Kérdés
Hogyan reagáljon a keresztény hívő a Pride-hónapra?
Válasz
Az elmúlt évtizedek során a "Meleg Büszkeség Hónapja" a teljes ismeretlenségből jelentős kulturális eseménnyé nőtte ki magát, különösen az Egyesült Államokban. Amerikában a június hónap lett kijelölve a szexualitás és a nemek nem hagyományos kifejeződéseinek a megünneplésére. A Meleg Büszkeség Hónapja a magukat az LMBTQ-közösség tagjaként azonosító személyek (hozzájárulásának) elismerésére szintén törekszik. Hasonlóan, mint egyes más kulturális kérdések tekintetében, a keresztények ezt illetően is megosztottak, nem igazán tudva, hogy hogyan reagáljanak helyesen a Pride-hónapra. Hívőként mindenképp fontos, hogy kiálljunk a bibliai eszmék mellett. Nem szabad ünnepelnünk azt (vagyis azon bűnöket), amit a Szentírás elítél. Az evangélium örömhírének terjesztését ugyanakkor kicsit sem szolgálja, ha a keresztények még maguk is rátesznek egy lapáttal a hitről alkotott egyébként hamis világi sztereotípiákra. Amikor a szexualitás és a nemiség kérdéseit bibliaellenes kulturális nézetek szemüvegén keresztül vizsgálják, a legtöbb keresztény számára a legtanácsosabb eljárás a "lelkiismereti szabadságra" való hivatkozás taktikája, hasonlóan mint mikor valaki lelkiismereti okokra hivatkozva tagadja meg a katonai szolgálatot: ez esetben ez a Pride-hónap eseményein való aktív részvétel udvarias, békés, de határozott elutasítását jelenti, anélkül, hogy másoktól is megkövetelnénk azt, hogy a mi példánkat kövessék.
Ahogy azt annak a neve is sugallja, a Pride-rendezvénysorozatnak az az alapvetése, hogy a még nem is olyan régen erkölcstelennek tartott viselkedésmintákat és attitűdöket üdvözölni, sőt, körberajongani kell, ahelyett, hogy kritikával illetnénk azokat. A Pride-hónap eseményeinek azonban nem ez az egyetlen célja; az aktivistáknak az is feltett szándékuk, hogy emlékeztessék az embereket arra, hogy az LMBTQ-eszmékkel azonosuló személyeket a történelem fontos személyei, világunk aktív alakítói között is találunk. Ebben a hónapban gyakoriak az olyan események, mint a felvonulások és a gyűlések. Egyes városokban meleg-büszkeségzászlókat – a homoszexualitást és a transzneműséget jelképező színes sávok sorozatát – lobogtatnak. A Meleg Büszkeség Hónapjának koncepciója azonban erősen kommercializált; számos vállalat használja a Meleg Büszkeség Hónapjának képeit termékei csomagolásán, reklámokban, sajtóközlemények illusztrációjánál, a közösségi médiákban, és így tovább. Még az LMBTQ-közösségen belül is vannak, akik ezen fejlemények láttán felemelik szavukat, hiszen azokat egy fogyasztói csoport igényei őszintétlen kiszolgálásának-, merő alakoskodásnak tartják ezt az érintett cégek részéről.
A "meleg büszkeséget" támogató reklámok, zászlók, nyilatkozatok, és nyilvános események össztüzében a Biblia-hívő keresztény ember gyakran érzi úgy, hogy tennie vagy mondania kellene valamit annak érdekében, hogy valamiképp ellensúlyozza ezt az egy hónapig tartó hype-hullámot. A Pride-hónap során propagált és támogatott (szexuális) magatartást, attitűdöt a Szentírás súlyos bűnnek minősíti (1Korinthus 6:9-11). Az Ige arra szólít fel minket, hogy világos szavakkal szóljuk az igazságot (Példabeszédek 12:16). Ugyanakkor ugyanezen Biblia a tapintatosságra, a józan ész és megfontoltság által vezérelt cselekedetekre éppígy felszólít minket (Példabeszédek 18:6; Máté 10:16). Sajnos túlságosan könnyű gyümölcstelen vitákba bocsátkozni, és így végül frusztráltan elválni – a vitában érintett mindkét fél számára (Példabeszédek 29:9). Szavainkat és tetteinket azonban inkább a megfontoltság-, mintsem az állhatatlanság kell vezérelje (Példabeszédek 15:1).
A keresztények végső soron arra hivatottak, hogy az Út, az Igazság és az Élet tanúi legyenek (János 14:6; ApCsel 1:8). Kötelességünk az arra fogékonyak, és az az iránt érdeklődők számára felmutatni az igazságot (Máté 28:19). A nem-hívő embertársainkat nem törhetjük bele a Biblia erkölcsi sztenderdjének képzeletbeli kerekébe (1Korinthus 2:14). A nyugati kultúra már régóta magáévá tette a házasság előtti szexet-, a drog- és alkoholfogyasztást-, valamint az általános erkölcsöt illető olyan nézeteket, amelyek ellentétesek a bibliai világnézettel. Az, hogy egy bűnös, bukott világ csak tovább hanyatlik, kicsit sem meglepő, hanem épp, hogy várható (Róma 1:24-31). Ahelyett, hogy a Pride-hónaphoz hasonló dolgoknak erőnek erejével "állnánk ellen", vagy azt "megállítani" próbálnánk, a keresztény hívek azt kell szem előtt tartsák, hogy mit jelent ebben a világban lenni, anélkül, hogy ebből a világból valók volnánk (János 17:11; 18:36).
Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy a Pride-hónapra adott a legjobb keresztény reakció az udvarias távolmaradás. Jézus követőinek el kell utasítsák azt, hogy bármi közük legyen a "Pride-rendezvényekhez". Hivatottak vagyunk az igazságot szeretetben szólni, ha csak lehetőségünk nyílik arra (Efézus 4:15). Jó, ha világosan artikuláljuk, hogy miért nem támogathatjuk a "Pride" népszerűsítése mögött álló eszméket vagy vélt igazságokat. Azt viszont el kell kerüljük, hogy pontosan azt adjuk a világi kultúra képviselőinek, ami után úgy lihegnek: muníciót, amivel a gyűlölködő intolerancia hamis vádjával illethetik az evangélium tanításait (1Péter 3:15-17). Az persze elkerülhetetlen, hogy egyesek megbotránkozzanak az alázattal és szeretettel kimondott igazságon (1Péter 4:4) – ez viszont nem azt jelenti, hogy velünk (az üzenet puszta közvetítőjével)-, hanem hogy Istennel (vagyis az üzenet szellemi forrásával) állnak konfliktusban (Galata 1:10).
A hívők nem tudják megváltoztatni (a világban uralkodó) szexualitással kapcsolatos kulturális nézeteket azzal, hogy magát az átfogó értelemben vett kultúrát próbálják megváltoztatni. Mindössze annyit tehetünk, hogy igyekszünk az egyes személyeknek baráti jobbot nyújtani (Zsidókhoz 8:10-12; Róma 14:11-12), onnantól pedig átengedjük a Szent Léleknek a munkát. Ha megnyerően és szeretetteljesen lépünk fel, akkor azok, akik gyűlölködéssel reagálnak, már csak magukra vethetnek (Példabeszédek 9:8; Zsoltárok 109:1-5). Akár a szentséget, akár a romlottságot választja a minket körölvevő kultúra, a mi küldetésünk változatlan: bűnbánatra hívni a bűnösöket (Lukács 5:32). A társadalomtól egyszerűen nem várhatjuk el, hogy ezt megtegye helyettünk (Józsué 24:15).
A Meleg Büszkeség Hónapja mögött meghúzódó gondolatiság, eszmeiség mélyen erkölcstelen. A bűnt inkább siratni, mint sem ünnepelni kell (Róma 1:32). A Meleg Büszkeség Hava "büszkeségének" semmi köze az istenfélelembe ágyazott, boldog megelégedettséghez (Galata 6:4; 2Korinthus 7:4). Az erkölcstelenséggel való arrogáns kérkedés a "büszkeség" azon minősített esete, amely Isten ítéletét vonja maga után (Példabeszédek 8:13; 16:8-9; Zsoltárok 10:4).
Az persze a legkevesebb, hogy a keresztény hívő sosem vesz aktívan részt egy olyan dologban, ami égbekiáltó módon szembeszegül Istennek (ApCsel 5:29), még akkor sem, ha a Pride Hónapra vonatkozó világi elvárásokkal való dacolás társadalmi és akár jogi következményekkel is járhat. Ha a Lélek arra vezérli a keresztény hívőt, akkor az mindig készen kell álljon megalapozott magyarázatot adni nézetei alátámasztására (1Péter 3:15-17), és arra, hogy miért lenne bölcs dolog, ha mások is követnék azokat. Attól viszont tartózkodnunk kell, hogy félelemmel, sőt, pánikszerűen reagáljunk, mikor úgy érezzük, hogy "vesztettünk" , és a kultúra elfordul Istentől.
Péter apostol első levelének 4:14-19 (Károli 2011) hatékonyan foglalja össze ezt a szemléletet:
“Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok az Istennek és a dicsőségnek Lelke. De senki se szenvedjen közületek mint gyilkos vagy tolvaj vagy gonosztevő vagy más dolgába avatkozó. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén. Ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig menekül meg, hova lesz az istentelen és a bűnös? Azért akik az Isten akaratából szenvednek, jót cselekedve ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek.”
English
Hogyan reagáljon a keresztény hívő a Pride-hónapra?
