Kérdés
Elnézi-e a Biblia a rabszolgaságot?
Válasz
Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a rabszolgaságra, mint valami múltbeli dologra. Ugyanakkor becslések szerint ma 12 millió ember él a rabszolgaság uralma alatt: kényszermunkán, szexkereskedelemben, örökölt tulajdonként stb. A bűn rabszolgaságából megszabadult emberként Jézus Krisztus követőinek kellene a rabszolgaság elleni harc legelszántabb élharcosainak lennie. Felmerül viszont a kérdés, hogy a Biblia miért nem emeli fel a szavát a rabszolgaság ellen. Miért tűnik úgy, hogy a Biblia támogatja a rabszolgaság intézményét?
De a Biblia nem ítéli el kifejezetten a rabszolgaságot. Útmutatást ad arról, hogy miként kell a rabszolgákat kezelni (5 Mózes 15:12–15; Efézus 6:9; Kolossé 4:1), de nem helyezi törvényen kívül a rabszolgaságot. Sokan ezért úgy vélik, hogy a Biblia a rabszolgaság minden fajtáját elnézi. Megfeledkeznek róla, hogy a bibliai időkben a rabszolgaság nagyban különbözött a világ számos táján az elmúlt néhány évszázadban bevett gyakorlattól. Akkoriban a rabszolgaság nem kizárólag az etnikai hovatartozáson alapult. Az emberek nem nemzetiségük vagy bőrszínük miatt lettek rabszolgák. A rabszolgaság akkor sokkal inkább társadalmi státuszt jelentett. Az emberek eladták magukat rabszolgának, ha nem tudták kifizetni az adósságukat, vagy nem tudtak gondoskodni a családjukról. Az Újszövetségi időkben olykor orvosok, ügyvédek, sőt még politikusok is valaki más rabszolgái voltak. Voltak olyanok is, akik tudatosan választották a rabszolgaságot, hogy a szükségleteiket az Uruk töltse be.
Az elmúlt évszázadokban a rabszolgaság gyakran kizárólag a bőrszínen alapult. Az Egyesült Államokban sok feketét etnikai hovatartozása miatt tartottak rabszolgának; sok rabszolgatartó valóban úgy gondolta, hogy a feketék alacsonyabb rendű emberek. A Biblia a legegyértelműbben elítéli az etnikai alapú rabszolgaságot. Gondoljunk csak a zsidók rabszolgaságára Egyiptom földjén. A zsidó népnek nem volt választási lehetősége; azért voltak rabszolgák, mert zsidók voltak (2 Mózes 13:14). Az Egyiptomra küldött csapások jól szemléltetik, mit gondol Isten az etnikai alapú rabszolgaságról (2 Mózes 7–11). Tehát a Biblia igenis elítéli a rabszolgaság bizonyos formáit. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy egyéb formáit pedig engedélyezi. Az a kulcs gondolat, hogy a Biblia által engedélyezett rabszolgaság semmilyen módon nem emlékeztet az etnikai alapú rabszolgaság intézményére, ami az elmúlt évszázadokban megfertőzte a világot.
Továbbá mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli az „emberrablást”, ami Afrikában a XIX. században történt. Az afrikaiakat rabszolgavadászok gyűjtötték össze, akik eladták őket rabszolga-kereskedőknek, akik elvitték őket az Újvilágba, hogy ültetvényeken és farmokon dolgozzanak. Ez a gyakorlat undorító Isten előtt. Sőt, a mózesi törvényekben halál járt az ilyen bűncselekményekért: „Ha valaki embert rabol el, akár eladta már, akár még nála van, halállal bűnhődjék” (2 Mózes 21:16). Ehhez hasonlóan az Újszövetségben a rabszolga-kereskedők „a törvényszegők és az engedetlenek” közé soroltatnak, és ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az apa- és anyagyilkosok, embergyilkosok, paráznák és fajtalanok, hazugok és hamisan esküvők (1 Timóteus 1:8–10).
Egy másik fontos tény az, hogy a Biblia célja az üdvösség felé való útbaigazítás, nem pedig a társadalom megreformálása. Gyakran belülről kifelé közelít a dolgokhoz. Ha valaki az üdvösség befogadása által megtapasztalja Isten szeretetét, irgalmát és kegyelmét, akkor Isten megváltoztatja a lelkét, azaz a gondolkodásmódját és cselekedeteit. Aki pedig átélte, hogy Isten megváltás-ajándéka szabadulást hozott neki a bűn rabszolgaságából, és miközben Isten megváltoztatja a lelkét, rá fog jönni, hogy egy másik emberi lény rabszolgasorsba való taszítása helytelen. Aki ténylegesen megtapasztalta Isten kegyelmét, az viszonzásul kegyes lesz másokhoz. A Bibliában ez a gyógyír található a rabszolgaság felszámolásához.
English
Elnézi-e a Biblia a rabszolgaságot?
