Kérdés
A Biblia mit mond a kudarcról?
Válasz
Az, hogy időnként kudarcot vallunk, emberi dolog. Emberi kudarcnak lenni viszont már azt jelenti, hogy a kudarc olyannyira felülkerekedik rajtunk, hogy már nem is vagyunk hajlandóak felállni a földről és újra nekifutni a kihívásnak. A keresztények néha azt hiszik, hogy az Istennel való kapcsolatuk miatt immúnisak kell legyenek a kudarcra és a bukásra, az igazság viszont az, hogy Isten különböző okokból kifolyólag gyakran megengedi, hogy kudarcot valljunk. Jób könyvének 14:1 igeversében ez áll: “Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.” Ez az ige nem azt mondja, hogy a háborúság “a hitetlenek” vagy “az istentelenek” kizárólagos osztályrésze, hanem hogy az asszonytól született minden emberé. Kire vonatkozik ez tehát? Mindenkire. Az élet még azok számára is tele van bajjal, akik a Krisztusba vetett hitük által már Istenhez tartoznak. Mindannyian számolnunk kell a baj bekövetkeztével. Ez azt jelenti, hogy Isten nem ígéri, hogy életünk gondoktól, bánattól-, és igen, akár magától a kudarctól is mentes lesz, csak mert hiszünk Őbenne.
Lukács evangéliumának 9:1-5 igeszakasza leírja, amint Jézus kiküldte a tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot és csodákat tegyenek. Arra is megtanította őket, hogyan kezeljék a kudarcokat: “...valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök” (5.igevers). Jézus azt akarta, hogy a leendő apostolok róla vegyenek példát. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett, hatalmat a betegek gyógyítására stb. Legfőképpen azonban mégis azt akarta, hogy bátorságuk legyen. Tudta, hogy nem mindenki fogja elfogadni a Róla szóló igazságot, de azzal, hogy azt mondta, hogy még “a port is verjétek le lábaitokról”, éppen arra buzdította őket, hogy lépjenek tovább, és húzzák csak tovább az ekét. Akkor is sikertelennek érezhetjük tehát magunk, ha bizonyságot teszünk Istenről, de bizonyságtételünk nem fogadják, ugyanakkor az Írás arra tanít minket, hogy számítanunk kell rá, hogy ez adott esetben így lesz majd (János 15:18). Ilyenkor a kudarcnak tűnő élmény valójában a becsület kitüntetésévé válik.
Van olyan, mikor kudarc ér minket, hogy az az első reakciónk, hogy mindent otthagyunk, vagy (az egészet) feladjuk. Amikor azonban a bűnről van szó, tudnunk kell, hogy mindannyian képesek vagyunk elkerülni azt. Persze még a teljességre jutott szeretetben, hitben, és az Isten iránti odaadásban élve is megbukhatunk, ugyanakkor Istent ez nem döbbenti meg, hiszen éppen azért küldte el Fiát, hogy ezen bűneinkért (is) meghaljon. Így tehát felállunk és újrakezdjük – annak viszont tudatában kell lennünk, hogy egyedül erre nem vagyunk képesek. Szemünket Megváltónkra kell szegezzük, követnünk kell Őt és engedelmeskednünk kell Neki, továbbá félre kell tegyük az útból a bűnt, ami elkerülhetetlenül szellemi kudarchoz vezet, ahogy azt a Zsidókhoz írt levél 12:1 igeverse is mondja: “...félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” Isten mindannyiunk számára kijelölt egy pályát, ez a pálya pedig időnként kudarcokat is rejt. Ha viszont a Megváltóba kapaszkodunk, akkor Az, Aki mindeneket irányít és Aki megerősít minket gyengeségünkben, még a kudarcainkat is sikerré változtathatja (Filippibeliekhez 4:11-13). Jézusban való győzelmünk biztos, a teljes győzelem viszont csak akkor köszönt be, amikor már kikerülünk a kísértések e világából, és biztonságban a mennyei Úr karjaiban pihenünk meg.
English
A Biblia mit mond a kudarcról?
