nem Augustusban, hanem Jézus Krisztusban jött el a korszakok fordulópontja, Ő az, Aki Isten országát megnyitja (Lukács 4:43).
A római hitvallás így szólt: “A császár az Úr”, a keresztény hívő viszont csak Jézust ismeri el Urának. A zsidók az egyistenhit régre visszanyúló történelme miatt felmentést kaptak a mindenkire nézve kötelező császárimádat alól. Amíg a kereszténységet a judaizmus szektájának tekintették, a keresztények is mentesültek a római császár imádatára való kényszer alól. Ahogy viszont a zsidók elkezdték a keresztényeket ítélgetni, és kiűzni őket a zsinagógákból, nem engedélyezték nekik többé ezt a kivételt. Az újszövetségi idők nagy részében így maga a római kormány volt a zsidóüldözés legfőbb eszköze.
Ennek első példáját már a Jézus ellen felhozott vádakban is látjuk (Lukács 23:1-2). Ugyanakkor ez Pállal és Silással Thesszalonikában is megtörtént, ahol néhány hitetlen zsidó e szavakkal hergelte a tömeget: “...ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust” (Apostolok Cselekedetei 17:7).
Augustus császár nem sokkal Jézus születése után halt meg. Bár Augustus maga nem vallotta magát istenségnek, a propaganda eszközeként elfogadta az isteni címeket. Ahogy a római vallás fejlődött, a császár imádata hazafias kötelességgé vált. Az Újszövetség minden ponton cáfolja a római vallást, és Jézust, nem pedig a császárt jelenti ki Isten fiának és Úrnak (Márk 1:1; 1.Thesszalonikabeliekhez 1:1). Augustus rendelte el a népszámlálást, amely az az emberi mechanizmus volt, amelyet Isten arra használt, hogy azon keresztül teljesítse be a Messiás születési helyére vonatkozó próféciát. Augustus azt hitte, hogy a királysága nagyságát méri fel, de valójában végső leváltása színterét készítette elő.
Augustus császár alatt jött létre a pax romana, utak épültek, és egy közös, stabil kultúra alakult ki, ami által az evangélium könnyen terjedhetett a Római Birodalomban. Miközben Augustus és az őt követő császárok azt hitték, hogy a saját országukat építik, egyszerűen gyakran csupán tudatlan és akaratlan szereplői voltak Isten országának az építésében.
English
Milyen hatással volt Augustus Caesar a bibliai történelemre?
