Kérdés
Istennek valóban jó humorérzéke van?
Válasz
Mivel Isten az embert saját képére teremtette, és mivel az ember rendelkezik humorérzékkel, így ez jelzi, hogy Istennek is kell legyen humorérzéke (1.Mózes 1:27). Az ember a mulatságos események észlelésére és előidézésére is képes. A humorérzék egy meghatározása akár így is hangozhatna: "A humorérzék egy olyan képesség, mely által a mulatságos dolgok felfogására és kifejezésére vagyunk képesek, amely egyáltalán lehetővé teszi számunkra, hogy kedveljük a humort." Ha tehát az, hogy az emberiség humorérzékkel rendelkezik, egy általános érvényű kijelentés, akkor a jó humor értése, és annak művelése Isten tulajdonságai közé kell tartozzon. Isten hozzánk hasonlóan (persze messze magasabb szinteken) képes a humort felfogni, kifejezni, és képes a humort szeretni. A mai kérdésünk inkább azt a nehézséget rejti, hogy az emberek más és másképpen vélekednek arról, hogy valójában mi humoros. Arról nem is beszélve, hogy a bűnös ember által viccesnek ítélt dolgok cseppet sem szórakoztatják a szent és tökéletes Istent. A korunkban és napjainkban viccesnek nevezett dolgok tetemes része valójában nem is humoros, hanem legtöbbször csak durva vagy nyers. Keresztény ember jobban teszi, ha ilyesmivel semmilyen közösséget nem vállal (Kolossébeliekhez 3:8). Létezik olyan állítólagos "humor" is, ami kizárólag embertársunk megalázására irányul, vagy konkrétan kárára megy. Az ilyen megnyilvánulások ellentétesek a Biblia szellemével (Kolossébeliekhez 4:6; Efézusbeliekhez 4:29).
Isten humorának egyik példája abból a korból származik, mikor az izraeliták már babonás módon, mintegy túlméretes szerencsehozó talizmánként, kezdték el használni a szövetség ládáját, és a csatáikba is magukkal vitték. Mikor azonban saját fejük után mentek, és úgy rugaszkodtak neki az ellenségnek, hogy Isten arra nem adott engedélyt, akkor az Úr nem biztosította katonai sikerüket. A számos ilyen alkalom közül egyszer megesett, hogy Isten hagyta, hogy a szövetség ládája a filiszteusok kezére kerüljön. Ezzel a fordulattal igencsak letörte az izraeliták önhitt büszkeségének szarvát, lévén hogy ez az esemény nagy tekintélyveszteséget jelentett nekik a filiszteusok előtt. A filiszteusok hazaérkezve a ládát bálvány-istenük, Dagon templomában, szemben Dagonnal, a tenger és a kereskedelem istenségével állították ki. Mikor azonban másnap a templomba értek saját istenüket a szövetség ládája előtt leborulva találták. Mi mást tehettek volna, nyomban felállították. Másnap reggel azonban ugyanebben a pozícióban találták kő és érc istenüket azzal a különbséggel, hogy most már mindkét keze is le volt törve, mintegy félreérthetetlen jelét adva annak, hogy Dagonnak semmilyen hatalma sincsen Ábrahám, Izsák és Jákób Istene fölött (1.Sámuel 5:1-5). Az a visszafogott és mégis éles stílus, mellyel Isten finoman érzékeltette, hogy milyenek a valós erőviszonyok a fény és a sötétség között, igencsak vicces.
A következő bibliai passzusban Isten azon emberek vak dühén nevet, akik balgatagok lévén ellenszegülnek az Ő tökéletes akaratának. Így olvassuk az igét: "Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg? Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet" (Zsoltárok 59:7-8). A második zsoltár ehhez hasonlóan arról számol be, amint Isten kineveti azon emberek epével elegy ellenkezését, akik fellázadnak az Ő királyi mivolta ellen (4-5.vers). Isten szemében ők legrosszabb esetben is csak durcás és dacos kisgyerekeknek tűnnek, akik úgy megharagudtak apura, hogy világgá mentek, és nagy felindulásukban egészen a szomszéd idős néni házáig jutottak, ahol most teljes erejükből, igen látványosan duzzognak. Persze nem akarjuk nagyon elviccelni ezt a dolgot, ugyanis amennyiben ezek az emberek haláluk napjáig megragadnak ebben az állapotban, úgy nem lesznek képesek elfogadni Isten kegyelmi ajándékát, és elkárhoznak. Arról azonban szabad szót ejtenünk, hogy az már önmagában véve is kicsit komikus, hogy a véges, gyarló ember milyen sokszor képzeli be azt, hogy felveheti a mindenható és mindentudó Istennel a harcot. Isten csak szelíden megmosolyogja az ilyen badarságot, és már nyújtja is megváltó jobbját a bolondságukban vakká és süketté lett emberek felé, hiszen Ő sosem leli örömét az elvesző halálában, hanem mindig az az akarata, hogy az összes ember megtérjen Őhozzá, és éljen (Ezékiel 33:11; Máté 23:37-38).
A humor egy erősen helyzetfüggő médium, hiszen nem ugyanazt a viccet meséljük barátainknak, mint mondjuk a munkahelyünkön. Olyan helyzetek is vannak, melyekben a humornak semmi keresnivalója sincs, így például mikor valaki elvesztette egyik hozzátartozóját. Mivel Isten szemszögéből óriási jelentősége van annak, hogy hit által mindenki megragadja megváltó ajándékát, az üdvösségünk terén a humornak nincs helye, mert a lelkünkre-, és nem pedig babra megy a játék. Jól tesszük tehát, ha a jó és visszafogott humor mellett, életünk egyik fő jellemzőjévé a szellemi és fizikai józanságot tesszük. Legyen mindegyikünknek olyan szíve, hogy újonnan kapott életünkkel ott és úgy szolgáljuk Urat, ahol és amire Ő elhívott minket (Thesszalonikabeliekhez 5:6, 8; Tituszhoz 2:2, 6). Ámen!
English
Istennek valóban jó humorérzéke van?
