Kérdés
Hogyan vehetem biztosra, hogy Isten hangját hallom, és nem Sátánét, vagy a saját gondolataimat?
Válasz
Az élet tele van olyan döntésekkel, amelyekre a Bibliában nem találunk abszolút, pontosan a témába vágó, konkrét útmutatást. Napi hány órát tölthessenek gyerekeim a villódzó képernyők előtt? Szabad bizonyos videojátékokkal játszani? Vajon szabad-e randiznom a munkatársammal? Rendben van az, ha ma nem megyek dolgozni, mert előző este túl sokáig fennmaradtam, és most fáradt vagyok? Mindannyiunknak van fogalma arról, hogy mi a helyes, de hogyan vehetjük biztosra, hogy egy-egy adott gondolat Istentől származik? Isten hangját hallom, vagy csak magamat visszhangzom? Vagy ami még rosszabb, lehet, hogy valójában a Sátán kísértő beszédét hallom, amit a Szent Lélek vezetésének álcáz? Néha nehéz Isten vezetését saját gondolatainktól megkülönböztetni. És mi van, ha a egyes késztetéseink tényleg lelkünk ellenségétől származnak, nem pedig Istentől? Hogyan ejtsünk foglyul "minden gondolatot", hogy azok Jézusnak engedelmeskedjenek (2.Korinthusbeliekhez 10:5), amikor még abban sem lehetünk biztosak, hogy az egyes gondolatok pontosan honnan jönnek?
Isten leggyakrabban a Biblián-, vagyis az Ő ihletett Igéjén keresztül kommunikál velünk, amelyet hosszú évszázadokon keresztül mind a mai napig megőrzött számunkra. Az Ige által szentelődünk meg (János 17:17), és az Ige a világosság, a fénylő szövétnek utunkon (Zsoltárok 119:105). Isten persze a külső körülmények (2.Korinthusbeliekhez 2:12)-, a Lélek sugallatai (Galátziabeliekhez 5:16)-, és az istenfélő bölcs tanácsosok által (Példabeszédek 12:15) szintén vezethet minket. Ha Isten szólni akar hozzánk, akkor abban semmi és senki nem gátolhatja meg. A következőkben néhány olyan módszert vettünk sorra, amelyek segítenek gondolataink forrásának felfedésében:
Imádkozzunk
Ha azt illetően némileg össze vagyunk zavarodva, hogy Istent halljuk-e, vagy sem, jól tesszük, ha bölcsességért imádkozunk (Jakab 1:5). (Persze bölcsességért akkor is jó imádkoznunk, ha éppen nem gondoljuk, hogy meg lennénk kavarodva e tekintetben!) Imában kérjük Istent, hogy világosan ismertesse meg velünk az Ő akaratát. Amikor szívben leborulunk Őelőtte, hittel kérjük Őt "...semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány" (Jakab 1:6). Ha nincs hitünk, ne véljük azt, hogy kaphatunk "valamit az Úrtól" (Jakab 1:7).
Szóljunk Istenhez imádságban, és nyílt, őszinte szívvel várjuk válaszát. Persze azt se feledjük, hogy Isten nem teljesíti minden kívánságunk és vágyunk, így néha egyszerűen csak az lesz válasza, hogy "nem". Ő (jobban) tudja, hogy mire van szükségünk egy adott pillanatban, és azt is megmutatja nekünk, hogy mi a legjobb út. Ha Isten “nemmel” felel, akkor valójában hálásak lehetünk világos iránymutatásáért, és az adott dolgot elengedve haladhatunk tovább.
Tanulmányozzuk az Igét
A Bibliát okkal nevezik "Isten Igéjének" – az Ige olvasása az elsődleges módja annak, ahogyan Isten szól hozzánk. A Szentíráson keresztül ismerhetjük meg Isten jellemét, mint ahogyan azt is, hogy már már letűnt korokban hogyan hajolt mindig le az emberekhez. A teljes Szentírás "Istentől ihletett", és olyan mint egy használati útmutató az igaz élet eléréséhez (2.Timótheushoz 3:16-17). Míg mi az imádság által szólunk Istenhez, Ő az Igéjén keresztül válaszol, vagy szólít meg minket. Úgy tekintsünk olvasás közben a Biblia minden egyes szavára, mint Isten szavaira, mint ahogyan azok is.
Minden gondolatunk, vágyunk, hajlamunk és késztetésünk Isten Igéjének tükrében kell megvizsgáljuk, és megtartanunk vagy elvetnünk. Engedjük meg, hogy a Biblia váljon minden gondolatunk bírájává. "Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait" (Zsidókhoz 4:12). Legyen bármilyen sürgető egy adott késztetés, ha az ellentétes azzal, amit a Szentírás mond, akkor nem Istentől való, és ellen kell állni neki.
Kövessük a Szent Lélek vezetését
A Szentlélek maga Isten – az isteni lény, Akinek saját gondolatvilága, érzelmei és akarata van. Ő mindig velünk van (Zsoltárok 139:7-10). Céljai között szerepel, hogy közbenjár értünk (Rómabeliekhez 8:26-27), és szellemi ajándékokat ad, hogy azokkal is gyülekezet javát szolgálja (1.Korinthusbeliekhez 12:7-11).
A Szent Lélek szívélyes beleegyezését adja abba, hogy betöltsön minket (Efézusbeliekhez 5:18), hogy az Ő gyümölcsét megteremje bennünk (Galátziabeliekhez 5:22-25). Nem számít, nap mint nap milyen döntéseket hozunk, nem csúszhatunk el, míg embertársaink felé szeretetet, örömöt, békességet stb. sugárzunk, és mindezt Isten dicsőségére tesszük. Amikor valami véletlenszerű dolog ugrik be, gyakoroljuk magunkat abban, hogy megpróbáljuk, azaz próbára tegyük "a lelkeket" (1.János 4:1). Tegyük fel magunknak a kérdést: ezen késztetés kiélése által vajon jobban fogok Krisztushoz hasonlítani, vagy sem? Vajon az adott gondolaton való elmélkedés több gyümölcsöt terem bennem a Szent Lélek által? Az biztos, hogy a Szent Lélek soha nem fog a test bűnös vágyainak kielégítésére vezetni minket (Galátziabeliekhez 5:16), hanem mindig a megszentelődés felé vezet minket (1.Péter 1:2). A földi élet egy szellemi harc. Az ellenség nem hagy fel a megtévesztő hadműveletek kiötlésével, hogy általuk is elterelje figyelmünket Isten akaratáról (1.Péter 5:8). Ébernek kell lennünk ahhoz, hogy felismerhessük, hogy aminek engedünk, az csupán egy érzés, vagy valóban Istentől származik.
Ne feledjük, Isten mindig meg akarja mutatni nekünk a helyes utat. Ő nem abban érdekelt, hogy akaratát elrejtse azok elől, akik keresik Őt.
Íme néhány kérdés, melyek hasznosnak bizonyulhatnak, amikor azt vizsgáljuk, hogy Isten hangját halljuk-e vagy sem: Az adott késztetés zavaros esetleg homályos természetű? "...Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene" (1.Korinthusbeliekhez 14:33 - MÚF). Az adott gondolat szembemegy Isten Igéjével? Isten sosem mond ellent önmagának. E késztetésnek való engedelmesség bűnhöz vezet? Azok, akik "a Lélek szerint járnak", "a testet megfeszítették annak indulataival és kívánságaival együtt" (Galátziabeliekhez 5:24-25).
Mindemellett az is jó, ha hívő barátunkhoz, hívő családtagunkhoz, vagy a lelkipásztorhoz fordulunk tanácsért (Példabeszédek 15:22). Lelkipásztoraink azért vannak, hogy segítsenek minket az Úton való haladásban: "Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ" (Zsidókhoz 13:17).
Istennek nyilván nem az az akarata, hogy kudarcot valljunk. Minél többet hallgatjuk az Ő Szavát, annál jobban meg tudjuk majd különböztetni azt a fejünkben lévő zajoktól. Jézus Krisztus, a Jó Pásztor, e szavakkal tett ígéretet: "...[a Jó Pásztor] előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját" (János 10:4 - betoldva). Lehet, hogy mások is feltátják szájuk, de a juhok "...nem hallgattak rájuk..." (8. igevers). Minél jobban megismerjük Pásztorunkat, annál kevésbé kell amiatt aggódnunk, hogy valami hamis hanghoz hajlunk.
English
Hogyan vehetem biztosra, hogy Isten hangját hallom, és nem Sátánét, vagy a saját gondolataimat?
