Az apostolok cselekedetei
Szerző: Az apostolok cselekedetei nem nevezi nevén a szerzőjét, de a Lukács 1:1-4 és Az apostolok cselekedetei 1:1-3 versekből egyértelműen kiderül, hogy a két könyvet egy és ugyanaz a személy írta. A hagyomány egészen az egyház kezdetétől fogva Pál apostol közeli munkatársának, Lukácsnak tulajdonította mindkét művet (Kol 4:14; 2Tim 4:11.Keletkezés ideje: Az apostolok cselekedetei vélhetően Kr. u. 61-64 között íródott.
A könyv célja: Az apostolok cselekedetei azért íródott, hogy megörökítse a korai egyház történetét, hangsúlyozva a pünkösd napi eseményeket és a mennyei erő szükségességét ahhoz, hogy hatékony tanúi lehessünk Jézus Krisztusnak. Az apostolok cselekedetei arról számol be, hogy miként tanúskodtak az apostolok Krisztusról Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a környező világban. Rávilágít a Szentlélek ajándékára, aki erőt ad, vezet, tanít és vigasztal. A könyvet olvasva világosságot nyerhetünk és bátorságot meríthetünk a csodák sorozatából, amelyek Péter, János és Pál apostolokon keresztül történtek. Az apostolok cselekedetei az Isten Igéjének való engedelmesség fontosságát és azt az átformálódást állítja a figyelem középpontjába, amely Krisztus megismerését követően megy végbe az ember életében. Sok szó esik azokról is, akik elutasították az igazságot, amelyet a tanítványok hirdettek az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatban. Az apostolok cselekedeteiben hatalomvággyal, kapzsisággal és a gonoszság számos más megnyilvánulásával is találkozunk.
Kulcsigék: ApCsel 1:8: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”
ApCsel 2:4: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”
ApCsel 4:12: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”
ApCsel 4:19-20: „Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; 20mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”
ApCsel 9:3-6: „Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.”
ApCsel 16:31: „„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
Rövid összefoglalás: Az apostolok cselekedetei a keresztény egyház születéséről, Jézus Krisztus evangéliumának terjedéséről, valamint az evangéliummal szembeni egyre fokozódó ellenállásról számol be. Isten sok hűséges szolgáját használta Jézus Krisztus evangéliumának prédikálására és terjesztésére, mégis az egykor Saul néven ismert Pál volt mindnyájuk közül a legmeghatározóbb. Pál megtérése előtt különös örömét lelte a keresztények üldözésében és meggyilkolásában. A damaszkuszi úton történt drámai megtérése (ApCsel 9:1-31) Az apostolok cselekedetei egyik legismertebb története. Megtérését követően ugyanilyen odaadással szerette Istent, s erővel, tűzzel és az igaz és élő Isten Lelkével megtelve hirdette az Úr Igéjét. A tanítványok erőt kaptak a Szentlélektől, hogy tanúi lehessenek Jeruzsálemben (1-8:3), Júdeában és Samáriában (8:4-12:25), majd a föld végső határáig (13:1-28). A könyv ez utóbbi szakaszában Pál három missziós útjáról (13:1-21:16), jeruzsálemi és cézáreai peréről (21:17-26:32), majd utolsó, római útjáról (27:1-18:31) olvashatunk.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Az apostolok cselekedetei a törvény megtartására épülő ószövetségi kor végét és kegyelmen alapuló Újszövetség korának eljövetelét hirdeti, amit a könyvben feljegyzett számos eseményben tetten érhetünk. Mindenekelőtt megváltozott a Szentlélek szolgálata, akinek az Ószövetségben elsősorban az volt a feladata, hogy „felkenje” Isten embereit, köztük Mózest (4Móz 11:17), Otniélt (Bírák 3:8-10), Gedeont (Bírák 6:34) és Sault (1Sám 10:6-10), Jézus feltámadása után azonban azért jött el, hogy a hívők szívébe költözzön (Róm 8:9-11; 1Kor 3:16), és külső jelenlét helyett immár bennük élve vezesse és erejével töltse be őket. A Szentlélek Isten ajándékaként vesz lakozást mindazokban, akik hittel fordulnak az Úrhoz.
Pál megtérése az Ószövetségből az Újszövetségbe történő átmenet talán legdrámaibb példája. Az egykori Saul a feltámadt Megváltóval történt találkozása előtt saját bevallása szerint a legbuzgóbb izraelita, „a törvényben követelt igazság szempontjából” pedig feddhetetlen volt (Fil 3:6), s attól sem riadt vissza, hogy üldözze azokat, akik a Krisztusba vetett hit által, kegyelemből elnyerhető üdvösséget hirdették. Megtérését követően azonban felismerte, hogy a törvény szigorú betartásával semmit sem érhet el, ezért így vallott: „kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján” (Fil 3:8-9). Hasonlóképpen nekünk is hit által van életünk, nem pedig a törvény cselekedeteinek köszönhetően, éppen ezért nincs okunk a dicsekvésre (Ef 2:8-9).
Szintén az Ószövetség lezárultát és a zsidókat és pogányokat egyetlen univerzális Egyházban egyesítő Újszövetség kezdetét érzékelteti Péter látomása a 10. rész 9-15 versében (ezúttal a zsidók étkezési előírásaival kapcsolatban). Isten a zsidókat jelképező „tiszta”, valamint a pogányokat jelképező „tisztátalan” állatok egyformán „megtisztította” Krisztus áldozati halálával. Az ószövetségi törvény alól felszabadulva, a Krisztus kereszten kiontott vérébe vetett hit által a zsidók és pogányok immár egyek lehetnek az Újszövetségben.
Gyakorlati alkalmazás: Isten egyszerű embereken keresztül is csodás dolgokat vihet véghez, ha felruházza őket Lelke erejével. Először egy maroknyi halászt hívott el, hogy felforgassa rajtuk keresztül az egész világot (ApCsel 17:6), később pedig egy keresztényüldöző gyilkost választott ki, és úgy átformálta, hogy ő lett minden idők legnagyobb keresztény evangélistája és az újszövetségi könyvek csaknem felének a szerzője. Isten megengedte, hogy üldözzék a keresztényeket, minek köszönhetően az „új hit” olyan gyors ütemben terjedt el szerte a világon, amire soha nem volt példa a történelem folyamán. Az Úr rajtunk keresztül is megteheti és meg is teszi ugyanezt – átformálja a szívünket, felruház Lelke erejével, betölt tüzével, hogy hirdessük a Krisztus általi üdvösség örömüzenetét. Ha mindezt a magunk erejéből próbáljuk elérni, kudarcra vagyunk ítélve, ám ha az apostolok példáját követve megvárjuk, amíg mennyei erőt kapunk (1:8), teljesíthetjük a nagy misszióparancsot (Mt 28:19-20).
English
Az apostolok cselekedetei
