Kérdés
A Biblia mit mond a neheztelésről?
Válasz
A neheztelés az embert ért igazságtalanság vagy sértés miatti keserűség és felháborodás érzését jelenti. Az ember akkor neheztel, ha becsapják, meglopják vagy hazudnak nekik. Gyakran arra is nehezteléssel reagálunk, ha megsértenek minket, vagy ha felfedik gyengeségeinket és hibáinkat. A neheztelés/harag irányulhat egy cselekedet, egy konkrét kijelentés, vagy egy illető ellen – gyakran egy tekintélyt parancsoló személy-, így például egy szülő, egy tanár vagy maga Isten ellen. A neheztelés úgymond a harag legolcsóbb és legkevésbé legitim megnyilvánulása. Az egész csak érzelem-fűtött, és nincs benne semmi erély.
A neheztelést egy másik személy felénk megnyilvánuló méltánytalannak vélt bánásmódja is kiválthatja. Ez például lehet annak az igazságtalansága, hogy nem kaptunk meg a megérdemelt előléptetést, de lehet egy nyílt sértés is. Bárhogy is legyen, a neheztelés a világ dolgainak szeretetéből, valamint az Istenbe és az Ő tervébe vetett hit hiányából fakad. A méltánytalan bánásmódot persze legitim dolog nevén nevezni, mint ahogy fellépni is ellene. Azzal viszont sem magunknak sem másoknak nem teszünk jót, ha az önigazult harag érzésében dagonyázunk. A Biblia nem foglalkozik a halandók büszkeségének ember által vélt becsületével. Egy egyébként ártalmatlan sértésre adott heves érzelmi reakció a szellemi érettség és az önszeretet hiányáról árulkodhat (Máté 5:38-39). Amikor Dávid Jeruzsálemből menekült, el kellett szenvednie Simei sértéseit és átkozódását (2.Sámuel 16:5-8). Ahelyett viszont, hogy neheztelően, haraggal reagált volna Simeire, vagy ahelyett, hogy királyi jogával élve egyszerűen fejét vette volna (9. igevers), Dávid inkább az alázat útját választotta. Az akkor elhangzott szavai ma is elképesztően csengenek: “...Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?” (10. igevers). Dávid azáltal kerülte el a neheztelő harag érzésének felgyülemlését, hogy úgy tekintett a helyzetre, mint ami az Úrtól van.
Máskor épp az vált ki neheztelést a hívőből, ha Isten teret enged annak (vagy pont úgy rendezi), hogy az Ő szolgálata során érje igazságtalanság. Ha Istent szolgáljuk, akkor igazságos bánásmód jár nekünk – legalábbis emberi logikánk ezt mondatná velünk. Ekkor viszont rögtön eszünkbe is jut Illés példája, akinek sok nehézséggel kellett szembenéznie, noha az Úr hűséges szolgája volt (1.Királyok 19:10), Jóbról nem is beszélve. Jézus előre figyelmeztetett arra az igazságtalanságra, ami ebben a bukott világban érhet minket: “Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál” (János 15:18). Akik tudatában vannak annak, hogy az igazságtalanság az élet ténye, azok el kell kerüljék, hogy szívükben a neheztelés keserű gyökere felnőhessen, szemeiket pedig a célon kell tartsák. Igazságtalan bánásmódban részesülni fájdalmas dolog, a mennyei jutalmunk viszont bőségesen kárpótolni fog minket (Máté 5:11-12; 6:19-21).
Egy további helyzet, ami táptalajt ad a neheztelés kialakulásának, az, amikor személyes bűneink miatt megbecstelenítenek minket. Igazságtalan dolog, ha olyan dologgal vádolnak bennünket, amiben ártatlanok vagyunk. Ha viszont olyan bűnnel vádolnak meg minket, amelyben valóban bűnösök is vagyunk, az elsöprő szégyent válthat ki belőlünk, így lehet, hogy letagadjuk azt. Annak, hogy Isten felhívja a figyelmünket a bűneinkre, néha az az egyetlen módja, hogy nyilvánosan leleplezi a hibáinkat. Ahogy a mondás tartja: “Isten túlságosan szeret minket ahhoz, hogy olyannak hagyjon minket, amilyenek vagyunk”. Lehet, hogy nekünk nem tetszik, amit Isten épp az életünkbe szól, a neheztelés minden esetre nem segít. Ehelyett, amikor bűneink megtalálnak minket (4.Mózes 32:23), létfontosságú, hogy beismerjük, hogy hibáztunk. Az emberi büszkeség semmi ahhoz az igazi tisztelethez képest, melyben akkor részesülünk, amikor Ő szentel meg minket (1.Thesszalonikabeliekhez 5:23).
A neheztelés egy passzív, állhatatlan érzelem, amelynek nincs helye a keresztény hívő életben. Ha igazságtalanság ér minket, akkor azt imádságon és istenfélő cselekedeteken keresztül kell kezelnünk. Ha sértés ér minket, arra kell koncentrálnunk, hogy kik vagyunk Krisztusban, és mások gonosz szavainak nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk. Ha az Istenért végzett munkánk során szembesülünk igazságtalansággal, akkor azt egy várható eseményként kell elkönyveljük. Ha pedig Isten megengedi, hogy a megszentelődés érdekében megbecstelenítsenek minket, akkor a legjobb és a legkevesebb fájdalommal járó lépés az, hogy Istenhez térünk, és megengedjük, hogy Ő munkálkodjon bennünk.
English
A Biblia mit mond a neheztelésről?
