Kérdés
Mit mond a Biblia a házasságtörésről?
Válasz
A házasságtöréssel rokon paráznaság szó etimológiailag a dél-szláv prazan szóra vezethető vissza, melynek jelentése "üres", "haszontalan". Itt azonban nyomban meg kell jegyezni, hogy a paráznaság nem csupán a házas ember és házas asszony házasságtörésére, hanem minden házasságon kívüli szexuális kapcsolatra vonatkozik. A házasságtörés tehát voltaképp a házasság lényegének kiüresítése az által, hogy az ember egy szellemileg haszontalan, sőt romboló tettre adja a fejét. A házasságtörés definíció szerint egy olyan szexuális aktus, ami egy házas ember vagy házas asszony, valamint egy, a házastársától eltérő személy között (az érintett felek kölcsönös beleegyezésével) jön létre.
A Biblia házasságról szóló tanítását Ádám és Éva sormintájával kezdi: egy férfi és egy nő, immár férj és feleség, akiket személyesen Isten egyesített a házasság megtartó kötelékében (1Mózes 2:24, Márk 10:7-9). A házasságtörést a hetedik parancsolat tiltja: "Ne paráználkodjál" - olvassuk (2Mózes 20:14). Annak ténye, hogy a tilalom önmagában állva, minden további magyarázat nélkül szerepel, jól mutatja, hogy a házasságtörés/paráznaság jelentése már abban az időben is ismert és érthető volt, amikor Mózes által a törvény adatott. A Szentírás a házasságtörés tilalmában is igen következetes.
A házasság eredeti mintájának és a házasságtörés tilalmának egyértelműsége ellenére a bűnös emberiség újabb és egyre nyakatekertebb módjait ötlötte ki annak, hogy miképp próbálhatná mind jobban elmosni ezeket a bizonyos erkölcsi határokat.
A poligámia, azaz a többnejűség voltaképp az egyik módja annak, ami által a házasságtörés tilalmát bizonyos mértékig megkerülték. A többnejűség gyakorlatilag nem minősül házasságtörésnek, holott Isten házasságra vonatkozó eredeti tervét hatékonyan hamisítja meg, üresíti ki. Az Ószövetség arról tesz bizonyságot, hogy bár Isten eltűrte a többnejűséget, de soha nem helyeselte. A többnejűség nem minősült házasságtörésnek, mert bár egy harmadik személy (vagy esetleg egy negyedik, ötödik stb.) is csatlakozott a házassághoz, a további nők jogi értelemben mégis házasságra léptek a férfival. Az a többnejű férfi viszont, aki a törvényes feleségein kívül mással is szexuális kapcsolatot létesített, továbbra is házasságtörést követett el. Mivel a poligámia ma a legtöbb polgári törvénykönyvvel rendelkező országban általában illegális, egy házassághoz nem lehet egy további harmadik, negyedik stb. személyt csatolni.
A házasságtörésre vonatkozó tilalom megkerülésének egy további módja a válás és az újraházasodás. Ha egy házas embernek viszonya van valakivel, azzal házasságtörést követ el - eddig világos a képlet. Ha azonban elválik a feleségétől, és feleségül veszi a másik nőt, akkor a törvény értelmében nem vét. (Az ilyen esetek kapcsán jól kitűnik a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás közötti éles különbség, a törvény betűje és a törvény szelleme között tátongó szakadék. Gondoljunk csak bele, hogy Jézus idején már olyan nyakatekert gyakorlatok is elterjedtek voltak, hogy akár prostituálthoz is lehetett jogszerűen járni, hiszen az aktus előtt elvették a parázna nőt, az aktus után meg menten el is váltak tőle - a fordító megjegyzése). A legtöbb modern társadalomban ez a gyakorlat vált normává.
Jézus Krisztus azonban mindkét előbbi emberi "stratégiával" leszámol, mikor ma is így tanít minket: "Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik..." (Lukács 16:18). Továbbá: "...A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el" (Márk 10:11-12). Jézus tanítása szerint a válás nem kerüli meg a házasságtörés tilalmát. Ha tehát egy házas férfi a feleségén kívül egy másik nőre veti szemét, szexuálisan megkívánja őt, elválik a feleségétől, majd feleségül veszi a másik nőt, akkor is házasságtörést követ el. Mivel a házassági kötelék egy életre szól, a válás senkit nem mentesít annak felelőssége alól, hogy hűséges legyen az első házastársához. (Ezt illetően meg kell jegyezzük, hogy a Szentírás bizonyos esetekben megengedi a válást, és amikor a válás megengedett, az újraházasodás is megengedett, mégpedig anélkül, hogy az házasságtörésnek minősülne.)
Jézus Krisztus a házasságtörés tilalmát még magasabb szintre emelte, mint a Mózesi törvény, mikor így szólt: "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében" (Máté 5:27-28). Tehát még ha egy férfi meg is próbálja "legálisan" kikerülni a házasságtörést azzal, hogy válásért folyamodik, voltaképp már akkor is vétkes a házasságtörés bűnében, hiszen a szívében lévő kéjvágy vitte rá erre a lépésre. Ha egy férfi tehát "legálisan" egy másik nőt is "bevesz" a házasságába, és ezzel poligám házasságot létesít, akkor is vétkes a házasságtörés bűnében, mert a szívében lévő kéjvágy késztette arra, hogy egy másik feleséget is feleségül vegyen. Viszont még akkor is, ha egy férfi vagy nő egyszerűen "csak" kéjes gondolatoknak hódol (a pornográfia e tekintetben is különösen problematikus), házasságtörést követ el. Nem kevésbé igaz ez akkor sem, ha soha nem kerül sor házasságon kívüli testi kapcsolatra. Jézus ezen tanítása jó érzékkel veszi annak elejét, hogy a "mikor mentünk már túl messzire" kérdés taglalásánál elvesszünk a részletekben, továbbá annak is, hogy mi, emberek próbáljuk meghatározni, mi minősül "szex"-nek, és mi nem. Nem a szex, hanem már maga a kéjvágy jelenti házasságtörés határvonalát - ha tehát egy házas ember vagy asszony kéjjel néz a házastársán kívül bárki másra, azzal már elkövette a házasságtörést, házasulatlan emberként pedig vétkes a paráznaság bűnében.
A Példabeszédek könyve 6. fejezetének igeversei szigorúan figyelmeztetnek arra, hogy kerüljük házasságtörést, mikor világosan rámutatnak, hogy az Istentől lámpásként adott parancsolat, illetve annak követése, képes minket megőrizni az "idegen asszony"-tól (lásd 23-24. igeversek). Salamon király így ír az "idegen asszony"-ról, azaz más feleségéről, valamint a nyelvével hízelkedő "gonosz asszonyról":
"Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel; Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!" (25-29. igeversek).
A házasságtörés egy halál komoly téma (ugyanis szellemi, azaz végső halál születik belőle), és Isten jogos ítéletét vonja maga után. "A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!" (Példabeszédek 6:32; vö. 1Korinthus 6:18 és Zsidókhoz 13:4).
Mindenki, aki egy házasságtörő, illetve parázna kapcsolatban él, anélkül, hogy megbánást tanúsítva kilépne abból, arról tesz bizonyságot, hogy nem ismerte meg igazán Krisztust. Ugyanakkor Isten képes és hajlandó a házasságtörés bűnét is megbocsátani. Minden bűn, amit egy keresztény hívő követ el, megbocsátható, ha az megbánja bűnét, továbbá minden bűn, amit hitetlen embertársunk követ el, szintén megbocsátható, ha az illető hitben Krisztushoz tér. "Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők. . . . nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által" (1Korinthus 6:9-11). Figyeljük meg, hogy a korinthusi gyülekezetben is voltak korábbi házasságtörők, és mégis tisztára mosattak bűneikből, megszenteltettek, és megigazíttattak.
English
Mit mond a Biblia a házasságtörésről?
