Kérdés
Melyek az Isten haragja elől való elragadtatás elméletének erős és gyenge vonásai?
Válasz
Az eszkatológia bibliai tudományágának (melynek tárgya a végidők tanulmányozása) több, egymástól eltérő megközelítése is létezik. Bármelyik nézőpont képviselőiről legyen is szó, azt leszögezhetjük, hogy majdnem minden keresztény hívő egyetért a következők tekintetében: 1) a nagy nyomorúság jövőbeli korszaka be fog következni, 2) a nagy nyomorúság zárultával az Úr Jézus Krisztus visszatér, hogy felállítsa ezeréves földi királyságát, 3) a Jézusban elaludt (meghalt) és élő hívek egyaránt meg fogják élni testük halandó állapotának romolhatatlan dicsőségre való elváltozását – vagyis, más szavakkal, sor fog kerülni az elragadtatásnak nevezett eseményre (János 14:1-3; 1.Korinthusbeliekhez 15:51-52; 1. Thesszalonikabeliekhez 4:16-17). Továbbra is nyílt kérdés azonban, hogy a nagy nyomorúság korszakához, valamint Krisztus második eljöveteléhez képest az elragadtatásra pontosan mikor fog sor kerülni.
Az elragadtatás pontos időzítését illetően három alap-elméletet számlálunk, melyek a következők: az ún. pretribulácionista (“pre”: előtt; tribuláció: nyomorúság, megpróbáltatás) megközelítés a nagy nyomorúság korának kezdete előttre teszi az elragadtatást. A midtribulácionista (“mid”: közép) nézet szerint az elragadtatás a nagy nyomorúság időszakának kellős közepén-, vagy legalább is ahhoz időben nagyon közel megy majd végbe. A poszttribulácionista (“poszt”: utáni) felfogás a nagy nyomorúság korának végére helyezi az elragadtatást. A mai cikkünk témája az Isten haragja elől való elragadtatás nézetének tárgyalása, mely lényegét tekintve tulajdonképpen nem áll messze a midtribulácionista nézettől.
Az Isten haragja elől való elragadtatás elmélete szerint az elragadtatásra még az “ő haragjának ama nagy napja” előtt sor kerül (Jelenések 6:17). Ezen felfogás szerint a hívek még jelen vannak a földön a nyomorúság időszakának nagyobb részében, azonban Isten haragjának kiöntetése idején, vagyis a nyomorúság korszakának zárulta előtt, már viszont nem (Máté 24:21). E megközelítés szerint az egyház (Jézus teste, minden emberi felekezet felett lévő természetfeletti egyház) meg fogja tapasztalni Sátán haragját, így az emberek általi üldöztetést is, de Isten haragja nem öntetik ki rá (hiszen azt Jézus Krisztus már elhordozta helyettünk a kereszten – a fordító megjegyzése). Mielőtt tehát Isten végső ítéletét rábocsátaná a világra, az egyház felkapatik a felhőkbe és elragadtatik a mennyekbe.
Az Isten haragja előli elragadtatás elmélete kizárólag a trombiták és a haragpoharak ítéleteit tekinti Isten haragjának (Jelenések 7-16 fejezete – lásd kapcsolódó cikkeinket az oldalon), melyeknek az elmélet képviselői szerint az egyház már nem lesz elszenvedője (1.Thesszalonikabeliekhez 5:9). Az első hat pecsét felszakítása szerintük nem Isten haragjának a kifejeződései (Jelenések 6. fejezete), hanem sokkal inkább “a Sátán haragjának”, illetve “az Antikrisztus haragjának” minősülnek. Ennek a nézetnek az adja igei alapját, hogy a hatodik pecsét feltöréséig egyszer sem esik említés Isten haragjáról (Jelenések 6:17). (Azért van csak hat-, és nem hét pecsétről szó, mert a hetedik pecsét mintegy magába foglalja az azt követő összes csapást, vagyis a trombiták és a haragpoharak ítéleteit is – a fordító megjegyzése). Az Isten haragja előli elragadtatás teóriája szerint az egyház tehát még jelen lesz, mikor az első hat pecsét feltöretik.
Az Isten haragja elől való elragadtatás nézetének hirdetői a Jelenések könyve 6. fejezetének Máté evangéliumával való összevetésekor az első pecsét feltörését a Máté 24:4-7 igerészében leírtakkal azonosítják. Jézus a 8. igeversben a “sok nyomorúságnak” kezdeteként hivatkozik a bekövetkező eseményekre. A fejezet 29. és 30. verse szerint “az Ember Fiának jele” feltetszik az égen. Az Isten haragja elől való elragadtatás elmélete szerint pontosan ekkor megy végbe az egyház elragadtatása.
Az Isten haragja előli elragadtatás elképzelésének egyik gyenge pontjaként annak feltételezését azonosíthatjuk be, hogy a Máté 24:22 és 24:31-ben említett “választottak”-ban az egyház üdvtörténeti korszakához tartozó híveket látja, holott ezek a szentek valójában olyan személyek is lehetnek, akik a nagy nyomorúság 7 éves korszakában térnek hitre. Ezt látszik alátámasztani annak ténye is, hogy az Antikrisztus üldöztetése elől menekülőket arra inti Jézus, hogy imádkozzanak, futásuk nehogy szombat napjára essen (Máté 24:20). Mivel az egyház nincsen a mózesi törvények hatásköre alatt, és nem is kell megtartsa a “szombatnapot”, kézenfekvőnek tűnik, hogy Jézus szavai nem az egyház tagjaihoz szólnak.
Az Isten haragja elől való elragadtatás teóriájának egy további hibája abban rejlik, hogy az első hat pecsét feltörését nem Isten haragjának tekinti. A Szentírás ezzel szemben világosan adja tudtunkra, hogy maga a Bárány nyitja fel a pecséteket (Jelenések 5:5; 6:1), hiszen sem égen, sem földön, sem föld alatt nem találtatik senki, aki képes volna ezt megtenni helyette. Így tehát elég könnyen lehet úgy érvelni, hogy azok nem más teremtett lény (értsd:Sátán) haragját zárják el, hanem Istenét. A nagy nyomorúság akkor veszi kezdetét, mikor Jézus felnyitja az első pecsétet. Csak onnantól fogva kerül sor arra, hogy Isten haragja mérték szerint, lépésről lépésre bocsáttatik a bűnös világra.
Az Isten haragja előli elragadtatás elmélete e további, harmadik gyenge vonásában a megnevezett többi elmélet is osztozik: el kell ugyanis ismerjük, hogy a Biblia nem tárja elénk a jövőbeli események bekövetkeztének konkrét sorrendjét. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a Szentírás a különböző megközelítések közül bármelyiket is maradéktalanul igazolná, vagy a többi nézet felé emelné. Erre vezethető vissza az, hogy a végidőket illetően több párhuzamos felfogás is létezik, valamint hogy az sem egyértelmű és teljesen tisztázott, hogy az egyes próféciákat hogyan lehet helyes összhangba hozni egymással.
English
Melyek az Isten haragja elől való elragadtatás elméletének erős és gyenge vonásai?
