Kérdés
Miért félt Illés Jézabeltől?
Válasz
Illés épp élete egyik legnagyobb "csúcs-élményét" élte át, amikor a Kármel-hegyen legyőzte a Baál prófétáit. Imájára tűz szállt le az égből, Izráel népe nyilvánosan elismerte az Urat, a hamis prófétákat pedig mind megölték. Ezt az élményt azonban a félelem és a kudarc epizódja követte életében: a próféta megijedt, és az életét kellett mentse Jézabel királynő elől. Ennek okát az 1Királyok 19:1-2-ben olvashatjuk: "És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig."
Ez a halálos fenyegetés arra késztette Illést, hogy egy teljes napi járóföldre a pusztába meneküljön (1Királyok 19:4). Bekövetkezett, hogy Illés annyira elcsüggedt, hogy a halálra vágyott: "...könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!" (4. igevers).
Válaszul az Úr egy angyalt küldött, aki ételt és italt vitt a prófétának annak lefekvése előtt és felkelte után. A pihenés és táplálék után Illés negyvennapos útra indult a Hóreb hegyére, hogy ott találkozzon az Úrral (1Királyok 19:6-8). Mikor megérkezett oda, az Úr azt kérdezte Illéstől, hogy ugyan miért menekült ilyen távoli helyre. Illés válasza sokatmondó volt: "...elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek." (10. igevers). Illés úgy tekintett magára, mint valami magányos farkasra, aki egyedül védelmezi Isten nevének dicsőségét Izraelben. Úgy tűnhetett, hogy Jézabel végleg megnyerte a harcot, így Illés elmenekült.
Illés Istennel való beszélgetése során a Hóreben az Úr három fontos feladatot adott neki. Először is, Illésnek fel kellett kenni Hazáelt Szíria királyává (1Királyok 19:15). Másodszor, Jéhut Izráel királyává kellett kenje (16. igevers). Harmadszor, Elizeust prófétának kellett felkenje, aki (egy nap) az ő helyébe lép majd (16. igevers).
Ezek a vezetők aztán segítették Izráelt abban, hogy elforduljon a bálványimádás gonoszságától, és előremozdították Akháb és Jézabel gonosz vérvonalának teljes elpusztítását: "És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg" (1Királyok 19:17). Illés halálos csapást mért a Baál-imádatra Izraelben, az általa felkent három férfi pedig el is távolította a bálványimádás e sajátos formájának megmaradt maradványait.
Ezen túl azonban Istennek egy vigasztaló jó szava is volt Illéshez. Abban az időszakban, amikor a próféta annyira egyedül érezte magát, Isten így szólt hozzá: "De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt" (1Királyok 19:18). Illés azt hitte, hogy ő az egyetlen, aki hűséges maradt az Úrhoz, így nagy vigaszt jelentett számára annak tudata, hogy több ezren vannak még, akik soha nem hajoltak meg a Baál előtt.
English
Miért félt Illés Jézabeltől?
