Kérdés
A Biblia tényleg azt állítja, hogy az elhagyás elég ok a válásra és az újraházasodásra?
Válasz
Szomorú, de sajnos igaz, hogy vannak olyan esetek, mikor a keresztény hívek azzal kell szembesüljenek, hogy házastársuk elhagyja őket. Míg Isten úgy tervezte, hogy a házasság frigye halálukig kösse össze a házaspárt (1.Mózes 2:24), és azt is világosan kijelentette, hogy a házastárstól elválni erőszakkal egyenértékű rossz bánásmódnak számít (Malakiás 2:16), addig elismeri, hogy a keresztényeknek nem feltétlenül van ráhatása arra, amit házastársuk tesz. Azon esetekben, amikor a hitetlen házastárs hagyja el a hívőt, Isten kegyelmével veszi körül az elhagyott felet.
Mire szabad az elhagyott házastárs?
Pál apostol ezt így fejti ki: “Ha azonban a hitetlen férj, vagy feleség el akar válni hívő házastársától, ám váljon el! Ilyen esetben a hívő férj, vagy a hívő feleség nincs hozzákötve a hitetlen házastársához, hanem szabad. Isten azonban arra hívott el benneteket, hogy egymással békességben éljetek” (1.Korinthusbeliekhez 7:15 EFO). A szöveg egyértelműen kijelenti, hogy amennyiben a hitetlen házastárs elhagyja a hívőt, a hívő szabad arra, hogy elfogadja a helyzetet, és továbblépjen. “Nincs hozzákötve”, azaz ekkor már nem köti őt a frigy – ez az elhagyott fél teljes szabadságát hivatott kifejezni. Persze a hívő házastárs törekedhet a megbékélésre, sőt, dolgoznia is kell azon (1.Korinthusbeliekhez 7:11), de senki sem kényszerítheti a másik felet arra, hogy a saját akaratával szemben cselekedjen.
Mi van akkor, ha a távozó házastárs a hívő?
A Pál apostol által a Korinthusbeliekhez írt levél 7. fejezetében közvetített Istentől való irányelv kifejezetten a vegyes házasságokra vonatkozik – egy hívő és egy hitetlen személy házasságban való egyesülésével. Abban a helyzetben, amikor két keresztény él házasságban, az 1.Korinthusbeliekhez 7. fejezetében tárgyaltak nem alkalmazhatóak. Ekkor Jézus a Máté evangéliumának 18:15-17 igerészben elhangzott szavai világítják be a helyes utat: “Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” Ha tehát egy hívő nyílt bűnben él –az esetben elhagyta a házastársát – anélkül hogy bármiféle megbánást tanúsítana, és még azután is megmarad abban, hogy a gyülekezet vezetősége szembesítette azzal, akkor hitetlennek kell tekinteni. Ily módon az 1.Korinthusbeliekhez 7:15 útmutatása azon hívekre is alkalmazható, akik elhagyták a házastársuk, és a gyülekezeti fenyítékre sem hajlandók reagálni.
Mi minősül elhagyásnak?
Jelen kontextusban elhagyás alatt fizikai különválást vagy válást értünk. Ha az egyik házastárs elhagyja a másikat, és ezzel hosszútávra, a visszatérés kilátásba helyezése nélkül, fizikailag is elhagyja az otthont, a házasság minden gyakorlati szempontból felbomlik. Ekkor az elhagyott házastárs szabadon elengedheti őt. A hátrahagyott házastárs sem erkölcsi, sem pedig szellemi értelemben “nincs hozzákötve”. Semmi sem láncolja a házastársat ahhoz, aki elhagyta őt. Az elhagyott házastárs szabadon elválhat és szabadon újraházasodhat, bár egyik sem elvárás vele szemben.
Ha az elhagyás úgy megy végbe, hogy az egyik házasfél beadja a válókeresetet, akkor az elhagyott házastárs – miután már minden lehetséges békülési kísérlete kudarcot vallott – szabadon aláírhatja a papírokat. Az elhagyott házastárs ezzel nem követ el bűnt, és nincs miért szégyenkeznie sem. A házasság felbontásának elfogadása részét képezi annak, hogy követjük Isten arra való felhívását, hogy – amennyire csak rajtunk áll – mindenkivel békében éljünk (lásd Rómabeliekhez 12:18).
Egyes keresztény lelki tanácsadók és lelkészek, akik módfelett kegyesek akartak lenni (a sértett házasféllel szemben), túlságosan tág keretek között kezdték értelmezni az elhagyás fogalmát. Szerintük az elhagyás a másik fél függősége, mentális betegsége, börtönbüntetése vagy szeretetlensége miatt átélt nehézségek okán is megengedett. A Biblia azonban nem így határozza meg az elhagyást – kivéve, ha az ilyen nehézségek a bántalmazás szintjére süllyednek, de az már egy másik téma.
Ha elhagynak valakit, újraházasodhat?
A Biblia erről így nem beszél. A házasságtörés, és a másik fél önkényes elválása a kizárólagos két olyan kivétel, amely esetén a Biblia engedélyezi a válást – csak ez a két olyan helyzet, amelyben az elhagyott személyről biztonsággal kijelenthető, hogy nem vétkezett. Ugyanakkor Máté evangéliumának 19:9 igeversében annak lehetünk tanúi, amint Jézus engedélyt ad egy a házastársa hűtlensége miatt elváló személynek arra, hogy újraházasodjon. Ennek nyomán azonban két helyes értelmezés is lehetséges: 1) mivel a Biblia nem tesz említést az önkéntelen válás utáni újraházasodásról, ezért az nem megengedett; 2) mivel az ártatlan fél újraházasodása egy személy esetében megengedett volt, ezért mások esetében is az kell legyen.
Álláspontunk az, hogy akitől akaratán kívül váltak el, vagyis aki elhagyás áldozata lett, újraházasodhat. Úgy tűnik, hogy a Korinthusbeliekhez írt első levél 7:15 igeversében szereplő nincs hozzákötve kifejezés épp az erre való szabadságot adja meg. Ennek ellenére az újraházasodni kívánó személynek nagy körültekintéssel kell a következő frigybe belépnie. Időt kell hagyni a megszakadt kapcsolat okozta traumából való gyógyulásra, és mindannak értő elemzésére, ami hozzájárult a szakításhoz, eztán pedig Isten jövőre néző akaratát kell keresni.
Az elhagyott személy mindig ártatlan?
Közel sem. Olyanok is vannak ám, akik boldogtalan házasságban élnek, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a házastársat távozásra késztessék, csak hogy végre beadhassák a válókeresetet, miközben ők persze így mindvégig “ártatlan áldozatok” maradnak. Ennek persze köze sincs az ártatlansághoz, hiszen ez teljesen kimeríti a visszaélés és a manipuláció bűnét. A házasságban elkövetett visszaélés – még ha az a másik fél egyéb visszaélésére adott válasz is – bűn, ami Isten előtti bűnbánatot, valamint a bűn sértettjének megkövetését kívánja meg.
English
A Biblia tényleg azt állítja, hogy az elhagyás elég ok a válásra és az újraházasodásra?
