Kérdés
A Biblia mit mond az önsértésről / az önsebzésről / az önvagdosásról?
Válasz
Az, amit manapság önsértés alatt értünk – vagyis olyan viselkedésformák, mint a bőr szándékos megvágása (lásd falcolás) vagy annak célzott megégetése – általános, átfogó értelemben nem azonos azzal a fajta önsebzéssel, amiről a Bibliában olvashatunk. A Biblia által említett önsebzés tetemes része pogány bálványimádáshoz kapcsolódott. Találunk azonban olyan bibliai eseteket is, amikor az önsértés démoni elnyomáshoz kötődött, ami bizonyos esetekben minden bizonnyal ma is előfordulhat. Bármi legyen is az önsértő viselkedés kiváltó oka napjainkban, a bibliai igazság ebben a helyzetben is segítségünkre van, és épp annyira releváns, mint mikor azt lejegyezték. Akiknek egy barátja vagy szerette küzd önsértő viselkedéssel, esetleg aki maga szenved ettől, az múlhatatlan igazságra, igaz reményre és építő bátorításra lelhet Isten Igéjében.
Az Ószövetség arról számol be, hogy az önsebzés igen elterjedt gyakorlat volt a hamis vallások körében. A Királyok első könyvének 18:24-29 igerésze egy olyan szertartásról számol be, amelyben egy Baál nevű hamis istenség követői szokásuk szerint “késekkel és borotvákkal” vagdosták magukat. Isten éppen a pogányok ilyen hagyományai ellen emelte fel szavát törvényében. A 3.Mózes 19:28 igeverset így olvassuk: “Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.” Az újszövetségi beszámolók az önvagdosást démoni megszállással hozzák összefüggésbe (Márk 5:2-5). Ez jellemezte ugyanis a gonosz szellemek által kiváltott viselkedésre.
Az önsértés fogalma, ahogyan azt manapság használjuk, a test szándékos károsítását jelenti, ami az érzelmi jellegű fájdalom, düh vagy frusztráció feldolgozásának egyik módjaként lép föl. Egyes érintettek azt mondják, hogy sokszor teljesen érzéketlennek, zsibbadtnak, letompultnak érzik magukat, és azért ártanak maguknak, hogy így legalább valamit érezhessenek. Másoknál az önsértés által kiváltott fizikai fájdalom az érzelmi fájdalom vagy egyéb színezetű érzelmi energiák rövid ideig tartó levezetéseként funkcionál. Megint mások esetében a fizikai fájdalom az érzelmi fájdalomról való elterelésként szolgál. Olyanok is vannak, akik effajta önsértésen keresztül büntetik maguk egy-egy vélt hibájukért; mások számára az önsértés gyakorlata arra vezethető vissza, hogy úgy érzik, legalább a beavatkozás ideje alatt kontrollt gyakorolhatnak testük, érzelmeik vagy életkörülményeik felett. Vannak, akik egész életükben egy párszor vagdossák, égetik stb. maguk, majd egyszer és minden korra fel is hagynak ezzel a viselkedéssel; másoknál azonban ez viselkedésmintává válik. Bár az önsértés általában nem öngyilkossági szándékkal történik, az önkárosító viselkedés intenzitása egyes esetekben egyre fokozódhat. Bár az önsértő tett átmenetileg feloldhatja az érzelmi szorongást, a megkönnyebbülés általában rövid-, illetve egyre rövidebb ideig tart. Nem ritka, hogy az ilyen akciókat sokszor bűntudat és szégyenérzet követi. Angolul is beszélő olvasóink az alábbi weboldalakon találhatnak további információkat e témában: (www.mayoclinic.org/diseases-conditions/self-injury/symptoms-causes/syc-20350950, frissítve: 2021. 01.28; és www.covingtonbh.com/disorders/self-harm/signs-symptoms/, frissítve: 2021. 01.28).
Az önsértő viselkedés viszonylag könnyen felismerhető, hiszen sokszor vágások, kék-zöld sebek, égési vagy egyéb bőrsérülések fedik az érintett testét, egyes testrészeit. Az sem kizárt, hogy valaki a múltbéli/ismételt önkárosító viselkedés nyomaként régebbi hegeket visel a bőrén. Feltűnő lehet például, ha az érintett illető még forró időben is hosszú ujjú felsőt, vagy a teljes lábat eltakaró nadrágot visel. Valószínűleg olyan érzelmi jelek is felismerhetővé válnak rajta, mint egyes kapcsolatteremtési/kapcsolattartási nehézségek, továbbá hogy az illető reményvesztettnek, esetleg tehetetlennek érzi magát. Az önsértő magatartás a tinédzserek és fiatal felnőttek korosztályára jellemző jobban, de minden korcsoport és mindkét nem érintett. Az önkárosítás gyakran társul olyan pszichés rendellenességekhez, mint a szorongás, a depresszió, a bipoláris zavar, a poszttraumás stressz, a borderline személyiségzavar, a skizofrénia, a különféle kényszerbetegségek (OCD), de egyes evészavarok is. Ha úgy véled, hogy egyik ismerősöd ilyen önsértő viselkedést folytat, akkor azt érdemes igen komolyan venni. Próbálj meg finoman és körültekintően hangot adni aggodalmaidnak, és tanácsold neki, hogy kérjen segítséget (például egy hivatásos keresztény lelki-tanácsadótól, az iskolai tanácsadótól vagy az egészségügyi szolgáltatótól). Ha az önkárosító magatartás jeleit a gyermekén véli felfedezni, akkor konzultálhat az iskolai lelki-tanácsadóval, a gyermekorvosával vagy más egészségügyi szolgáltatóval is (lásd feljebb).
Nyilvánvaló, hogy az önsértés nem egészséges kiút, a pszichológiában használatos kifejezéssel élve, nem egészséges megküzdési mechanizmus. Azt szintén bizton állíthatjuk, hogy Isten ilyet senkinek sem kíván. Az önsértés sem jelenleg, sem pedig a jövőben nem fogja megoldani az ilyen viselkedést kiváltó alapvető problémákat. Mi segíthet tehát az ilyen esetekben?
Először is arra érdemes emlékeztetnünk magunk, hogy nem kell egyedül tapossuk ezt az utat. Különösen fontos tehát, hogy az önsértő magatartást folytató emberek segítséghez folyamodjanak (például egy keresztény lelki-tanácsadóhoz). Bár lehet, hogy az ebben a betegségben szenvedő embertársunk számára ez eleinte ijesztőnek tűnik, de annál szükségesebb, hogy bizalommal engedjen magához közel egy arra érdemes barátot vagy mentort, aki bátoríthatja őt, és segítheti a gyógyulásban. Ha az Ön gyermeke küzd önsértő viselkedéssel, akkor Önnek mint szülőnek is szüksége lehet némi támogatásra a gyógyulás felé vezető úton. Próbálja meg nem annyira magára venni gyermeke küzdelmeit. A harag és csalódottság kifejezése helyett, forduljon együttérzéssel és irgalmas szívvel gyermekéhez. Ne habozzon megbízható barátok-, vagy akár egy lelki-tanácsadó segítségét kérni, akiktől bátorítást kaphat, miközben gyermekét támogatja.
Következő lépésben azt fontos feltárni, hogy mi váltja ki az effajta viselkedést, hogy ezáltal Isten Igéjének el nem múló igazsága pontosan alkalmazható legyen az adott élethelyzetre. Az önsértés ugyanis gyakran a tünet, és nem maga a betegség. Ez a tünet legtöbbször azt jelzi, hogy az adott személy nem tud megfelelően megbirkózni az érzelmeivel, vagy esetleg nem tud feldolgozni egy/több múltbeli bántalmazást vagy traumatikus eseményt. Ugyanakkor szellemi elnyomás tüneteként is felléphet. Isten azonban messze elegendő minden egyes érzelmünk kezeléséhez. Ő nem csupán látja, de át is látja, át is érzi fájdalmunk, és megindul azon. Ha gondolkodásunk fókuszát tudatosan annak az igazságára irányítjuk, hogy ki is Isten valójában, és hogy Ő hogyan lát minket, az nagyban segít életünk hajóját a bukott világunkban is jó partok felé navigálni. Isten ahhoz is elég nagy, hogy minden szellemi igát letörjön rólunk. Erre valójában kizárólag Ő képes, ezért is az a legfontosabb, hogy a Őhozzá forduljunk.
A gyógyuláshoz vezető legnagyobb lépés abban áll, hogy kezdj Jézus Krisztusban mint egyedüli Megváltódban bízni, ha erre még került sor. Ha csak magunkra lennénk utalva, és ha csak rajtunk múlna, akkor minden reménység nélkül, örökre el lennénk választva Istentől. Isten azonban gondoskodott egy útról, ami Őhozzá vezet, hogy élő kapcsolatunk lehessen Vele. Ez az Út maga Jézus Krisztus (János 3:16-18). Jézus teljességgel Isten és teljességgel ember. Ő tökéletes, minden bűn nélküli életet élt. Letette értünk az életét a kereszten, hogy így fizesse meg a mi bűneink árát. Nem sokkal később testben feltámadt, ezzel bizonyítva, hogy Ő pontosan az, Akinek mondja magát, valamint hogy az Ő áldozata elegendő fizetség volt értünk (1.Korinthusbeliekhez 15.:3-7; Filippibeliekhez 2:5-11). Amint Őbelé vetjük a hitünk, Isten gyermekévé válunk (János 1:12-13). Minden, amit Isten ellen tettünk, Általa nyer megbocsátást (Efézusbeliekhez 1:3-10). Ezenfelül megkapjuk a Szent Lelket is, hogy Ő bennünk éljen (Efézusbeliekhez 1:13-14). Isten a Vele való kapcsolatra hív, hívogat minket. Benne nyer csak életünk értelmet és célt. Persze még megtértünk után is nyögjük e világ nehézségeit, de már annak a biztos tudatában, hogy Isten egy napon újjá fogja teremteni a világot (János 16:33; Jakab 1:2-4; 1.Péter 1:6-9; Jelenések 21-22). Nekünk arra nézve is élő reménységünk van, hogy az egész örökkévalóságot az Ő jelenlétében töltjük. Azt is tudván tudjuk, hogy Ő életünk minden napján velünk van (János 14:15-21, 26-27; 16:12-15; Máté 28:20). Sosem vagyunk már többé egyedül!
Még olyanok is küzdhetnek érzelmi nehézségekkel és azok negatív feldolgozási sémáival, így például az önsértéssel is, akik Jézust már elfogadták személyes Megváltójuknak. Szégyenre azonban semmi ok. Isten látja a fájdalmunk, és Ő képes átsegíteni minket azon. Mindig emlékeztetnünk kell magunk arra, hogy ki Isten, és mi kik vagyunk Őbenne. Azt pedig, hogy Ő pontosan ki, illetve hogy Ő hogyan lát minket, az Igét olvasva tudjuk meg. Érdemes a következő igerészeket rendszeresen forgatni: 1.Mózes 1:1, 1.Mózes 16:13, 2.Mózes 3:14, 103. zsoltár, 136. zsoltár, 139. zsoltár, Zsidókhoz 13:5-6, 8, Ézsaiás 40. fejezete, Jakab 1:16-17, 1.János 4:8-10 valamint a Jelenések könyvének 4. fejezete. A Biblia arra is megtanít minket, hogy hogyan öntsük ki szívünket Isten előtt. Minden fájdalmunk imádságban vihetjük színe elé. Erre lásd például a 42. zsoltárt, a 46. zsoltárt, a 62. zsoltárt, Jób könyvét, Jeremiás Siralmai könyvét, az 1.Királyok 19. fejezetét, Habakuk 3. fejezetét, Lukács 11:9-13 igerészét, a Zsidókhoz írt levél 4:14-16 passzusát és az 1.Péter 5:7-et. Isten a hívők családját is a mi javunkra adja, hogy hívő testvéreink által felbátorodhassunk, valamint hogy velük együtt járhassunk az úton (Galátziabeliekhez 6:2, 9-10; Zsidókhoz 10:19-25; Rómabeliekhez 12:15; Jakab 5:13-16; János 13:34-35). Ne szégyelljük tehát hittestvéreink segítségét kérni.
Szintén fontos lesz olyan gyakorlati módszereket találnunk, melyek által felhagyhatunk az önsértő viselkedésformákkal. Az olyan tevékenységek, mint az imádkozás, a naplóírás, a képzőművészeti alkotómunka, a sétálás, a barátok felhívása, a zuhanyzás, vagy egyszerűen csak a sírás megengedése, mind hasznos helyettesítő tevékenységnek bizonyulnak, ha az önbántalmazásra való késztetés újra felmerülne. Egy lelki-tanácsadó szintén segíthet egy jó terv kidolgozásában, amely által megfékezhetjük a önsértő viselkedést, és egyben a jobb megküzdési mechanizmusok elsajátításában, valamint az érzelmi stressz kezelésében is segíthet.
Az önsértés komoly probléma, de mégsem leküzdhetetlen. A gyógyulás és a teljes felépülés Isten segítségével lehetséges, de szeretteink, egyes egészségügyi szakemberek és megbízható lelki tanácsadók szintén elkísérnek minket e folyamatban.
English
A Biblia mit mond az önsértésről / az önsebzésről / az önvagdosásról?
