Kérdés
Mit mond a Biblia az empátiáról?
Válasz
A Szentírás többször is (kívánatos) lelki kvalitásként hivatkozik az empátiára, így az sem véletlen, hogy az több bibliai elbeszélésből is visszaköszön. Az empátia voltaképp annak a képessége, hogy át tudjuk érezni egy másik ember érzéseit, gondolatait vagy hozzáállását. Péter apostol ma is ezt a tanácsot közvetíti minden hívő kereszténynek: “...mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak” (1.Péter 3:8 SZIT). Pál apostol szintén arra buzdított, hogy legyünk képesek beleélni magunk embertársaink helyzetébe, mikor így intette jóra minden hittestvérét: ”Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Rómabeliekhez 12:15).
Az empátia a szimpátiával rokon, de mégis szűkebb fogalom, és általában személyes szinten is mélyebbre hatol. A könyörületesség, a szimpátia (együttérzés) és az empátia mind-mind ahhoz köthető, hogy mi magunk is rosszul érezzük magunk egy adott embertársunk kínjai miatt. Az igazi empátia annak az érzése, hogy ténylegesen kivesszük részünk egy másik ember szenvedéséből.
János apostol a következő kérdés által tanít: “A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?” (1.János 3:17). A “szív elzárása” ebben az igeversben az empátiára, illetve annak hiányára utal. A mások iránt érzett szívbéli szánalom és az empátia cselekvésre késztetnek minket. Keresztényként azt a parancsot vettük, hogy szeressük felebarátainkat, valamint hogy hittestvéreink iránt még intenzívebb szeretetet tanúsítsunk (Máté 22:39; 1.Péter 4:8). Bár szándékunkban áll szeretni egymást, mégis gyakran elmulasztjuk annak a lehetőségét, hogy enyhítsünk egymás fájdalmán. Ez azért lehet, mert sokszor nem vagyunk mások szükségletei tudatában; esetleg azért, mert nem gyakoroljuk magunk az empátiában. Az empátia az a kulcs, amely megnyithatja kedvességünk és könyörületességünk ajtaját.
A cselekvő empátia példája számos bibliai beszámolóban megjelenik. Jézus sosem volt érzéketlen mások nyomorúságára. Máté evangelista elbeszéli, hogy mikor Jézus “...látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36). Egy másik alkalommal Jézus egy özvegyasszonyra lett figyelmes, aki épp egyetlen fiát készült eltemetni. Megérezve fájdalmát, közelebb lépett a gyászmenethez, és feltámasztotta a kisfiút (Lukács 7:11-16). Mivel Urunk emberként élt, képes és hajlandó átérezni mindannyiunk gyengeségét (lásd Zsidókhoz írt levél 4:15).
A könyörület szó nem kevesebbet, mint Isten mélységes irgalmát írja le. Isten a legjobb az empátia területén: “Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Ő személyesen is átérzi népe fájdalmát: “Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsoltárok 56:9). Milyen vigasztaló tudni, hogy nincs egy elhullatott könnycseppünk vagy kínunk, amiről Isten ne tudna! Milyen jó újra és újra felidézni Isten arra való felhívását, hogy minden gondunkat Ő reá vessük, “mert néki gondja van” ránk (1.Péter 5:7)!
English
Mit mond a Biblia az empátiáról?
