Kérdés
Mit mond a Biblia a pánikrohamról?
Válasz
A DSM-IV-TR, azaz az Amerikai Pszichológia Társaság (APA) által kiadott diagnosztikai kötet szerint a pánikroham egy “a valós veszély hiányában fellépő intenzív félelem vagy diszkomfort érzet (temporálisan) elkülöníthető időszaka, melyet a 13 szomatikus (testi, fizikai) vagy kognitív tünet közül legalább 4 kísér”. A tünetek közé sorolható a szívdobogás, az izzadás, a hidegrázás, a hőhullámok, a remegés, a test és a végtagok bizsergése, a légszomj, a fulladás-érzés, a mellkasi fájdalom, a hányinger, a szédülés, a valóságtól való elrugaszkodás vagy az attól való teljes elszakadás érzése, a megőrüléstől-, sőt, a haláltól való félelem. A rohamot specifikus hívóingerek, helyzetek válthatják ki (például a nagyobb nyilvánosság előtt való beszéd, múltbéli traumák felidézése stb.), néha viszont úgy tűnik, mintha a semmiből jönne. A pánikroham általában hirtelen lép fel, és nagyjából kevesebb, mint tíz perc alatt el is éri a tetőpontját. A pánikroham bizonyos testi betegségek és egyes mentális zavarok velejárója is lehet. Azok, akik már éltek át pánikrohamot, maguk is tanúsíthatják, hogy mennyire ijesztő lehet egy ilyen esemény.
Az olyan tényezők, mint a fiziológiai sajátosságok, az öröklött tulajdonságok, az egyén temperamentuma, a stressz, valamint bizonyos életélmények mind hozzájárulhatnak a pánikroham kialakulásához. Az esetlegesen szükséges egészségügyi vagy egyéb beavatkozásokat/kezeléseket illetően bölcs dolog tehát orvossal konzultálni. Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a jelenség háttérben a félelem áll: kicsit sem ritka ugyanis, hogy a félelem a roham alatt-, és a rohamok között is jelentkezik – ez utóbbi esetben a következő rohamtól való félelem formájában. Azoknak viszont, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által Isten gyermekeivé váltak, már nincs mitől félniük. Mi már Isten személyére és az Ő Igéjére tekinthetünk, hogy megtanuljuk helyesen kezelni a félelem és a pánik érzését, eredjen az akár konkrét pánikrohamból, vagy az élet más területéről.
A Biblia nem említi név szerint a pánikroham jelenségét, mégis számos olyan élethelyzetet bemutat, amelyek kiválthatják azt. A Biblia sokszor beszámol arról, hogy egyes emberek “félelemmel teltek el”. Ezzel magát a pánik érzését írja le. A pánik állapotában ugyanis teljesen felülkerekedik az emberen a félelem. A Zsoltárok könyvének 55:5-8 igerésze hitelesen adja vissza, hogy milyen érzés egy pánikroham: “Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám...”. Néhány igeverssel később viszont már így ír Dávid: “Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat” (Zsoltárok 55:17-18). Aztán pedig e buzdítással zárja a zsoltárt: “Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz ... én pedig te benned bízom” (Zsoltárok 55:23-24).
Az 55. zsoltár jól rámutat, hogyan reagálhatunk helyesen, mikor félelem fog el minket. Nyomorúságunkban kiáltsunk Istenhez, idézzük fel az Ő változhatatlan jellemét és megingathatatlan hűségét, és bízzunk továbbra is Őbenne! Péter apostol első levelének 5:7 igeverse is ekképp buzdít minket: “Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” Ha letagadjuk, hogy félünk, és úgy teszünk, mintha valójában nem is aggódnánk, vagy ellenkezőleg, ha megszállottan csak a félelmeink körül forgunk, az mind hozzájárulhat ahhoz, hogy szervezetünk pánikszerű reakciót produkáljon. Az Istennel való kapcsolatunk biztonságában félelmeinket minden fenntartás nélkül elismerhetjük. Mivel Jézus Krisztusban már Őhozzá tartozunk, így minden aggodalmunkat bátran az Ő színe elé vihetjük (imában), hiszen Ő elég nagy ahhoz, hogy helyén kezelje azokat. A “ne féljetek” az egyik leggyakoribban elhangzó parancs a Bibliában. Isten nagyon is jól érti, hogy emberként mennyire hajlamosak vagyunk a félelemre. Az evilági élet ugyanis gyakran veszélyes és rémisztő. Istenünknek viszont nem az az akarata, hogy ebben a félelemben éljünk, hanem hogy ehelyett inkább higgyünk Benne (Ézsaiás 35:4; 41:10; Lukács 12:4; 1.Péter 3:14). Amint elkezdjük elsajátítani, hogy hogyan engedjük át mindennapi félelmeink kezelését Istennek, akkor azzal rögtön ki is zárunk egyes olyan ingereket, melyek kiválthatják a pánikrohamot.
Ebbe úgy tudunk a legkönnyebben belefogni, ha tanulmányozni kezdjük Isten jellemét és természetét. Minél jobban megismerjük Őt, annál jobban tudunk bízni Benne. Minél jobban bízunk benne, annál kevésbé fog eluralkodni rajtunk a félelem. Ez – Isten Igéjének rendszeresen tanulmányozásán túl – azt is jelenti, hogy minden nap időt töltünk Vele imádságban, és hittestvéreinkkel is aktív szellemi közösségünk van. Amikor Isten igazságával bástyázzuk körbe magunkat, és megengedjük Neki, hogy Szent Lelke által átformálja szívünket, akkor növekszünk igazán a hitben.
A Filippibeliekhez írt levél 4:4-8 igerésze ma is hasznos tanáccsal szolgál nekünk: “Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! … Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.” Amikor megéljük az Úrban való örömünket, félelmeinket az Úrra bízzuk, hálát adunk Neki, és olyan dolgokra összpontosítunk, melyek Isten szentségét és szépségét tükrözik, akkor a szorongásnak és a pániknak is kevésbé vagyunk kitéve. Sőt, Isten még azt is megígéri, hogy mikor imádságban Hozzá fordulunk, az Ő (természetfölötti) békéje őrzi meg szívünket és elménket.
Jézus a következő mondásával magát a félelmet helyezte fókuszba: “És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában” (Máté 10:28). Ezzel annak tényére hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbb dolog, amitől félünk, csupán átmeneti, örökkévaló következménye pedig nincs. Inkább az Istennel való helyes kapcsolatra kellene gondunk legyen. Rögtön eztán azt ígérte, hogy Ő minden más szükségletünket betölti (Filippibeliekhez 4:19; Máté 6:33). Az egyik módja annak, hogy a fontos dolgokra összpontosítsunk, a Példabeszédek 3:5 igeversének helyes gyakorlati alkalmazása: “Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” Amikor visszautasítjuk azt, hogy korlátozott értelmünk határolja be az általunk megélhető békesség és öröm fokát, akkor máris elindultunk pánikroham szorításából kivezető úton.
English
Mit mond a Biblia a pánikrohamról?
