Kérdés
Mi Isten akarata?
Válasz
Az ember akarata elég célratörő: amikor szeretnénk, hogy valami történjen, „akarjuk", hogy megtörténjen; amikor teszünk valamit, azzal kifejezzük „akaratunkat" az adott ügyben. Isten akarata ennél összetettebb. Ami azt illeti, a teológusok Isten akaratának három különböző aspektusát különítik el: szuverén (elrendelő), kijelentett (érzékelt) és diszpozíciós akaratát.
Isten szuverén vagy elrendelő akaratát „rejtett" akaratnak is nevezik. Szuverén abban a tekintetben, hogy Isten a világegyetem szuverén ura, aki eldönti, hogy mi történjen. Elrendelő abban a tekintetben, hogy magában hordozza Isten rendeléseit. Rejtett abban a tekintetben, hogy általában nem vagyunk ennek tudatában, amíg az elrendelt dolog be nem következik. Semmi sem történik Isten szuverén akaratán kívül. Például, Isten szuverén akaratának része volt, hogy Józsefet Egyiptomba vigyék, a fáraó börtönében sínylődjön, megmagyarázza a király álmát, majd végül megmentse népét az éhínségtől, és mindenki tisztelje (1Mózes 37-50). Az elején József és a testvérei előtt teljesen ismeretlen volt Isten akarata ez ügyben, de terve lépésről lépésre egyre világosabban kibontakozott. Amikor az Efézus 1:11 azt mondja Istenről, hogy „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik", akkor Isten szuverén és elrendelő akaratáról beszél. Isten maga beszél a szuverén akaratáról az Ézsaiás 46:10-ben: „Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik." Mivel Isten szuverén, akarat sosem hiúsulhat meg.
Isten szuverén vagy elrendelő akaratát még két részre lehet osztani: hatékony és megengedő akaratra. Erre az elkülönítésre azért van szükség, mert Isten nem mindent maga „okoz", hogy megtörténjen. Bizonyos dekrétumok hatékonyak (azaz: közvetlenül véghezviszik Isten vágyának beteljesülését); mások viszont megengedőek (azaz: lehetővé teszik, hogy Isten vágya közvetett módon teljesüljön). Mivel Isten szuverén, legalább „megengedő" formában minden eseményben és történésben részt kell vennie. Szuverén akaratából megengedi, hogy olyan dolgok is megtörténjenek, amelyek neki nem tetszenek. Visszatérve József és testvéreinek példájára, Isten az elrendelő akaratával megengedte, hogy Józsefet elrabolják és rabszolgának adják. Isten megengedő akarata teret adott József testvéreinek a bűnre, hogy egy nagyobb jót hozzon ki belőle (ld. 1Mózes 50:20). Valahányszor Józseffel jogtalanul bántak, Istennek lett volna hatalma közbelépni, de inkább „megengedte" a bűnt, és ebben az értelemben szuverén módon „akarta", hogy megtörténjen.
Isten kijelentett vagy érzékelt akarata nincs elrejtve előlünk. Isten akaratának ezen vonatkozása azt takarja, hogy bizonyos dolgokat kijelent számunkra a Bibliában – például a törvényeket egyértelműen kijelenti. „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben" (Mikeás 6:8). Isten kijelentett akarata megmondja számunkra, hogy mit tegyünk vagy ne tegyünk. Például tudjuk, hogy Isten azt akarja, hogy szeretetben szóljuk az igazságot (Efézus 4:15), térjünk meg és forduljunk Istenhez (Apostolok Cselekedetei 3:19). Az Isten kijelentett akarata, hogy ne kövessünk el házasságtörést (1Korinthus 6:18) vagy ne részegeskedjünk (Efézus 5:18). Isten kijelentett akarata folyamatosan „bölccsé teszi az együgyűt" (Zsoltárok 19:8).
Isten kijelentett akaratának kötelesek vagyunk engedelmeskedni, azonban van lehetőségünk engedetlenkedni is. Isten kijelentett akarata Ádám és Éva számára az volt, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, gondozzák a kertet, hajtsák uralmuk alá a földet, és ne egyenek egy bizonyos fáról (1Mózes 1-2). Sajnos ők azonban fellázadtak Isten kijelentett akarata ellen (1Mózes 3). Az elszenvedett következmények azt mutatják, hogy nem volt mentség a vétkükre. De nem mondhatjuk, hogy a bűnünk egyszerűen teljesítette Isten szuverén akaratát, mert ez nem ment fel minket. Isten akarata volt, hogy Jézus szenvedjen és meghaljon, de azokat, akik felelősek voltak a haláláért, felelősségre is vonták (Márk 14:21).
Isten diszpozíciós akarata az „attitűdjére" vonatkozik: mi tetszik neki és mi nem. Például, Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére" (1Timóteus 2:4). Ez Isten diszpozíciós akarata az elveszettekkel kapcsolatban. Azt szeretné, hogy üdvözüljenek (ha nem szeretné, akkor nem küldte volna el az Üdvözítőt). Noha Isten azt szeretné, hogy mindenki üdvözüljön, mégsem üdvözül mindenki. Különbség van tehát Isten diszpozíciós akarata és a szuverén akarata között.
Összefoglalva, Isten akaratának három aspektusa van: 1) Isten szuverén akarata a megmásíthatatlan rendelkezésekben nyilvánul meg. Elrendelte, hogy legyen világosság, és lett (1Mózes 1:3). Ez egy jó példa a hatékony akaratra. Ugyanakkor megengedte Sátánnak, hogy Jóbnak szenvedést okozzon — ez példa a megengedő akaratára. 2) Isten kijelentett akarata tartalmazza a törvényeket, amelyeket nekünk adott, hogy ezekben járjunk és szentek legyünk. Van lehetőségünk (de nincs jogunk) ezeket a parancsolatokat megszegni. 3) Isten diszpozíciós akarata az ő attitűdje. Isten olykor olyasmit rendel el, ami nincs tetszésére, mint például a gonoszok halála (ld. Ezékiel 33:11).
English
Mi Isten akarata?
