Kérdés
A Biblia vajon mit mond az androgünitásról?
Válasz
Az androgünitás azt jelenti, hogy egy adott személy/dolog sem nőies, sem férfias tulajdonságokat nem visel. Az androgün, vagy uniszex stílus elmossa a nemi identitás határait, esetleg valamilyen módon ötvözi a férfias és a nőies elemeket és vonásokat. Ahhoz, hogy egy személyt, egy életstílust, vagy egy ruhadarabot androgünnek lehessen tekinteni, az szükséges, hogy ne legyen megkülönböztethető nemi identitása. Egy valóban androgün személyt sem fiúként, sem lányként nem lehet egykönnyen beazonosítani – ez a zavar pedig szándékos.
Bár sok dolog sem a férfi, sem a női nemi kategóriába nem sorolható be (oktatás, munka, autó stb.), a személy szintjén megnyilvánuló androgünitás csak ritkán a véletlen terméke. Sokan azért választják az androgün külső megjelenést, hogy általa politikai vagy erkölcsi álláspontjuknak adjanak hangot. Azok a nők, akik leborotválják a hajukat, leszorítják a mellüket, és bő, férfias ruhát vesznek föl, valójában nőiességüket próbálják meg elfedni. Hasonlóképp azok a férfiak, akik hagyományos női frizurát hordanak, fodros, nőies ruhákat viselnek, vagy sminkelik magukat, a sztereotip férfias megjelenést próbálják meg megkérdőjelezni, kihívni. Az androgün megjelenést választó emberek nagy része nemi identitásbeli problémákkal küzd, azaz többnyire transzszexuális vagy homoszexuális. Ha viszont egy adott személy külső megjelenése voltaképp személyes döntésének függvénye, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon vannak-e a jelenség mögött olyan erkölcsi és szellemi tényezők, amelyeket érdemes figyelembe venni? Vajon a Bibliának van-e bármi mondanivalója az androgünitásról?
Isten kimondottan két különböző nemet hozott létre, hogy azok két, egymástól eltérő szerepet töltsenek be az Ő teremtésében (1.Mózes 1:27). Isten a teremtés egy különleges, kiemelt mozzanataként hívta létre az embert, Ádámot (1.Mózes 2:7). Ezután Ádám bordájából megteremtette az asszonyt, Évát, hogy segítője legyen Ádámnak (1.Mózes 2:20-22). Ádám és Éva egymásétól határozottan eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeztek. Azért különböztek ennyire szembetűnően egymástól, mert Isten ilyennek alkotta meg őket, ugyanis így voltak az Ő tetszésére (1.Mózes 1:31). Isten azzal a céllal alkotta a férfit és a nőt, hogy sokasodjanak, hogy a föld így megteljen olyan lényekkel, akik mind Isten képmását hordozzák (1.Mózes 1:28). Új emberi lény csak egy férfi és egy nő egybekapcsolódása által jöhet létre, ehhez pedig a fizikai nemi különbségekre is szükség van.
Amikor Isten törvényt adott Izraelnek, konkrét tiltásokat fogalmazott meg a nemek összemosása ellen. Az 5.Mózes 22:5 szerint: “Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli.” Ez nyilván nem arra vonatkozik, hogy a nő kertészkedéshez nem húzhat munkásnadrágot, vagy hogy férfi a grillezéshez nem ölthet kötényt. Ez az igevers egy olyan tendenciára utal, ami manapság egyre inkább terjedőfélben van: a férfi vagy női nemi jellemzők szándékos elfedésére, vagyis arra, hogy egyesek megpróbálják elutasítani az Istentől kapott nemük, mintegy dacolva azzal.
Isten törvényei mindig a szívre, a szív állapotára irányulnak. Őt sokkal jobban érdekli a valós motivációnk és a szívbéli hozzáállásunk, mint a cselekedeteink eredménye. Azok az emberek, akik szándékosan elutasítják azt a nemet, amit Ő adott nekik, valójában Isten személyét és az életükre vonatkozó tervét utasítják el. Egy nő, aki uniszex stílust vesz fel, hogy ezáltal androgünnek tűnjön, lényegében ez mondja Istennek: “Hibát követtél el, mikor engem alkottál!” Egy crossdressingelő férfi, vagy aki férfihoz és nőhöz is illő ruházatot visel, voltaképp azt mondja Istennek: “Nem adtál nekem eleget, és nyilván nem tudtad, mit csinálsz, mikor engem létrehoztál”. Mindkét eset egy-egy módja annak, hogy szembeszálljunk Isten életünk felett való uralmának elidegeníthetetlen jogával. A saját nemünk elutasítása, vagy annak elrejtése az egyik legistenkáromlóbb módja annak, hogy visszautasítsuk Isten jogát arra, hogy úr legyen az életünkben. Hiszen ha Isten még a nemünket sem tudta helyesen meghatározni, akkor már hogyan lenne képes bármi mást helyesen megszabni?
Egyesek talán azzal jönnek, hogy az androgün megjelenéssel nem a saját nemüket, csupán a nemhez kapcsolódó társadalmi sztereotípiákat utasítják el. Ez az érv azonban túl gyenge ahhoz, hogy megállja a helyét, mivel tucatnyi alternatív módja van annak, hogy leromboljuk a sztereotípiákat, miközben továbbra is nagyra értékeljük mindazon tulajdonságokat, amelyek a férfiakat és a nőket egyedivé teszik. A nőknek nem kell megfelelniük a fodros-bodros, szexi, vagy magamutogató stílusdiktátumoknak, csak mert a kultúra rendre így ábrázolja a nőiességet. A férfiaknak pedig igazuk van, ha ellenállnak annak, hogy a macsóság hideg érzelemmentességében kovácsolt öntőformához idomuljanak, amelyet áttételesen a (befolyásolhatóbb) kortársaik kényszerítenének rájuk. A férfiasság és a nőiesség valójában sokkal mélyebben ágyazódik be lelkünkbe, mint ami a külsőben tükröződik/tükröződhet. A nemiség voltaképp annak a gyökerét képezi, hogy individuális, egyéni szinten kik vagyunk.
Egy nő lehet vadászpilóta, művezető az építőiparban, vagy teherautósofőr, miközben külső megjelenésében is ünnepli nőiességét. Egy férfi lehet háztartásbeli, ápoló vagy titkár anélkül, hogy férfiasságát egy kicsit is feláldozná. Az androgünitás egész témája csak felkavarja az iszapot, és elhomályosítja a valós a kérdéseket. Lehetetlen önmagunkat és mást igazán megismerni és megismerhetővé tenni, ha az emberi mivoltunk egyik legalapvetőbb elemét, a nemet, kényszeresen rejtve tartjuk. Azon embertársaink, akik az androgün külsőt választják, talán nem is tudják, milyen kétes üzenetet hirdetnek. Ők lehet, hogy úgy gondolják, hogy valójában csak háttérbe szorítják biológiai nemüket, hogy így megpróbálhassanak jobban arra koncentrálni, akiknek valójában hiszik magukat. Azonban pontosan az által, hogy indokolatlan figyelmet irányítanak a valós nemükre, mivel kb. minden őket látó emberben az a kérdés tolakodik fel, hogy aki éppen szembejön az utcán, az valójában egy nő vagy egy férfi?
Miközben a populáris kultúra megpróbál “tökös” és “progresszív” fényben feltűnni, a gender-gaga eluralkodik rajta, a józan észt és a valóságot pedig a tágra zárt ablakon keresztül vágja ki. Az androgünitást éppen nagy hangon méltatják, a nemi valóságra párhuzamosan pedig mély megvetéssel tekintenek. Persze pusztán attól, hogy valamit magasra emelve ünnepelünk, még nem válik helyessé, illetve attól, hogy valamit megvetünk, még nem válik helytelenné és hibássá. Voltak idők, amikor a rabszolgatartás intézményéről is igen elismerően vélekedtek, de ettől még nem vált helyessé. A gyermekmunka a világ számos részén bevett dolog, ettől azonban még nem helyes. A prostitúció és a gyermekkereskedelem sok országban burjánzik, de ettől persze még nem lesz helyes. És még ha a gender-konfúz állapot, a transzneműség és az androgünitás napjainkban a népszerűség magas hullámain lovagol is, még nem helyes.
English
A Biblia vajon mit mond az androgünitásról?
