Kérdés
Mit mond a Biblia a paráznaságról?
Válasz
A paráznaság a házassági szövetség megtartó keretein kívül folytatott minden szexuális visszaélésre vagy tisztátalan szexuális aktusra használt bibliai kifejezés. A paráznaság szót a Biblia szimbolikusan a bálványimádás és a hitelhagyás, vagyis Isten elhagyásának bűneire is foganatosítja.
A magyar fordításban szereplő paráznaság szó a görög porneia szó fordítása (amely kifejezésre vezethető vissza a nyelvünkben is használatos pornográfia szó), ami a Bibliában rendre a házasságtöréshez kapcsolódik. A paráznaság voltaképp egy átfogó, általános kifejezés a szexuális erkölcstelenség legtöbb formájára. A paráznaság fogalma a házasságtörést is magában foglalja, mely - amint azt annak megnevezése is mutatja - azt jelenti, hogy egy házas ember/asszony egy házastársán kívüli személlyel létesít szexuális kapcsolatot. A paráznaság azonban a házasság előtti szexet, illetve a két házasulatlan személy közötti bármilyen szexuális kapcsolat létesítését magában foglalja. A Korinthusbeliekhez írt első levél 5:1 igeversében (a Károli fordítás szerint) kétszer is megjelenik a paráznaság szó. Ott a korinthusi gyülekezet tagjai által megtűrt szexuális bűn leírására használják, névlegesen arra, mikor egy férfi újraházasodott apja feleségével feküdt le.
Pál apostol a Róma 1:29 igeversben említett iszonytató bűnök lajstromára a paráznaságot is felveszi, e kifejezés használatával pedig a szexuális erkölcstelenség minden megnyilvánulását lefedi. Jézus a paráznaságot az ember szívéből fakadó, romlást okozó bűnök listáján említi: "Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás" (Máté 15:19, EFO; lásd még Márk 7:21).
A paráznaság bűne áthágja a hetedik parancsolatot (2Mózes 20:14), melynek rendeltetése a család és a házassági kötelék sérthetetlenségének védelme (volt). Isten a szexet kizárólag a házasságra szánta, a házasságot pedig szent, értékes és megbecsült intézménynek tervezte és alkotta meg. A Biblia arra szólítja fel a férjet és a feleséget, hogy csak egymásnak adják át magukat, máskülönben Isten ítéletével kell szembenézniük: "A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli az Isten" (Zsidók 13:4, SZIT). A szexuális erkölcstelenséget következetesen és egyetemesen elítéli a Szentírás. Akik kitartóan a paráznaság oltárán áldoznak, azok nem fogják örökölni a mennyek országát (1Korinthus 6:9).
A paráznaságtól való tartózkodás azon négy feltétel egyike, amelyet a jeruzsálemi konferencia megkövetelt a pogányoktól ahhoz, hogy felvételt nyerjenek a korai egyházba: "...tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!" (ApCsel 15:29).
A Biblia arra utasítja a hívőket, hogy meneküljenek a szexuális bűn minden fajtájától, beleértve a paráznaságot is: "Nyoma se legyen köztetek semmiféle szexuális bűnnek, romlottságnak, vagy kapzsiságnak, hiszen ezek a dolgok nem illenek Isten népéhez!" (Efézus 5:3, EFO; lásd még 1Korinthus 7:2; 1Thesszalonika 4:3).
A Korinthusbeliekhez írt első levél 6:18 igeversében Pál apostol arról értekezik, hogy a szexuális bűn egyedülálló abban a tekintetben, hogy az a saját testünkön belül elkövetett bűnnek minősül. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik az előző igeversekben felépített tanításhoz - vagyis ahhoz, hogy a hívők Krisztus testének tagjai (12-17. igeversek). Az erkölcstelen szexuális egyesülés sérti a hívő Jézus Krisztussal való misztikus "egy testté" való válását (15. igevers). Hívőként nincs jogunk arra, hogy kényünk-kedvünk szerint bánjunk a testünkkel, hiszen már az Úr testének tagjai vagyunk. A paráznaság ellentétes a Jézusban kapott új-emberi természetünkkel és identitásunkkal. Pál apostol a továbbiakban azt is kifejti, hogy a keresztény ember teste a Szent Lélek temploma, vagyis egy olyan szent hely, ami Jézus Krisztus tulajdona (19. igevers). Azt is érdemes észbe venni, hogy Isten jó és igaz cselekedetekre váltott meg minket, nem pedig bűnre (Efézus 2:10).
A Szentírás mind az Ó-, mind az Újszövetségben átvitt értelemben arra használja a paráznaság szót, hogy általa írja le Isten népe bálványimádás és szellemi hűtlenség általi megromlását. Izráelt és az egyházat egyaránt az Úr feleségeként, Krisztus menyasszonyaként ábrázolja az Írás. Amikor Isten népe bálványimádásba és hűtlenségbe csúszik alá, akkor ezen a bűnét "paráznaságnak" nevezi az Ige (Jeremiás 2:20-36; Ezékiel 16:15-43; Jelenések 2:14, 20-22; 17:1-18; 18:2-9).
English
Mit mond a Biblia a paráznaságról?
