Kérdés
Mit jelent az Úr napja?
Válasz
Az „Úr napja” kifejezés általában olyan eseményeket jelöl, amelyek a történelem végén következnek be (Ézsaiás 7,18–25), és gyakran szorosan összekapcsolódik az „azon a napon” kifejezéssel. Megértésük egyik kulcsa, hogy egy olyan időszakra utalnak, amelyben Isten – közvetve vagy közvetlenül – személyesen avatkozik be a történelembe, hogy véghez vigye tervének egy bizonyos részét.
Az emberek többsége egy olyan időszakra vagy konkrét napra gondol az „Úr napja” hallatán, amikor beteljesedik Isten terve és célja a világgal és az emberiséggel. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az Úr napja nem egyetlen nap lesz, hanem egy hosszabb időszak, és ez idő alatt Krisztus uralkodik majd az egész világban, mielőtt megtisztítaná a mennyet és a földet, hogy az emberiség beléphessen az örökkévalóságba. Mások szerint egy hirtelen esemény lesz az Úr napja, amikor Krisztus visszatér a földre, hogy megmentse azokat, akik hűek maradtak hozzá, és örök kárhozatba küldje a hitetleneket.
Az „Úr napja” kifejezés az Ószövetségben tizenkilencszer szerepel (Ézsaiás 2:12; 13:6, 9; Ezékiel 13:5, 30:3; Jóel 1:15, 2:1,11,31; 3:14; Ámósz 5:18,20; Abdiás 15; Zofóniás 1:7,14; Zakariás 14:1; Malakiás 4:5), az Újszövetségben pedig négyszer (Cselekedetek 2:20; 2 Thesszalonika 2:2; 2 Péter 3,10), de más helyeken is történik rá hivatkozás (Jelenések 6:17; 16:14).
Az Úr napjáról szóló ószövetségi versek gyakran a fenyegető közelség és a félelemmel teli várakozás érzetét keltik: „Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja” (Ézsaiás 13:6); „Mert közel van a nap, közel van az Úr napja!” (Ezékiel 30:3); „Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már!” (Jóel 2:1); „Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az Úr napja az ítélet völgyében!” (Jóel 4:14); „Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja” (Zofóniás 1:7). Ez azzal magyarázható, hogy az Úr napjára utaló igerészek – számos más ószövetségi próféciához hasonlóan – gyakran egyszerre szólnak a jövendölés közeli és későbbi beteljesüléséről. Az Úr napjára utaló ószövetségi igék némelyike olyan történelmi csapásokról szól, amelyek részben már beteljesedtek (Ézsaiás 13:6–22; Ezékiel 30:2–19; Jóel 1:15, 3:14; Ámósz 5:18–20; Zofóniás 1:14–18), míg mások az idők végén bekövetkező isteni ítéletet vetítenek előre (Jóel 2:30–32; Zakariás 14:1; Malakiás 4:1, 5).
Az Újszövetség a „harag” napjáról, a „meglátogatás” napjáról és „a mindenható Isten nagy napjáról” beszél, továbbá egy olyan mindmáig beteljesületlen eseményről, amikor Isten kitölti haragját a hitetlen Izráelre (Ézsaiás 22; Jeremiás 30:1–17; Jóel 1–2; Ámósz 5; Zofóniás 1) és a hitetlen világra (Ezékiel 38–39; Zakariás 14). A Biblia arra figyelmeztet, hogy „az Úr napja” hamar jön el, akár a tolvaj az éjszakában (Zofóniás 1:14–15; 2 Thesszalonika 2:2), ezért a keresztyéneknek éberen és készen kell várniuk Krisztus eljövetelét, amely bármelyik pillanatban bekövetkezhet.
De nem csupán az ítélet napja lesz az a nap, hanem az üdvösségé is, mert Isten megmenti Izráel maradékát, betejesítve ezzel ígéretét, mely szerint „üdvözülni fog az egész Izráel” (Róma 11:26). Megbocsátja bűneiket, és helyreállítja választott népét azon a földön, amelyet megígért Ábrahámnak (Ézsiaiás 10:27; Jeremiás 30:19–31, 40; Mikeás 4; Zakariás 13). Az Úr napjának végső kimenetele pedig ez lesz: „Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.” (Ézsaiás 2:17). Az Úr napjával kapcsolatos próféciák teljes és végső beteljesedése a történelem végén várható, amikor Isten természetfeletti erejével megbünteti a gonoszt és valóra váltja minden ígéretét.
English
Mit jelent az Úr napja?
