Kérdés
A Biblia szóhasználatában mit jelent az álnokság?
Válasz
Az Istennel szembeni engedetlenség különböző szintjeinek kifejezésére a Biblia olyan szavakat használ, mint a vétek, a törvénysértés, a hamisság, vagy az álnokság. Ezek mind a "bűn" kategóriájába tartoznak. A Mikeás 2:1 igeverse így szól: "Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.".
Az "álnokság"-ként fordított leggyakrabban használt héber szó jelentése "büntetésre méltó bűn". A hamisság a bűn legrosszabb, legaljasabb arca. Az álnokság előre megfontolt, folyamatos és fokozódó jellegű dolog. Amikor eleinte csak kacérkodunk egy bűnnel, akkor rendre bedőlünk annak a hazugságnak, hogy képesek leszünk uralni azt. Ahogyan azonban egy aranyos kismajom idővel vad, irányíthatatlan gorillává növi ki magát, úgy az eleinte kicsinek és ártalmatlannak tűnő bűn is átveheti felettünk az irányítást mielőtt még észrevennénk azt. Amikor elmerülünk a bűnös életmódban, akkor már álnok hamisságban élünk. Ekkor az Úr helyett már a bűn vált az istenünkké (Róma 6:14).
Amikor rádöbbenünk, hogy bűnt követtünk el, akkor alapvetően két út közül választhatunk. Elismerhetjük, hogy az rossz, és megbánhatjuk. Ha ezt tesszük, akkor Isten megbocsát nekünk, és megtisztít minket (Jeremiás 33:8; 1János 1:9). Azonban meg is keményíthetjük a szívünket, és egyre mélyebbre merülhetünk az adott bűnben, amíg teljesen az tesz ki-, és tölt be minket. Az álnok hamisságok részleges felsorolását a Galata 5:19-21-, valamint az 1Korinthus 6:9-10 igerészek tartalmazzák. Olyan bűnök szerepelnek ott, melyek annyira képesek elemészteni az embert, hogy az a végére már teljesen az általuk megszabott életmóddal azonosul. A zsoltárírók különbséget tesznek a bűn és az álnokság között, mikor arra kérik Istent, hogy mindkettőt legyen kegyes megbocsátani (Zsoltárok 32:5; 38:18; 51:2; 85:2).
Ha azonban továbbra is a kitartunk a bűn választása mellett, szívünk egyre inkább megkeményedik Isten felé. Az egyik bűn máris a következőhöz vezet, majd mind jobban a álnokság kezdi meghatározni az életünket - hasonlóan, mint amikor Dávid Betsabéval vétkezett (2Sámuel 11:3-4). A király kezdeti bujaságból fakadó bűne szíve megkeményedését eredményezte, ennek hatására bűne pedig csak tovább mélyült: házasságtörést követett el, majd megölette Betsabé férjét (14-15. igevers). Az álnokság eluralkodott Dávid életén. Csak amikor Nátán próféta szembesítette, akkor tért meg abból nagy bánattal. Szívből jövő, megbocsátásért kiáltó könyörgését az 51. zsoltár tárja elénk részletesen. A 4. igevers így szól: "Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet". A Szentírás Dávid személyében egy olyan ember képét festi fel előttünk, aki világosan értette az álnokság növekedésének menetét és ütemét, és aki egyben Isten irgalmában és megbocsátásában részesült (Zsoltárok 103:1-5).
A Rómabeliekhez írt levél 1. fejezetének második fele a bűn előrehaladtát, kiteljesedését vázolja fel (10-32. versek). Az ott említett megkeményedett szívű emberek esetében sokszor az a végső stádium, hogy Isten átadja őket "méltatlan gondolkozásra" (28. igevers, Károli), és ezzel többé nem lesz meg bennük a megtérésre való vágy vagy képesség. A méltatlan gondolkozás itt azt jelenti, hogy az adott személy gondolatvilága "alaposan megromlott, a gonosznak át lett adva, amíg a lelkiismerete meg nem sebesül". A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy Isten még az álnokságot is megbocsátja (Mikeás 7:18), ha viszont nyakasan megmaradunk ebben az állapotban, akkor végül elvesszük a bűn zsoldját, ami nem más, mint az Istentől való örök elszakadás, a második halál (Róma 6:23).
English
A Biblia szóhasználatában mit jelent az álnokság?
