Kérdés
Hogyan értsük azt pontosan, hogy maga Isten a mi menedékünk?
Válasz
A mai cikkünk bevezetésképp először is vizsgáljuk meg magunkat, hogy a menedék szó hallatán milyen képzetek merülnek fel bennünk! Talán egy tiszteletet parancsoló, nagy épület képe jelenik meg lelki szemeink előtt, melynek ajtajait erős zárak védik. Esetleg egy szilárd falú erődítményre gondolunk, vagy csupán egy egyszerű kis rögtönzött sátorra, ami eső és vihar idején is szárazon tartja lakóját. Idézzük bármelyik képet is képzeletünkbe, mindegyik felsorolt menedékben közös, hogy az ember biztonságot keres bennük. Mikor tehát a Szentírás úgy hivatkozik Istenre, mint a menedékünkre, akkor pontosan arra utal, hogy Istenünk az a biztos pont, Akiben védelemre lelhetünk, mikor összecsapnak fejünk felett a hullámok.
Ha Istenre mint menedékünkre tekintünk, akkor az Őbenne nyert bizalom szoros kötelékében mind nagyobb szabadságra lelünk majd. Sem szellemi-, sem pedig fizikai értelemben nem kell elképzelt vagy valós helyzetektől tartanunk. Olyan helyzet nemes egyszerűsséggel úgysem létezik, ami ne állna Isten irányítása alatt. A legjobb hely tehát, ahol valaha is lehetünk, az az Ő szárnyainak árnyéka. "Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen" — tesz bizonyságot Isten Szent Lelke (Példabeszédek 18:10).
Az elhangzottakból az a kérdés következik, hogy pontosan "hogyan válhat Isten menedékemmé"? Talán egyszerűbb feladatnak tűnik egy az érzékeink által is megragadható fizikai menedéket elképzelnünk, amely külső fenyegetettség idején is képes minket megvédeni. Hogyan válhat azonban a szemeinkkel nem látható Istenünk menedékünkké?
Dávid király gyönyörűen példázza, hogy milyen az az ember, aki Istent választotta menedékéül. A meglehetősen szerény körülmények közül származó király életének több szakaszában is arra kényszerült, hogy olyan olyan emberek elől meneküljön, akik az életére törtek. A kegyelem által erős Istenében azonban mindig védelmet talált. "Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van. Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela" (Zsoltárok 62:7-8). Mégis hogyan válhat Isten menedékünkké — tesszük fel a kérdést, mit kell nekünk tennünk ezért? Egyszerűen kérnünk kell rá! Isten Szent Lelke ma is így szól hozzánk Dávid ihletett sorain keresztül: "öntsétek ki előtte szíveteket". Dávid maga is mindig így tett. Életének minden történését és szíve minden gondolatát Isten elé tárta, mikor ismételten arra kérte Őt, hogy járjon közbe érdekében. Menedékünket tehát akkor fogjuk Istenben megtalálni, ha oltalmat kizárólag Tőle remélünk, és teljes szívből Őbenne bízunk.
Ézsaiás próféta napjaiban Izráel vezetői — Dávid példájával ellentétben — Istenen kívül keresték biztonságukat. Ézsaiás próféta könyvének 28:15 igehelyén annak lehetünk tanúi, amint Isten hiábavaló reményükért inti meg mindazokat, akik így szólnak ágyasházaikban: "...Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki [benne] hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket" (Ézsaiás 28:16-18). Lehet, hogy csábítóan hat ránk, hogy biztonságunkat ne Istenben, hanem más dolgokban keressük, ezekben azonban egy közös vonás van, mégpedig hogy általuk csak hamis biztonságérzetbe ringatjuk magunkat. Isten az egyetlen igaz védelmünk, amit valaha is találhatunk, felette való jónk nincs.
A mi menedékünk maga Isten. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Isten sosem engedi meg, hogy veszélyes helyzetekbe kerüljünk, vagy azoknak kitegyük magunkat. Jézus annak ellenére is hajóba szállt tanítványaival, hogy jól tudta, egy vad vihar van készülődőben. Mikor aztán a vihar már valósággal tombolt, és a tanítványok az életüket féltették, akkor Jézus Krisztus puszta szavával csendesítette le a tengert (Máté 8:23-27). Mikor Isten akarata szerint járunk, akkor még a legveszélyesebb helyzetben is nyugodtak maradhatunk jól tudván, hogy Isten mindig velünk van.
Számos alkalommal megesett, hogy Isten Izráel fiait hadászatilag sokkal fejlettebb-, számbéli fölényben lévő sereggel szemben is győzelemre vitte. Erre azonban csak akkor került sor, mikor teljes szívből engedelmeskedtek Neki, és Istenre bízták magukat (lásd Józsué könyvének 6. és 8. fejezetét). Az Úr Jézus Krisztus ma is így szól hozzánk: "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot" (János 16:33).
Bármilyen helyzetben találjuk is magunkat, a legbiztonságosabb helyet mindig Isten életünkre néző tökéletes akaratának védernyője alatt leljük. Az Úr így ígéri meg, hogy minden helyzetben menedékünk és oltalmunk lesz: "...Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?"(Zsidókhoz 13:5-6).
English
Hogyan értsük azt pontosan, hogy maga Isten a mi menedékünk?
