Kérdés
Mit mond a Biblia a bántalmazásról/visszaélésről?
Válasz
A bántalmazás szó az idő során számos jelentést öltött magára. A szó hallatán a legtöbben azonnal azt feltételezik, hogy a bántalmazás valamiféle fizikai erőszakot jelent, vagy a harag egyéb megnyilvánulásaira gondolnak. Ez azonban a bántalmazás egy igen leegyszerűsítő és gyakran félrevezető megközelítése. A harag egy olyan érzelem, amit Isten azért adott nekünk, hogy az felhívja figyelmünket a problémákra. Az igazságos harag nem bűn, és így nem is helyes azt a bántalmazáshoz kötni. A rosszul kezelt harag azonban minden bizonnyal vezethet bűnös, bántalmazó reakcióhoz, a bántalmazás gyökere azonban a szív bűnös, bukott állapotában keresendő, nem pedig a harag érzésében.
A visszaélés szót a rossz bánásmód-, kontextustól függően pedig a bántalmazás leírására használják. A bántalmazás bárkire-, a visszaélés pedig gyakorlatilag bármire irányulhat. Ennek értelmében beszélhetünk bizalommal-, kábítószerekkel-, intézményi befolyással vagy egyes eszközökkel való visszaélésről. A visszaélés ezen formái ugyanazon okból kifolyólag bűnös jellegűek, mint az egyes személyek ellen irányuló bántalmazás/visszaélés különböző megnyilvánulásai. Az effajta helytelen kezelés- vagy bánásmódot ugyanis az önzés motiválja, így nem csoda, hogy az kárt okoz és rombolóan hat. Bár az emberek sok különféle okból élnek vissza egymással, mégis minden visszaélés hátterében az önzés áll. Mi, emberek, ugyanis igencsak hajlamosak vagyunk fellobbanni, ha a dolgok épp nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szerettük volna.
A bántalmazás egyes formái nagyon ravasz, aljas módon is megnyilvánulhatnak. Az érzelmi abúzust nehezebb lehet felismerni, a bántalmazás e típusának ugyanis nincsenek külsőleg látható nyomai. Ez persze nem jelenti azt, hogy hatásai kevésbé fájdalmasak vagy rombolóak lennének. Az érzelmi bántalmazáshoz tartoznak a verbális támadások, de ide soroljuk a romboló szándékú kritikát, a kivételezést (szélsőséges pozitív diszkrimináció), a manipulációt, a csalást, a fenyegetést, valamint a szeretet kifejezésének tudatos visszafogását.
Kortól, nemtől, etnikai hovatartozástól vagy egyéb háttértől függetlenül bárkiből lehet bántalmazó. A bántalmazás áldozatai olyan ördögi körbe kerülhetnek, amelyből nagyon nehéz kitörni: a gyermekkorban elszenvedett bántalmazásért a gyermekek nyilván nem viselnek felelősséget, annak hatásait viszont gyakran felnőttként is továbbviszik, és tudattalanul maguk is megismétlik e mintákat. A gyermekeket meg kell védeni az abúzustól. A bántalmazó szülőkre jellemzőbb, hogy kárhoztatják a gyermekeiket, sem hogy áldást mondanának rájuk, mint ahogy az helyes volna (Zsoltárok 112:2; Példabeszédek 20:7).
A Biblia bűnnek tekinti a bántalmazást, ugyanis emberi lényként arra vagyunk hivatottak, hogy szeressük egymást (János 13:34). A bántalmazó egyszerűen semmibe vesz másokat, ezzel pedig az előbbi parancs ellentétét valósítja meg. A bántalmazó személy valójában természetszerinti önzése kielégítésére vágyik, tekintet nélkül a másokra-, vagy épp az önmagára szabadított következményekre. A Biblia több igehelyen is határozottan elítéli mások kihasználását és bántalmazását (2.Mózes 22:22; Ézsaiás 10:2; 1.Thesszalonikabeliekhez 4:6).
A visszaélés/bántalmazás tényállását valamilyen szinten mindegyikünk megvalósítja, hiszen senki sem képes betölteni Isten azon parancsát, hogy önmagát feláldozva és önös késztetéseit teljesen feladva szeresse embertársait. Kizárólag Jézus bennünk megnyilvánuló szeretete képes igazán szeretni másokat, ezért igaz szeretet csak azokban lehet, akik már elfogadták Jézust megváltójukként (Rómabeliekhez 8:10).
Egyedül Jézus tudja begyógyítani az abúzus által keletkezett sebeket (Zsoltárok 147:3). Sajnos sok sérült ember vár arra, hogy bántalmazója felkeresse őt, és jóvá tegye az elkövetett sértést. Bár persze jó, ha a bántalmazó vállalja a felelősséget, és igyekszik helyreállítani az általa okozott károkat, valós enyhülést és békét mégis egyedül Jézus adhat a fájdalomban szenvedőnek. Előtte nem ismeretlen mások szenvedése, és sosem közömbös azok iránt, akik sínylődnek, különösen ha gyermekekől van szó (Márk 10:14-16). Ezen érdemes elgondolkoznunk, ha már egyszer felértük, hogy mi magunk is felelősek vagyunk a másoknak okozott szenvedésért. Az Úr Jézus törődik a követőivel, életét pedig azért adta, hogy az irántuk való szeretetét így mutassa meg (1.Péter 5:7). Kétség sem fér hozzá, hogy meg fogja vigasztalni, meg fogja igazítani (azaz igazzá teszi) és meg fogja gyógyítani őket (János 10:11-15).
Miközben a hívők segítséget kapnak a múltbéli sérelmeikből való felépüléshez, ők maguk is el kell ismerjék az embertársaikkal szembeni visszaéléseiket/bántalmazásaikat, hogy megtörjék az ördögi kört. Erre egy biztonságos hely lehet a lelkipásztori/bibliai lelkigondozás, vagy egy hívőkből álló kis csoport, ahol a résztvevők kölcsönösen segíthetnek egymásnak a terhek viselésében (Galátziabeliekhez 6:1-10). Az Úr képessé fog tenni minket arra, amire elhívott, vagyis hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret minket.
English
Mit mond a Biblia a bántalmazásról/visszaélésről?
